Brandon Hackett: Az ember könyve

(Csak a borító, csak a borítót tudnám feledni.
Értem én meg minden, de akkor is ronda.)

Ha csak ezt az egy történetet írja meg Botond, akkor is ott a helye a nagyok között. Sokáig készült, többször újra lett gondolva, aztán mégis a Könyvhétre jelent meg, csak egy évvel később. Megérte várni, kiváló mű született. Mondom ezt úgy, hogy idén már volt A felhúzhatós lány, A kvantumtolvaj és a Vének háborúja is, és Brandon Hackett munkája simán beleillik a sorba színvonal tekintetében. Biztos unjátok már, de 2012-t tényleg nagyon sokáig fogjuk még emlegetni sci-fi rajongói körökben.

Az ember könyve nagyon magasra teszi a lécet a kortárs magyar szerzők számára is. 2009-ben az Isten gépeit az utóbbi idők legjobb regényének neveztem, most ehhez Az ember könyvénél a fenti címek miatt kénytelen vagyok hozzátenni a "magyar" jelzőt is. Na de nem ragozom tovább, legyen elég annyi, hogy Zsoldos Péter Távoli tüze óta nem volt olyan komolyabb hangvételű magyar sci-fi, ami ennyire magával sodort volna. Azt hiszem, minden ennél nagyobb dicséret már túlzás lenne. 

Általában ha olyan könyvet olvasok, ami tetszik, alig tudok róla véleményt mondani. Túl sok dolgot kéne összeszedni és értelmesen megfogalmazni (fikázni sokkal egyszerűbb), azért megpróbálom. 

Szóval egy halom embert a Föld minden részéről (legalábbis az északi féltekéről, ahogy emlékszem a nemzetiségekre), egész konkrétan háromezret összeszed egy idegen űrhajó, valami ismeretlen céllal. Van köztük gyerek és aggastyán, idealista és kisstílű bűnöző, naiv tinédzser és középkorú üzletember, szimpatikus és seggfej, egyszóval átlagemberek mind. És hihetően átlagemberek, a kevésbé lényegesek ugyanúgy elég jól megírt karakterek, mint ahogy a főszereplők is - világnézettel, vágyakkal, hibákkal. A viszonyaik egymáshoz és a konfliktusaik is érthetőek és a jellemükből következnek, a környezeti hatás jól torzítja ezeket, a szociológiai/pszichológiai váz kidolgozottsága nagyon is előnyére válik a történetnek. 

Ami, mármint a történet, meglepően sokrétű. Nem zavaróan, pont kellő ideig lett érlelve ahhoz, hogy ne legyen túlírt és túlkódolt: jó játék minden fejezet után visszanézni a fejezetcímet és az idézetet utána, átgondolni a kiemelt szerepet kapó irodalmi műveket (A nyomorultak nekem még hiányzik, de ha bepótoltam, ezt is újraolvasom hozzá, hogy úgy milyen plusz dimenzióval egészül ki), aztán megnézni a kapcsolati háló egyes csomópontjai, majd külön emberi és idegen szempontok alapján is az egészet -akár menet közben folyamatosan, vagy utólag is. 

Az emberek nagyjából annyit észlelnek az egészből, hogy elrabolták, kiszakították a megszokott életükből őket és új viszonyok, válogatott rémségek között kell megtalálniuk a helyüket és lehetőség szerint túlélni, vagy legalábbis valami hasznosat tenni vagy éppen hasznot húzni a szituációból. Ezzel szemben a másik oldal teljesen idegennek tűnik, talán még ijesztőnek is. Nem hangokkal kommunikálnak, fejlődésük is szokatlan a darwini evolúció szempontjából (a géncseréről elég jó cikk olvasható a National Geographic magyar oldalán) és az embert sem tekintik egyenrangú partnernek, mert hát nem is az.
Lehetne azt mondani, hogy star warsi fajgazdagság és változatosság jellemzi a helyet, ahová az elrabolt embereket szállítják, de a regényből kiderül, hogy egészen másról van szó, a megoldás egészen eredetinek tűnik, eddig még nem találkoztam hasonlóval. De bármennyire is különbözzenek tőlünk, ez a különbség nem akadálya az emberi és idegen sorsok összefonódásának, ami a természetesen hazajutásban és az életük rendeződésében reménykedő emberek számára egyaránt jelenthet lehetőséget és pusztulást.

(Komolyabb poénok lelövése nélkül ennyire futotta, nem tudok igazán mit mondani még azon kívül, hogy olvassátok, és ne csak a sci-fi rajongók, mert jó.)

Ma délután 17-18.30 között a szerző dedikálja a könyvét a Könyvhéten, az Agave standjánál. Én ott leszek :)

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 290
Ár: 2980 / 2384 (Könyvhét) / 2235 (agavebolt)

A kötetért köszönet az Agave Könyvek kiadónak!