Rene Denfeld: Az elvarázsoltak

Rene Denfeld civilben bűnügyi nyomozó, de rövidebb írásai korábban is jelentek meg például a The New York Time Magazine-ban. Első regénye, Az elvarázsoltak hatalmas sikert aratott, többek közt megnyerte a francia Prix du premier roman étranger irodalmi díjat, illetve bejutott a Goodreads top 20-as listájára fiction kategóriában. Magyarul a Fumax Kiadó gondozásában jelent meg.

Két világ van. Az egyikben mi elolvassuk ezt a könyvet, sóhajtunk, hogy milyen borzalmas, este elmegyünk sörözni, és százhúsz forintért Twixet veszünk a sarki boltban. A másikban, Az elvarázsoltak világában, naponta háromszor csúsztatnak be a rács alatt valami ételnek csúfolt trutymót, az emberéletet szinte ingyen mérik, és örökre eltilthatnak az emberi érintés és a szabad ég látványának örömétől. A két világot csupán egy leheletnyi fal választja el egymástól, az átjárás mégis szinte lehetetlen.

„Ez egy elvarázsolt világ. Más nem látja, csak én.” Elég abszurd kezdés, pláne amikor kiderül, hogy ez az elvarázsolt világ egy amerikai börtön halálsora, ahol a napfény látványának jogától örökre megfosztott rabok várják a kivégzésüket. A Molyon mágikus realizmus és fantasy címkét is kapott, de egyiknek sem nevezném: valami nagyon minimális mágia feltűnik benne, viszont én még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ez „valódi” varázslat-e, vagy csak egy őrült elme képzelgésének szüleménye. De igazából nem is számít: maga a szöveg gyönyörű, a történet pedig annyira magába szippantja az olvasót, hogy eszében sincs azon bosszankodni, hogy ez egyáltalán nem az, amire számított.

"A börtönben nem az számít, ki vagy, hanem hogy ki akarsz lenni."
(kép forrása: Salford University Centre for Prison Studies)

Rene Denfeld tudja, miről ír: akárcsak a regény egyik szereplője, ő is nyomozó, akinek a feladata, hogy a halálsoron várakozó bűnözők ügyeinek részleteit derítse fel a lehető legalaposabban. A központi téma nem a halálbüntetés létjogosultsága, mint ahogy esetleg gondolhatná az olvasó, hanem sokkal inkább az, hogy mindannyian a saját múltunk termékei vagyunk. Hogy egy bántalmazott, megerőszakolt, rendszeresen vert gyerekből nagy valószínűséggel nem lesz egészséges felnőtt, ha nem figyelnek oda rá. Hogy egy pszichiátrián felnőtt fiatalnak nem lehet tizennyolc éves korában elereszteni a kezét azzal, hogy már nincs rá pénz. Hogy a raboknak nem csak a rácsok mögött van nehéz életük, hanem sokaknak már a rácsokon kívül is az volt.

A hangulat illik a helyszínhez: sötét és komor. Bár sosem voltam börtönben, főleg nem amerikaiban, azt hiszem, az írónőnek nagyon jól sikerült megragadnia a halálsor mindennapjainak hangulatát. A börtönön belül működő korrupció, a rabok titkos levelezése, az emberi élet értéktelensége, a mindennapos erőszak vagy a halálsor lakóinak egyforma mindennapjai mind olyan dolgok, amikhez az olvasók nagy részének (remélhetőleg) soha nem lesz köze. A történet megértéséhez azonban nagyon fontosak ezek a képek, amik annyira magával ragadják az olvasót, annyira befurakszanak a fejébe, hogy mást nem is tűrnek meg maguk mellett: ez a könyv annyira magába szippant, hogy képtelenség valami mással párhuzamosan olvasni. 

"Még a szörnyetegeknek is van saját történetük."
(kép: jayfeather02)

Négy szereplő körül forog a történet. Az egyik egy névtelen rab, aki nem tűri, hogy ránézzenek, könyveket olvas, és leírhatatlan borzalmakat követett el. A második szintén rab, aki kijelentette, hogy meg akar halni, erre a nagyközönség kitalálta, hogy márpedig őt meg kell menteni a haláltól. A harmadik a hölgy, akinek a feladata kiszabadítani ezt a bűnözőt a halálsorról, aki próbálja felderíteni ennek a férfinak a múltját. A negyedik pedig egy bukott pap, aki a börtönben dolgozik. A szálak hol összefutnak, hol szétválnak, de a lényeg ugyanaz: valamennyien a saját múltunknak köszönhetően vagyunk ott, ahol. És ennek a múltnak vannak olyan elemei, amiket nem válogathatunk meg. 

Az elvarázsoltak sok dologról elgondolkodtat. Mi az idő? Hogyan lehet értelmezni egyáltalán? Mi az idő egy olyan rabnak, aki már a szabad eget, a napfényt, az esőt sem láthatja többet? Mi az idő az ügyvédeknek, akiknek az a feladata, hogy megmentsék őt? Hogy jut el egy ember odáig, hogy ilyen borzalmakat tegyen egy másikkal? Tényleg van, aki megérdemli a halált – erőszaktevők, sorozatgyilkosok, gyerekgyilkosok? És ha igen – haláluk előtt hogy kell bánni velük? Ha nem – akkor hogy fizessenek a bűneikért? És olyankor mi van, ha maga a gyilkos is már a kivégzést kívánja, mert a halálsornál bármi jobb? Van-e értelme úgy élni, hogy nem ismer, nem szeret senki? A történet nem ad válaszokat. Csupán kérdéseket tesz fel, és figyelmeztet, hogy valamennyien felelősséggel tartozunk egymásért. És megmutatja, hogy kedvesség és szeretet még ott is lehet, ahol végképp nem gondolnánk – a szörnyetegek között.

[Bori]

--

Kiadó: Fumax

Kiadási év: 2015

Eredeti megjelenés: 2014

Eredeti cím: The Enchanted

Fordító: Kleinheincz Csilla

ISBN: 9786155514197

Oldalszám: 224

Ár: 3095,- (borítóár) / 2250,- (Fumax webbolt)

--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)