Sötét, erős hangulatú és gyors tempójú Pék Zoltán első regénye. A Feljövök érted a város alól jól sikerült és ígéretes írás, tele társadalmi-, történelmi-, kortárs folklór- és popkulturális utalásokkal, szórakoztató és színvonalas olvasmány.
A Trethon Judit Emlékgyűrűvel díjazott Pék Zoltán le sem tagadhatná, hogy ő fordítja többek között Philip K. Dicket és Neil Gaimant, első regényén erőteljesen érződik a saját stílusa mellett minimum a fenti két íróóriás hatása. Ez persze nem hátrány, sőt: a gyönyörűen (befejezetlen) hexameteres című Feljövök érted a város alól tipikus példája annak, hogy a nagyoktól érdemes tanulni, főleg, ha valami személyes és legalább ilyen izgalmas lesz az eredmény.
Ilyen irdatlan mennyiségű fordítás után (amiből néhány tucat nekem is itt figyel a polcaimon) az egyértelmű, hogy a szerző színvonalas magyar szöveget gyárt (és talán ez a legfontosabb eleme az élvezhető regénynek), legfeljebb az lehetett kérdéses, hogy a történet és a világ fel tud-e érni hozzá. Utóbbiról már az elején kiderült, hogy nagyon is, a végletesen-végzetesen megosztott Budapest nem csak díszlet, hanem gyakorlatilag teljes értékű szereplő, karaktere és egyénisége van, legalább annyira, mint Gaiman Londonjának. Ami pedig a történetet illeti, panasz nem lehet rá, legfeljebb a vége lett egy kicsit dickes. Az pedig már abszolút ízlésfüggő, hogy ez kinek probléma vagy éppen extra vonzerő, én a magam részéről azért még kíváncsi lettem volna néhány dologra.
Valamikor a nem túl távoli jövőben, egy merénylet után meghasad az ország, sőt, egész Európa. Kelet és Nyugat határát a Duna jelöli, Buda és Pest, a valaha átmenetileg egyesült városok ismét külön utakat követnek. Pest a Távol-Kelet előretolt bástyája, csillogó felhőkarcolókkal és mérgező iparnegyedekkel, míg Budát, a Nyugat kapuját, szentek kultuszára épülő, technológiaellenes, fanatikus vallási szervezet uralja. Az egykor virágzó belváros lerohadt, alvilági pufferzóna a Duna mentén, olyan környék, ahova csak az teszi be a lábát, akinek nincs más választása. Corvinus például ilyen, az árvaként kegyetlen körülmények között felnőtt férfi történelmi emléktúrákat szervező idegenvezetőkkel haknizik és shiftel, budai relikviákat ad el pesti gyűjtőknek és szabadúszóként egyéb kétes ügyleteket vállal. Így jut el hozzá az aktuális megbízás is: egy gazdag pesti házaspár elkényeztetett kamaszfia úgy döntött, hogy körülnéz a város veszélyesebb részein - és ahogy az lenni szokott, eltűnt, szülei pedig magától értetődően szeretnék, ha előkerülne.
 |
| (jelenet a hosszú-hosszú ideje készülő, Thelomeris c. sci-fiből) |
A nyomozás mellé becsúszik egy flashbackekkel fölvezetett, klasszikus bosszúállós történetnek tűnő szál is, miközben szépen alámerülünk a pesti homályba és elkezdjük megismerni Corvinus, a meglepően vállalható erkölcsi kódex mentén működő alvilági erős ember életét és életterét. A regény kellemes ritmusát itt-ott humoros, jól eltalált, egyértelmű és talán nem mindenkinek feltűnő szójátékok, utalások színesítik, még épp olyan mennyiségben, ami nem lesz erőltetett és kínos - mondom én, hogy Pék Zoltán ért ahhoz, amit csinál.
Hangulatban nagyon erős, hasonlítani tényleg csak Dickhez, Gaimanhez és Miéville-hez érdemes (bár nem urban fantasy), véleményem szerint simán szól akkorát, mint tavaly a Kukoricza, csak jóval kompaktabb és annyira azért nincs kitömve nyersen ábrázolt erőszakkal. Talán a hazai könyvpiac és zsánerirodalmi szféra lett elég érett hozzá, talán valami más van a levegőben, mindenesetre az utóbbi időben egyre több magyar szerző áll nyilvánosság elé kifejezetten színvonalas regényekkel. Ez igencsak örvendetes trend és nagyon remélem, hogy nem adják fel egy-két kötet után (nem, nem kell mindenáron trilógiákat gyártani!), ahogy Csurgó Csabától, egy ilyen regény után Pék Zoltántól is szívesen olvasnék még. Csak legközelebb valami kevésbé dickes, kevésbé meglepőnek szánt, inkább történetközpontú befejezést szeretnék - ámbár kétségtelenül ez is elég frappáns volt.
A Feljövök érted a város alól sokrétegű, szájbarágós magyarázatok, erőltetett társadalomkritika, nyomulós szellemi iránymutatás és kéretlen filozófiai üzenetek helyett utalásokkal, célzásokkal, hasonlatokkal dolgozó regény, ami egyértelműen nem nyűgöz le mindenkit, viszont ha valaki fogékony az ilyesmire, az - mint a mellékelt ábra mutatja - élvezni fogja. Én a magam részéről jó szívvel ajánlom.
Hangulatban nagyon erős, hasonlítani tényleg csak Dickhez, Gaimanhez és Miéville-hez érdemes (bár nem urban fantasy), véleményem szerint simán szól akkorát, mint tavaly a Kukoricza, csak jóval kompaktabb és annyira azért nincs kitömve nyersen ábrázolt erőszakkal. Talán a hazai könyvpiac és zsánerirodalmi szféra lett elég érett hozzá, talán valami más van a levegőben, mindenesetre az utóbbi időben egyre több magyar szerző áll nyilvánosság elé kifejezetten színvonalas regényekkel. Ez igencsak örvendetes trend és nagyon remélem, hogy nem adják fel egy-két kötet után (nem, nem kell mindenáron trilógiákat gyártani!), ahogy Csurgó Csabától, egy ilyen regény után Pék Zoltántól is szívesen olvasnék még. Csak legközelebb valami kevésbé dickes, kevésbé meglepőnek szánt, inkább történetközpontú befejezést szeretnék - ámbár kétségtelenül ez is elég frappáns volt.
A Feljövök érted a város alól sokrétegű, szájbarágós magyarázatok, erőltetett társadalomkritika, nyomulós szellemi iránymutatás és kéretlen filozófiai üzenetek helyett utalásokkal, célzásokkal, hasonlatokkal dolgozó regény, ami egyértelműen nem nyűgöz le mindenkit, viszont ha valaki fogékony az ilyesmire, az - mint a mellékelt ábra mutatja - élvezni fogja. Én a magam részéről jó szívvel ajánlom.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015
Borító: Magyar Péter
ISBN: 978 61 5552 256 7
Oldalszám: 231
Ár: 2980,- (borítóár) / 2235,- (Agavebolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése