Szörnyek, csápok, nácik, démonok, horror, bürokrácia, popkultúra, alkalmazott matematika és sok humor. Charles Stross a Mosoda-akták első kötetével nem ugrotta túl az Accelerando szintjét, de két rendkívül ötletgazdag és szórakoztató történeteket tár az olvasó elé.
Charles Stross elég komolyat alkotott az Accelarandóval, nem voltam egészen biztos abban, hogy sci-fivel kevert urban fantasyben is tudja hozni ezt a szintet. Ráadásul többfelől úgy hallottam, hogy a Mosoda-akták sorozat korai részei még kiforratlanok, leginkább azért érdemes elolvasni őket, mert a folytatás erősen építkezik rájuk, ehhez képest mindenképpen pozitív csalódás volt a Pokoli archívum és kísérő kisregénye, A Betontehén-akció.
Ha röviden kellene összefoglalni, nagyjából némi Lovecraft, a Hellboy és tetszőleges kémregény (nekem John Le Carré ugrott be, Stross utószava szerint viszont inkább Len Deighton volt hatással rá) keverékéről van szó, meghintve egy kis cyberpunkkal és mindenféle popkulturális utalásokkal, lélektelen, kormányhivatali környezetbe helyezve.
Ebben a világban ugyanis a mágia nagyon is valós, matematikai és mérnöki eszközökkel elég látványos (és gyakran csúnya) dolgokat lehet művelni, a realitás szövete mögött pedig lovecrafti szörnyetegek várnak, hogy valaki rászabadítsa őket a mi finom világunkra. Ennek megakadályozása a Mosoda névre hallgató, brit titkosügynökség feladata, és ugyan általában jól végzik a munkájukat, szoktak hibázni és egymással sem jönnek ki mindig.
Az öntörvényű, de alapvetően mégis jóindulatú hacker a huszadik század végi cyberpunk klasszikus, ugyanakkor mára eredetinek bajosan nevezhető mesehőse. Erre Stross már az első mondatban rájátszik, hogy aztán ne csak kibontsa, hanem csavarjon is egyet a figurán... Bob Howard, aki egyértelműen Robert E. Howard fantasy-íróról (többek között Conan, a barbár és Solomon Kane megalkotója) kapta a nevét, alacsony beosztású informatikusként dolgozik a Mosodánál, de miután jelentkezik aktív szolgálatra, elszabadulnak az események. Az egész egy szimpla adatlopással és -megsemmisítéssel indul, de rövidesen az okkult/lovecrafti horror legjava szakad a nyakába. A második világháborút elfelejteni nem tudó nácik, közel-keleti iszlamisták, csápos izék egy másik univerzumból - ezek alapjáraton nem egy informatikus játszóteréhez tartoznak, de Bob meglepően jól bírja az éles helyzeteket, a tudás és az intelligencia is van olyan hatékony eszköz, mint egy ezüstgolyókkal töltött gépfegyver.
A huszonegyedik századra talán már ideje túllépni a második világháború és a hidegháború eseményein, így bizonyos mértékig a Pokoli archívum is divatjamúltnak hat, ami az okkult nácikat és néhány más elemet illet, de legalább Stross nem amerikai és nem a szovjeteken pörög - és már ez is valami. Persze ettől függetlenül minden ízében kétezres évek eleji történetekről van szó, mely magán viseli az időszak jellegzetességeit, a kortárs közéleti témáktól az akkori fiatal felnőtt generáció nosztalgikus emlékeiig (ami természetesen a mai olvasóknak is kellemesen ismerős lehet). Ugyan a fordítás során érzésem szerint elveszett a popkulturális- és egyéb utalások egy része (a Bob lakótársaival kapcsolatos poén egyértelműen), a (fekete-) humorfaktor elég magas, sok jelenet pozitív értelemben vett paródiája elsősorban Lovecraft és a nagy kémtörténet-írók munkásságának. Nem egészen úgy, ahogy az Accelerando eleje tartott görbe tükröt a kortárs technológiai ipar és sci-fi elé, sokkal britebb, de nem kevésbé szórakoztató.
Kiforratlansága és időnkénti esetlegessége ellenére a Pokoli archívumot mégis érdemes elolvasni, hatalmas potenciál van a sorozatban. A Betontehén-akció technikailag máris összeszedettebb, kézzelfoghatóbb íve van a történetnek, random ötlethalmaz helyett egy egészen korrekt krimit kapunk, ami lezárja a kötetindító regény bizonyos konfliktusait is. Stross legnagyobb erőssége a féktelen ötletparádé mellett a hangulatkeltés, legyen szó lovecrafti víziókról vagy nyomasztó, hivatali mindennapokról, itt jön ki igazán a tehetsége és szerepjátékokon edzett (de nem "kockacsörgős"), elborult fantáziája.
