Seth MacFarlane: Hogyan rohanj a vesztedbe (könyv)

Jellegzetesen ordenáré humor, folyamatos hülyéskedés, szolid társadalomkritika, limonádé történet - megérkezett Seth MacFarlane első regénye. A Hogyan rohanj a vesztedbe az azonos című film regényváltozata, időnként szemöldökfelvonós, máskor hangosan röhögős westernparódia.

Seth MacFarlane jobbára tévés munkássága miatt ismert, de az utóbbi időben a mozifilmek világában is kipróbálja magát: két évvel ezelőtt a trágár játékmedvés Ted borzolta a kedélyeket, idén nyáron pedig a Hogyan rohanj a vesztedbe teszi próbára a rekeszizmokat. 

A gyáva és lúzer pásztor (még csak nem is cowboy, mert annyira béna, hogy kihívást jelentő tehenek helyett unalmas birkákat tart) történetétől nem érdemes hatalmas tanulságokat várni, tipikus nyári limonádé-film és -könyv. Ezzel semmi gond nincs, a westernsablonok kiforgatása, MacFarlane senkit és semmit nem tisztelő hozzáállása sokszor jó poénokat eredményez, máskor viszont nem sikerül túllépni a szarós-fingós poénokon és az erőltetetten eltúlzott jeleneteken.

Albert Stark (aki nem Tony vagy Ned nyomi kisöccse, de lehetne) a Vadnyugat legszerencsétlenebb alakja, jellegzetes amerikai vígjátékos karakter. Nem elég, hogy birkákat tart, még lőni, csajozni és bajuszt növeszteni sem képes, magától értetődő hát, hogy mindenki lenézi, otthagyja az istenített nője és a tetejébe még ki is akarják nyírni. És minekutána tudjuk, hogy a Vadnyugatot alapvetően rosszarcú banditák, korrupt seriffek, gazdag földbirtokosok, prostituáltak, kínai vasútépítők és néhány indián törzs népesítik be, az is egyértelmű, hogy egy ilyen szerencsétlen és jobbára ártalmatlan alaknak semmi keresnivalója köztük. Ezt a következtetést persze Albert is levonja, miután folyamatosan bajba keveredik és nem képes értelmesen kezelni a problémás szituációkat, de már késő elmenekülni a civilizációba: megjelenik Vén Tönk városában egy új nő, aki helyette is eléggé férfi és valami miatt segíteni akar Albertnek kitörni a gyáva és megalkuvó személyiségének köszönhető lúzerségből. 

Szép dolog a polgárpukkasztás és tabudöntögetés, de lehetne jobban is csinálni. A Hogyan rohanj a vesztedbe lapjain a társadalomkritika gyakran látható koncepció nélkül keveredik az összes létező testnedvet felvonultató hülyegyerek-humorral, a karakterek gyáva birkászunk kivételével nélkülöznek minden mélységet és életszerűséget, ugyanakkor MacFarlane jobb pillanataiban tényleg sziporkázik, a poénok ülnek, a történet halad és az olvasó szórakozik.

A történet lényegtelen, egyszerű karakterfejlődős sablonsztori egy-két kis csavarral, de nem ezért fogjuk szeretni a könyvet. A "vadnyugati életképek", a gyanútlan emberre leselkedő számtalan veszély (ld. még az eredeti címet), a párbeszédek és bizarr szituációk  a lényeg, bőven vannak köztük hangosan röhögős és sokáig emlékezetes darabok. Nem mondom, hogy egy igazán jó komédiának nincs szüksége történetre és alaposabban kidolgozott karakterekre, de százhetven oldalon még így is jó - gyakorlatilag tévés szitkom könyv formájában.

Minden idegesítő hibája és amerikai vígjátékos hülyesége ellenére nem rossz könyv ez, MacFarlane tud írni, csak a regényformátumhoz nincs még kellő gyakorlata. Filmen egyértelműen működhet, a színészek jobb esetben megtöltik élettel karaktereiket és a díszlet meg a zene is sokat dob a hatáson, egy regényben viszont más módszert kell használni és ez nem az "Ez itt egy poén volt, most kell nevetni. Mondom most kell nevetni!" jellegű mondatok bőséges alkalmazása. Szerk.: a filmverzió végigszenvedése után egyértelmű, hogy a regény a jobb. MacFarlane-t nem lenne szabad kamera elé engedni, egyszerűen kínos, amit színészi játék címén művel. Kétségbeejtően mesterséges minden karakter és párbeszéd, általános iskolai színdarabokban nagyobb beleélést látni, ráadásul a filmből kimaradt jó pár poén és jelenet (igaz, cserébe van egy olyan, ami a könyvben nincs benne, de a filmben is minek...), egyértelműen a könyvváltozatra szavazok.

Első regényről van szó, ilyenkor lehetünk egy kicsit elnézőbbek, meg egyébként is ráfogható a kidolgozatlanság a forgatókönyvvel/filmgyártással párhuzamosan írásra, kíváncsi vagyok, hogy mit sikerül kihoznia a következő próbálkozásból. Ha Family Guy-, Ted-, esetleg szimplán MacFarlane-rajongó vagy, mindenképpen olvasd el a könyvet. Ha tetszik a nálunk holnap bemutatásra kerülő filmverzió és nem csak DVD-n idéznéd fel, szintén érdemes beszerezni. Agavés vonalon maradva a Christopher Moore-rajongóknak is ajánlott, illetve úgy általában mindenkinek, aki valami igazán könnyű olvasnivalót keres a nyaralásra.  

--

Kiadó: Agave Könyek

Kiadási év: 2014

Eredeti megjelenés: 2014

Eredeti cím: A Million Ways to Die in the West

Fordító: Speier Dávid

Borító: Alex Merto

ISBN: 978 61 5546 809 4

Oldalszám: 179

Ár: 2480,- (borítóár) / 1860,- (Agavebolt) / 1680,- (e-könyv)

--

A Szubjektív Kultnaplót itt is követheted: Facebook, Google+, Twitter és Moly.hu.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel!