Sci-fi és fantasy a könyvfesztiválon 2012/2 - Agave, Alexandra, Ciceró

Bőven el leszünk látva kedvenc műfajunkkal, az Agave, az Alexandra, a Szukits és az Ulpius is készül sci-fi, illetve fantasy könyvekkel a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Meglepően sok a magyar szerző, vonzó címek vannak a kínálatban, minden adott egy nagybevásárláshoz. És ez még messze nem a vége, lesz egy harmadik bejegyzés is a témában... 

A folytatásban pedig a könyvekről: 

Sci-fi és fantasy a könyvfesztiválon 2012/1 - Ad Astra

Új sci-fi és fantasy kiadó a láthatáron célegyenesben: az április 19-22. között megrendezésre kerülő 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra négy kötettel készül az Ad Astra, melyek közül kettő minden ízében sci-fi, egy urban fantasy és egy orosz mitológiára épülő, szintén fantasyszerű regény. A könyvfesztiválon az F5-ös standon keressétek őket (Millenáris Fogadó), a folytatásban pedig egy kicsit magukról a könyvekről...

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (2012)

És igen! Az Agavénál végre eljutottak odáig, hogy a Bradbury-életműsorozatban kiadják a kedvenc novellagyűjteményem, az egyébként akár szokatlan szerkezetű regényként is felfogható Marsbéli krónikákat. És ami még szebb: ez nem lett újrafordítva (ellentétben a nemsokára megjelenő Amerikai istenek második kiadásával), úgyhogy egy az egyben visszaidézte tizenéves koromat, amikor először vettem a kezembe a megsárgult, töredezett szélű, hatvanas évek végi kiadást, amit valószínűleg még édesapám vett antikváriumban hasonló idősen. Persze abban a kötetben még volt még több más novella és regény, bízom benne, hogy azokat is hamarosan kiadják újra.

Tom Wolfe: Kandírozott mandarinzselé színű áramvonal

A könyvet még tavaly szereztem be, a néhány évvel korábban olvasott Savpróba hatására. Nem bántam meg, még ha a huszadik század közepi amerikai újságírás fehér öltönyök iránt rajongó fenegyerekének első kötete nem is üti meg azt a szintet, de csalódást sem okoz, a Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal hozza a jellegzetes Wolfe-i jegyeket. 

Na most Tom Wolfe stílusa fölöttébb sajátságos. Ír ő mindenféléről, néha még arról is, amiről a téma szerint kellene neki, de általában el-elkalandozik, szétszóródik és a figyelme elvész a részletekben. Ennek ellenére valahogy mégis képes átadni amit szeretne, az eszelős, barokk jelzőhalmozás, furcsa szókapcsolatok, hosszú és kanyargós leírások szokása valahogy minden előfeltevés ellenére mégis működik és a figyelmes olvasó csakhamar azt veszi észre, hogy érti ám ezt az embert, az írásos tudósításoknak ezt a szokatlan mesterét, aki ír valamiről, de közben képes teljesen mást közölni.

Philip K. Dick: A Frolix-8 küldötte

Az idei év első bejegyzése az Agave kiadó első 2012-es megjelenéséről szól. A kiadó egyébként elkényezteti a sci-fi kedvelőket, jövő héten jön a Marsbéli krónikák legújabb kiadása is. 

Philip K. Dick legújabb magyarul megjelent regénye, a Frolix-8 küldötte kellemesen kiforrott munka, nem olyan elborult, mint a szerző hírhedtebb regényei, ugyanakkor Dick kedvelt témái itt is szépen előkerülnek. A regény könnyen olvasható, nem is túl hosszú, Philip K. Dick rajongóinak ugyanúgy jó lehet, mint a szerzővel még csak most ismerkedőknek. 

Várólista-csökkentés 2012

Könyvlista Lobo várólista-csökkentős játékára.

I. M. Banks: Anyag

Iain M. Banks hetedik Kultúra-könyve, az Anyag eleinte nem árul el sokat sci-fi mivoltából. A regény látszólag egy középkori, fejletlen civilizáció csatározásai közepette a királyi udvarban lejátszódó politikai összeesküvésről és azok utóhatásairól szól. A könyv a régi uralkodó aljas meggyilkolásával kezdődik, ettől kezdve kapunk betekintést a király két fiának történetébe. Az árulással, orgyilkosokkal és titkos cselszövésekkel azonban Banks rajongói korántsem elégednének meg. 

Ez így ugyanis kevés egy jó sci-fi történetének, sokkal inkább illene egy középkorban játszódó regény lapjaira. Adjunk hozzá egy olyan bolygót, ami egy négydimenziós térben létezik, számtalan élőszinttel rendelkezik és mindegyik az embertől eltérő, furcsa és kiszámíthatatlan űrlényekkel van benépesítve. Emellett szükség van még néhány szuperintelligens űrhajóra, és egy egész galaxist átfogó politikai összeesküvésre. Ha ez megvan, lépjen a történetbe a Kultúra, egy utópisztikus társadalom, amelynek tagjai messiás komplexusuk globális kiterjesztéseként abban lelik örömüket, hogy fejletlenebb társadalmak csatározásaiba szólnak bele. Ha mindez megvan, akkor eljutunk az Anyaghoz, amely már egy olyan történet, amellyel a szerző korábbi rajongói is megelégedhetnek.