A Mosoda-akták, legalábbis a sorozat jelen kötete, elsősorban a klasszikus rémtörténetek ismerőinek szól, azoknak, akik nem sértődnek meg azon, ha valaki nem veszi véresen komolyan a régi mesterek írásait. Aki kedveli az angol humort, bátran tegyen egy próbát, nem olyan durva a horror-hatás, hogy bárkinek különösebb kellemetlenséget okozzon, az öncélú paródiák rajongói viszont jobb, ha máshol keresgélnek, ez azoknál intelligensebb és színvonalasabb munka. Hivatali bürokráciával küzdőknek érthetően kötelező, a legszélesebb célcsoport azonban a geekeké: akik szeretik a sci-fit és fantasyt, popkulturálisan műveltek és imádják a technológiát, elképesztő mennyiségű apró csemegére fognak lelni ebben a két történetben, legalábbis ami észrevehető maradt a fordítás után. Ezzel sajnos még mindig nem vagyok kibékülve, rövid időn belül már második olyan könyv, ahol egyszerűen csak annyi kellett volna, hogy végigfussa szerkesztés közben valaki, aki a fordítónál jobban ért a témához (szakmai lektor). Ugyan annyira kínos dolgok nem maradtak a szövegben, mint szegény, jobb sorsra érdemes 2312-ben, de ha már rögtön a bevezetőben nem kerültek lefordításra a szintén az Ad Astra által kiadott Accelerando egyes fejezeteinek címei (eredetileg epizódonként jelent meg, az Asimov's SF magazinban, csak a Pokoli archívum megjelenése után adták ki egy kötetben), az méltán adhat okot némi gyanakvásra a kötet egészét illetően.
Ettől függetlenül a Pokoli archívum és A Betontehén-akció jól sikerült darab és kifejezetten örülök annak, hogy legalább most, bő egy évtizeddel az eredeti megjelenése után megtalálta az utat a magyar könyvpiacra. Remélhetőleg minél hamarabb jön a folytatás és más Stross-regényekbe is belekóstolhatunk, különös tekintettel a szerző űroperáira és hard SF-történeteire, de addig is olvassátok el az Accelerandót és ezt, érdemes.
 |
| Balvégzetű Hold (illusztráció: LeightonJohns) |
Kiforratlansága és időnkénti esetlegessége ellenére a Pokoli archívumot mégis érdemes elolvasni, hatalmas potenciál van a sorozatban. A Betontehén-akció technikailag máris összeszedettebb, kézzelfoghatóbb íve van a történetnek, random ötlethalmaz helyett egy egészen korrekt krimit kapunk, ami lezárja a kötetindító regény bizonyos konfliktusait is. Stross legnagyobb erőssége a féktelen ötletparádé mellett a hangulatkeltés, legyen szó lovecrafti víziókról vagy nyomasztó, hivatali mindennapokról, itt jön ki igazán a tehetsége és szerepjátékokon edzett (de nem "kockacsörgős"), elborult fantáziája.
A Mosoda-akták, legalábbis a sorozat jelen kötete, elsősorban a klasszikus rémtörténetek ismerőinek szól, azoknak, akik nem sértődnek meg azon, ha valaki nem veszi véresen komolyan a régi mesterek írásait. Aki kedveli az angol humort, bátran tegyen egy próbát, nem olyan durva a horror-hatás, hogy bárkinek különösebb kellemetlenséget okozzon, az öncélú paródiák rajongói viszont jobb, ha máshol keresgélnek, ez azoknál intelligensebb és színvonalasabb munka. Hivatali bürokráciával küzdőknek érthetően kötelező, a legszélesebb célcsoport azonban a geekeké: akik szeretik a sci-fit és fantasyt, popkulturálisan műveltek és imádják a technológiát, elképesztő mennyiségű apró csemegére fognak lelni ebben a két történetben, legalábbis ami észrevehető maradt a fordítás után. Ezzel sajnos még mindig nem vagyok kibékülve, rövid időn belül már második olyan könyv, ahol egyszerűen csak annyi kellett volna, hogy végigfussa szerkesztés közben valaki, aki a fordítónál jobban ért a témához (szakmai lektor). Ugyan annyira kínos dolgok nem maradtak a szövegben, mint szegény, jobb sorsra érdemes 2312-ben, de ha már rögtön a bevezetőben nem kerültek lefordításra a szintén az Ad Astra által kiadott Accelerando egyes fejezeteinek címei (eredetileg epizódonként jelent meg, az Asimov's SF magazinban, csak a Pokoli archívum megjelenése után adták ki egy kötetben), az méltán adhat okot némi gyanakvásra a kötet egészét illetően.
 |
| (illusztráció: Michael Dashow) |
--
Kiadó: Ad Astra
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2001-2002 (a Spectrum SF magazinban), 2004
Eredeti cím: The Atrocity Archive / The Concrete Jungle
Fordító: J. Magyar Nelly
Borító: Sallai Péter
ISBN: 9786155229558
Oldalszám: 374
Ár: 3990,- (borítóár) / 2790,- (Ad Astra webbolt) / 2590,- (e-könyv)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése