Tizennegyedik századi Közép-Ázsia, fantasy-formában. Elizabeth Bear regénye nem tökéletes, de szórakoztató: a Szellemek hegyei színes, egzotikus fantasy egy alternatív világban, ahol minden birodalom fölé más ég borul, ahol a hegyekben valódi mágusok élnek és a sztyeppén halálférgek őrzik az ősi halomsírokat.
Elizabeth Bear (aki civilben a sokkal menőbb Sarah Bear Elizabeth Wishnevsky névre hallgat) már több mint egy tucat regényt, avagy négy trilógiát és két további sorozatot jegyzett, mielőtt nekifogott az elsősorban közép-ázsiai kultúrákra épülő Végtelen Ég trilógia megírásához. Ez egyrészt szépen tükrözi azt az egyre furcsább trendet, mely szerint szinte minden új történet minimum trilógia, másrészt bizonyos mértékig nehezen magyarázhatóvá teszi ennek a regénynek a hibáit, de erről majd később.
A Szellemek hegyei üde színfolt az alapvetően kelta és/vagy északi mitológiát használó fantasyk tengerében és egyúttal klasszikus high/hősi fantasy modern köntösben. Legközelebbi rokonait valahol David Gemmell és Anthony Ryan környékén érdemes keresni, sőt, némi szerepjátékos hatást is felfedezni véltem itt-ott.
Temür, egy ifjú pusztai harcos, a nagy Temüdzsin kagán unokája, magához tér a hullamező közepén, egy balvégzetű összecsapás, a hatalomgyakorlásért folytatott belviszály véres eredménye után. Majdnem minden rokona halott, áruló unokatestvére szövetségesei segítségével rá, a nagykáni trón jogos örökösére vadászik, hogy végleg eltegyen láb alól minden potenciális ellenfelet. Szamarkar, egy kevésbé ifjú, de annál céltudatosabb hercegnő varázslónak készül és ezért szinte bármit képes feláldozni, pedig az eredmény egyáltalán nem garantált. A káoszba és vérbe borult sztyeppei nomád kaganátus és az egymással vetélkedő, letelepedett peremvidéki birodalmak háborúját egy titokzatos mágus-szekta igyekszik felhasználni saját céljaira, akik a hatalom megszerzéséért szó szerint bármire képesek.
Fogj egy ismert népmese-típust (a hőstől elrabolnak valakit vagy valamit, ezért útnak indul táltos paripáján, hogy visszaszerezze, menet közben idegen vidékekre jut, ahol segítőtársakat talál, akikkel közösen már jó esélyekkel száll szembe a gonosz ellenféllel), egy pillanatfelvételt a tizennegyedik századi Ázsiáról (Kínától Tibeten és Mongólián át az iszlám világig), adj hozzá a diverzitás érdekében néhány különböző kultúrából származó, minél jobban eltérő nemű és fajú karaktert, tedd kontrasztosabbá, egyszerűsítsd le és értsd félre néhány helyen a választott hátteret, majd írj belőle trilógiát, sok-sok filmre kívánkozó leírással és jelenettel. Sikerült? Megalkottad a Végtelen Ég trilógiát.
Elizabeth Bear nem csak a kulturális hátteret próbálta átvenni, főszereplőnk, Temür, konkrétan az 1206-ban Dzsingisz néven nagykáni trónra emelt Temüdzsin unokája, Ögödej kagán fia. A sztyeppe északnyugati határainál a Kijevi Nagyfejedelemség maradványai helyezkednek el, délkeleten egy fura, földrajzát és bizonyos kulturális elemeit tekintve Tibetre hajazó, de kínai írást és neveket használó birodalom, nyugaton oszmánok, még nyugatabbra fehér bőrű európaiak, egészen délen pedig fekete-afrikaiak, valahol messze pedig filozofikus beállítottságú tigrisemberek civilizációja virágzik (ez lenne India megfelelője). Ez az egész egyértelműen izgalmas mix, még ha legalább annyi sebből vérzik is, mint Temür a regény keményebb pillanataiban, de önmagában azért nem lenne akkora teljesítmény, főleg ekkora írói rutin mellett, és nem is különösebben egyedi ötlet. Amivel viszont a Szellemek hegyei nagyon betalált, az a trilógia világának kozmológiája.
