Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Andrus Kivirähk fogta az észt mitológiát, népmeséket, korszellemet és a személyes gondolatait, cinizmusát és humorát, majd az egészet alaposan összegyúrta és írt egy regényt, amiben az erdőlakó észt harcosok kígyónyelven sziszegnek, farkasháton lovagolnak és farkastejet isznak, míg asszonyaik odahaza óriási adag sülteket készítenek és medvékkel flörtölnek. Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét persze több mint egy sok helyütt bizarr humorral tűzdelt mágikus realista regény, betekintést enged abba, hogyan látja a legnépszerűbb kortárs észt író a világot az apró balti államból, és minden időben érvényes, meglehetősen kemény társadalomkritikai vonulattal is bír. 

Észtország egyre menőbb hely. Nyilvánvalóan ott is megvannak az élet árnyoldalai, társadalmi problémák, korrupt politikusok és miegymás, ugyanakkor nagyon aktívan dolgoznak azon, hogy a szovjet örökséget maguk mögött hagyva felérjenek a skandináv államok szintjére. Teszik ezt elsősorban a szovjet megszállás alatt megalapozott elektronikai ipar és az eredetileg Észtországban fejlesztett Skype nyomán, de a technológia mellett a kultúra is komoly hangsúlyt kap. Egy alig másfél milliós országnak a "soft power" a legjobb eszköze arra, hogy minél többfelé megismerjék, ennek eredménye például az is, hogy idén ősszel gyakorlatilag minden héten volt egy észt koncert, filmvetítés, kiállításmegnyitó vagy egyéb program Budapesten. Hozzáteszem, mindez úgy történik, hogy Magyarország nemrég egy váratlan és nem túl barátságos húzással bezárta a tallinni nagykövetségét. 

Aztán kulturális (és számítógépes :)) programok mellett arra is jut idő és pénz, hogy lefordítsák észt szerzők könyveit, és a különféle szépirodalmi művek mellett olyan szórakoztatóirodalmi, vagy valahol a határterületeken egyensúlyozó könyvek is megjelenjenek, mint a Melchior-sorozat, vagy éppen a legnépszerűbb kortárs észt író, Andrus Kivirähk erősen szatirikus megközelítésű, mágikus realizmusba hajló féltörténelmi fantasyje, Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét. És még mielőtt rátérnék a konkrét regényre, álljunk meg és gondolkodjunk el egy kicsit azon, hogy vajon miért nem fordítanak színvonalas magyar szórakoztatóirodalmat más nyelvekre (vagy legalábbis az elmúlt egy-két évtizedben olyan keveset, hogy egy kezemen meg tudom számolni) és miért kell még a jó pozícióban lévő, népszerű és "kanonizált" szépíróknak is sokszor több évtized, mire egy-egy művük megjelenik más nyelveken. Segítség: egy Magyarországhoz hasonló lakosságszámú, vagy kisebb országban a kulturális ipar nagyon ritkán önfenntartó, szinte kivétel nélkül szüksége van valamilyen támogatásra...

Na de eredetileg a könyvről akartam írni. 

(a regényből készült színdarab plakátja)

Andrus Kivirähk nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a regénnyel. A "régi szép idők" és a "felgyorsult, elszemélytelenedett, hagyományokat nem tisztelő modernitás" összeütközése unalomig ismételt téma, jól és pláne valami újat mutatva nagyon nehéz írni róla. Ebben az esetben sem a fő mondanivaló az igazán érdekes (bár tény, hogy nem árt időről időre rávilágítani ezekre a problémákra, tekintve, hogy szinte folyamatosan aktuálisak és időnként a szükségesnél nagyobb hangsúlyt is kapnak a közéletben), hanem az, hogy milyen eszközöket használ a bemutatáshoz a szerző. Ezek az eszközök pedig az észt mitológia, a sötét (és sokszor elég durva) humor, illetve a személyes fantázia, aminek segítségével Kivirähk regénnyé gyúrta az ötlethalmot.

Nem ismerem az észt népmeséket és mitológiát. Bevallom, jobban fel akartam készülni, tervben volt, hogy összeszedek néhány mesegyűjteményt és elolvasom őket még a regény előtt, de sajnos ez csak terv maradt, nem tudom megmondani, hogy mi Kivirähk ötlete és mi "eredeti" népmesei elem a regényben. Azt viszont igen, hogy mennyire szórakoztató és bizarr ötlet egy olyan történet, amiben láthatóan szó szerint értelmezi a szerző a mesei elemeket. Magyar viszonylatban nagyjából úgy kellene elképzelni, hogy a bábának tényleg vasorra van, a griffmadarat tényleg a combjából kivágott hússal eteti a hős, a sárkánnyal úgy küzdenek meg, hogy bokáig-térdig-derékig-nyakig belevágják egymást a földbe, a tatároknak konkrétan kutyafeje van és így tovább. Ebben az esetben pedig az erdőlakó észtek kígyónyelven sziszegve kommunikálni tudnak az állatokkal (ha tízezren összegyűlnek, még az Észak Sárkányát is szólíthatják, hogy végezzen az ellenségeikkel), fél szarvasokat megesznek egy étkezésre, farkasokat tartanak hátasként és a tejükért, a régi hősöknek valóban méregfoguk volt, mint a kígyóknak, és a medvék előszeretettel és az emberi társadalom tudtával, sőt, beleegyezésével csábítgatják az embernőket.