A sztyeppe fölött a Végtelen Ég (avagy az Örökkévaló Kék Ég regénybeli megfelelője), a nomádok... mondjuk így: istene terül el, rajta annyi holddal, ahányan élnek az uralkodócsaládban. Máshol viszont nem így működnek a dolgok, a hold (-ak) nő (-nek) és fogy (-nak), a Nap nyugaton kel, esetleg még furcsább égi tünemények borulnak az adott kultúrának otthont adó terület fölé. Ez ötlet adta a kezdőlökést a regény elolvasása felé (a kritikus énemnek a mongol kulturális alapok is sokat számítottak), és ez volt az, amiben egyáltalán nem kellett csalódnom, ötletnek és dramaturgiai elemnek is kiváló.
Amikor nem arról próbál írni, amit nem ért, szépen előjön Bear rutinja és kifejezetten izgalmas, fantáziadús történetet kap az olvasó. Ugyan eleinte kissé lassan indul a regény, a sok leírás ilyen formában túlzásnak hat (ami Tolkiennál érdekes, azt mások nem feltétlenül tudják igazán jól tálalni) és határozottan az az érzésem, hogy az esetleges megfilmesítés miatt kerültek csak bele (ami a könyvben több mondatnyi leírás, az filmen csak egy vágókép), később viszont beindul és nem csak egészen komoly akciójelenetek jönnek, hanem még a karakterek személyisége és a világ szigorúan fantasys része is kibomlik valamelyest. Nyelvezetéből és stílusából adódóan a Szellemek hegyei ifjúsági, esetleg "young adult" regény, így sem a sztori, sem a karakterépítés nem különösebben bonyolult, az átlagot azonban hozza és ha az ember el tud vonatkoztatni a háttértudás hiányából fakadó hibáktól és a nevek, kifejezések rossz átírásától (a magyarban itt-ott a fordítás is billeg, de remélhetőleg a végleges produktumban ezek helyre lettek pofozva), teljesen szórakoztató, avagy a funkciójának tökéletesen megfelel.
Talán túlságosan kukacoskodónak tűnhetek, de ahogy azt a rendszeres blogolvasók tudják, a háttér alapos és logikus felépítése számomra meghatározó fontosságú egy regényben, ha az nem stimmel, akkor az egész meg van lőve. Ezért tetszett annyira a 2312, annak ellenére, hogy a története a legjobb esetben is csak gyengécske, különösen az elképesztő alapossággal kidolgozott világ mellett, és ezért nem nyűgözött le a Szellemek hegyei, noha kétségtelenül elszórakoztatott. Nem tartom valószínűnek, hogy túl sok (leendő) író olvasná a blogot, de ha mégis, fontoljátok meg a tanulságot: ha olyasmiről írtok, amiről nem tudtok többet, mint bárki más, akkor minimum nézessétek meg valakivel, aki szakértője a témának, mert ellenkező esetben garantáltan lesz valaki, aki kiszúrja a hibákat. Elizabeth Bear egy anonim kazahhal olvastatta el a kéziratot, aki tájleírásokkal segítette, de jobban tette volna, ha inkább egy orientalistát keres, aki helyrerakja a kulturális és történelmi kisiklásokat. Tájleírásokat, ha nagyon muszáj, és a tiszteletdíjból nem akar repülőjegyre költeni, fotók és videók alapján is össze lehet rakni...
Viszont amikor fantasyről van szó, az tényleg káprázatos. A csillagászat (legalábbis popkulturális, esztétikai és tudománytörténeti alapon) az egyik gyengém, a földi viszonyokat tükröző egek ötlete valóban nagyon jól eltalált, ahogy a különféle, a mi világunkra (és a mi világunkbeli mítoszokra) nem jellemző lények és a mágia megjelenítése is. Ami a jószágokat illeti, a regényben a magyarul kissé félrevivő, de különben gyakorlatilag a mongol eredetiből (олгой хорхой) tükörfordított "bélféreg" inkább "halálféreg" néven ismert, és folklórtörténetek szereplője, ahogy a rok/ruk madár is, a drágaköveket ürítő, vándorló sziklák viszont valószínűleg Bear kreativitásának eredményei. A hosszú nyakú, nagy hasú, óriási lényeket pedig érzésem szerint egy ehhez hasonló kép ihlette (saját fotó az Ulánbátor-környéki Tereldzs (Тэрэлж) mellett telepített, életnagyságú betondinoszauruszokról). A mágián David Gemmell hatását érzem, legalábbis ami a vérszellemeket és hasonlókat illeti, és a Brandon Sanderson-fémjelezte hard magic áradatban is jól jön egy-egy sziget, ahol nem kell a mágiarendszer szabályaival foglalkozni, mégis logikailag és dramaturgiailag is a helyén van a varázslás, nincs deus ex machina jellege.
Összességében, minden hibája ellenére a Szellemek hegyei nem egy rossz regény. Technikailag rendben van, a háttér különbözik annyira a kategória többségétől, hogy fölfigyeljenek rá, szórakoztató és színes, nyugodtan ajánlható a műfaj kedvelőinek, csak ázsiai kultúrát ne ebből akarjon tanulni az ember. Ha netán te is orientalista-féle vagy és szerény személyemnél nehezebben viseled, ha valaki nem elég alapos, akkor ez a könyv nem neked szól, csak vérnyomás-problémáid lennének tőle. Ha viszont nem zavarnak a pontatlanságok, nem szeretnél különösebben bonyolult történetet olvasni, csak valami pihentetőt, és még a lovakat is kedveled, egyértelműen tetszeni fog. Ne hagyd, hogy a "vörös pötty" eltántorítson, ez nem romantikus vámpírponyva, hanem kortárs high/hősi fantasy, egyenletes színvonalon és megfelelő szórakoztatófaktorral. De azért többet is ki lehetett volna ebből hozni.
--
A bejegyzés kísérletképpen a Blogturnéval együttműködve született, továbbiakat a könyvről náluk találtok:
04.14. Insane Life
04.15. Always Love a Wild Book
04.16. Bibliotheca Fummie
04.18. Szubjektív Kultnapló
04.19. Könyvszeretet
--
Kiadó: Könyvmolyképző
Várható megjelenés: 2015. április 23.
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Range of Ghosts
Fordító: Farkas János
Borító: Donato Giancola
ISBN: 9789633739518
Oldalszám: ~350
Ár: 2999,- (borítóár) / 2369,- (Könyvmolyképző előrendelés)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
Fogj egy ismert népmese-típust (a hőstől elrabolnak valakit vagy valamit, ezért útnak indul táltos paripáján, hogy visszaszerezze, menet közben idegen vidékekre jut, ahol segítőtársakat talál, akikkel közösen már jó esélyekkel száll szembe a gonosz ellenféllel), egy pillanatfelvételt a tizennegyedik századi Ázsiáról (Kínától Tibeten és Mongólián át az iszlám világig), adj hozzá a diverzitás érdekében néhány különböző kultúrából származó, minél jobban eltérő nemű és fajú karaktert, tedd kontrasztosabbá, egyszerűsítsd le és értsd félre néhány helyen a választott hátteret, majd írj belőle trilógiát, sok-sok filmre kívánkozó leírással és jelenettel. Sikerült? Megalkottad a Végtelen Ég trilógiát.
 |
| Elisa Mitchell térképe a trilógia világához. |
A sztyeppe fölött a Végtelen Ég (avagy az Örökkévaló Kék Ég regénybeli megfelelője), a nomádok... mondjuk így: istene terül el, rajta annyi holddal, ahányan élnek az uralkodócsaládban. Máshol viszont nem így működnek a dolgok, a hold (-ak) nő (-nek) és fogy (-nak), a Nap nyugaton kel, esetleg még furcsább égi tünemények borulnak az adott kultúrának otthont adó terület fölé. Ez ötlet adta a kezdőlökést a regény elolvasása felé (a kritikus énemnek a mongol kulturális alapok is sokat számítottak), és ez volt az, amiben egyáltalán nem kellett csalódnom, ötletnek és dramaturgiai elemnek is kiváló.