Jó, mi? Na de mi van akkor, ha délen a német lovagrendek és a katolikus egyház emberei úgy döntenek, hogy ideje "civilizálni" a balti területeket és véget vetni ennek az egész kígyós badarságnak? Mi van akkor, ha az észtek zöme úgy dönt, hogy kiköltözik az erdőből, kunyhók helyett tégla- és faházakban fog élni, földet művelni, kenyeret enni, templomba járni és német urakat szolgálni? Jobb, előnyösebb, kényelmesebb ez az életforma? Megéri megtagadni a múltat és a hagyományokat? Mi van akkor, ha a maradék erdőlakó által makacsul tartott hagyományos életforma is egy még korábbi megtagadása? És ha ezt az egészet egy huszonegyedik századi író meséli el, akinek jó eséllyel fogalma sincs arról, hogy hogyan kell középkori eszközökkel földet művelni és valószínűleg templomba sem jár?

(a francia kiadás borítója)

Dupla, tripla, sokszoros csavarok, sokféle értelmezési lehetőség, konkrét állásfoglalás nélkül. Ez a könyv nem azoknak szól, akik szeretik, ha megmondják, hogy mit gondoljanak. Kivirähk nem magyaráz, csak elgondolkodtat. Nem is finomkodik, sokszor kimondottan durva (de pont ettől életszerű) nyelvezetet használ és a poénjai is azoknak szólnak, akik bírják a társadalom- és valláskritikát, illetve az egyáltalán nem finomkodó, gyakran sötét és bizarr humort.

Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét a történelmi regények, a mágikus realizmus és a fantasy eszköztárából merít, legjobban e három halmaz közös metszeteként lehetne meghatározni, ugyanakkor a kategóriák egyike sem érvényes rá önállóan. Személy szerint jobban örültem volna, ha a mágikus realizmus (avagy a szépirodalom-sznobok által is legitimnek tartott fantasy) helyett inkább a történelmi vonal és a hétköznapi értelemben vett fantasy kerül előtérbe. Erre az alapra simán fel lehetett volna húzni egy David Gemmell iskoláját követő, nyers és sötét, ugyanakkor heroikus (vagy még inkább antihősi) és mélyen emberi fantasyt, gyakorlatilag ugyanezzel a mondanivalóval. A zsánerirodalmi eszköztár szórakoztatóbbá tette volna a regényt és akár meg is alapozta volna az utat egy Vaják-féle világhódításhoz, de persze így sincs miért panaszkodni. Sem az olvasónak, elvégre egy elég jól összerakott és mindenképpen színes, érdekes és elgondolkodtató történetet kap, sem a szerzőnek, hiszen a regényből még egy elég bizarr színdarab és egy érdekesnek tűnő társasjáték is készült. 

Noha egyértelműen jobban örültem volna egy epikus fantasynek, így sem vagyok csalódott. Mindenkire ráfér, hogy időnként kimozduljon a komfortzónájából, Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét pedig pontosan ezt segíti elő a különféle irodalmi kategóriák határain egyensúlyozva, puszta szórakoztatás helyett felráz és gondolkodóba ejt. Ez akkor is működik, ha már tudod, hogy nagyjából mire kell számítani, a különféle bizarr ötletekre és jelenetekre nem lehet felkészülni, illetve van néhány elég váratlan és megrázó fordulat is a regényben.

Irodalmi különlegességek kedvelőinek, a mitológiai-népmesei témák rajongóinak, az észt kultúra iránt érdeklődőknek, a fantasytől nem idegenkedő szépirodalom-olvasóknak és a szépirodalom eszköztárát elfogadó fantasy-olvasóknak mindenképpen érdemes elolvasni, meg persze bárki másnak is, akinek felkeltette az érdeklődését a téma és eljutott idáig a bejegyzésben. A Typotexnél ráadásul elég jó, 40%-os kedvezmény van rá így karácsony előtt.

(a regényből készült társasjáték)

--

Kiadó: Typotex
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: 
Fordító: Kőhalmy Nóra
Borító: Dukai István
ISBN: 978 963 279 844 8
Oldalszám: 409
Ár: 3500,- (borítóár) / 2100,- (Typotex webbolt)
--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)