Amikor nem arról próbál írni, amit nem ért, szépen előjön Bear rutinja és kifejezetten izgalmas, fantáziadús történetet kap az olvasó. Ugyan eleinte kissé lassan indul a regény, a sok leírás ilyen formában túlzásnak hat (ami Tolkiennál érdekes, azt mások nem feltétlenül tudják igazán jól tálalni) és határozottan az az érzésem, hogy az esetleges megfilmesítés miatt kerültek csak bele (ami a könyvben több mondatnyi leírás, az filmen csak egy vágókép), később viszont beindul és nem csak egészen komoly akciójelenetek jönnek, hanem még a karakterek személyisége és a világ szigorúan fantasys része is kibomlik valamelyest. Nyelvezetéből és stílusából adódóan a Szellemek hegyei ifjúsági, esetleg "young adult" regény, így sem a sztori, sem a karakterépítés nem különösebben bonyolult, az átlagot azonban hozza és ha az ember el tud vonatkoztatni a háttértudás hiányából fakadó hibáktól és a nevek, kifejezések rossz átírásától (a magyarban itt-ott a fordítás is billeg, de remélhetőleg a végleges produktumban ezek helyre lettek pofozva), teljesen szórakoztató, avagy a funkciójának tökéletesen megfelel.
 |
| Donato Giancola eredeti borítófestménye |
Viszont amikor fantasyről van szó, az tényleg káprázatos. A csillagászat (legalábbis popkulturális, esztétikai és tudománytörténeti alapon) az egyik gyengém, a földi viszonyokat tükröző egek ötlete valóban nagyon jól eltalált, ahogy a különféle, a mi világunkra (és a mi világunkbeli mítoszokra) nem jellemző lények és a mágia megjelenítése is. Ami a jószágokat illeti, a regényben a magyarul kissé félrevivő, de különben gyakorlatilag a mongol eredetiből (олгой хорхой) tükörfordított "bélféreg" inkább "halálféreg" néven ismert, és folklórtörténetek szereplője, ahogy a rok/ruk madár is, a drágaköveket ürítő, vándorló sziklák viszont valószínűleg Bear kreativitásának eredményei. A hosszú nyakú, nagy hasú, óriási lényeket pedig érzésem szerint egy ehhez hasonló kép ihlette (saját fotó az Ulánbátor-környéki Tereldzs (Тэрэлж) mellett telepített, életnagyságú betondinoszauruszokról). A mágián David Gemmell hatását érzem, legalábbis ami a vérszellemeket és hasonlókat illeti, és a Brandon Sanderson-fémjelezte hard magic áradatban is jól jön egy-egy sziget, ahol nem kell a mágiarendszer szabályaival foglalkozni, mégis logikailag és dramaturgiailag is a helyén van a varázslás, nincs deus ex machina jellege.
Összességében, minden hibája ellenére a Szellemek hegyei nem egy rossz regény. Technikailag rendben van, a háttér különbözik annyira a kategória többségétől, hogy fölfigyeljenek rá, szórakoztató és színes, nyugodtan ajánlható a műfaj kedvelőinek, csak ázsiai kultúrát ne ebből akarjon tanulni az ember. Ha netán te is orientalista-féle vagy és szerény személyemnél nehezebben viseled, ha valaki nem elég alapos, akkor ez a könyv nem neked szól, csak vérnyomás-problémáid lennének tőle. Ha viszont nem zavarnak a pontatlanságok, nem szeretnél különösebben bonyolult történetet olvasni, csak valami pihentetőt, és még a lovakat is kedveled, egyértelműen tetszeni fog. Ne hagyd, hogy a "vörös pötty" eltántorítson, ez nem romantikus vámpírponyva, hanem kortárs high/hősi fantasy, egyenletes színvonalon és megfelelő szórakoztatófaktorral. De azért többet is ki lehetett volna ebből hozni.
 |
| Mongolische Pußta (Pomsár Péter | CC BY-NC-SA 4.0) |
A bejegyzés kísérletképpen a Blogturnéval együttműködve született, továbbiakat a könyvről náluk találtok:
04.14. Insane Life
04.15. Always Love a Wild Book
04.16. Bibliotheca Fummie
04.18. Szubjektív Kultnapló
04.19. Könyvszeretet
Kiadó: Könyvmolyképző
Várható megjelenés: 2015. április 23.
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Range of Ghosts
Fordító: Farkas János
Borító: Donato Giancola
ISBN: 9789633739518
Oldalszám: ~350
Ár: 2999,- (borítóár) / 2369,- (Könyvmolyképző előrendelés)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése