Alma Katsu: Halhatatlan

Alma Katsu első regénye a romantikus misztikum területeire kalauzolja az olvasót. Reménytelen szerelem, örök élet, árulás, szenvedély, szexualitás, árnyalt karakterek és izgalmas történet - ebben lehet része annak, aki kezébe veszi a Halhatatlant. 

Időről időre feltűnnek vendégszerzők a blog hasábjain, jelen bejegyzés Lipka Bori írása, aki saját könyvesblogot is vezet, de most itt osztja meg gondolatait. 

Alma Katsu amerikai írónő első regénye, a Halhatatlan-trilógia első része egy évszázadokon és kontinenseken átívelő szerelmi történetet mesél el. Műfaját tekintve "romantikus thriller" az ajánlás szerint, de inkább romantikus, mint thriller. Az Amerikában is nagy népszerűségre szert tett kötetben sok népszerű téma ötvöződik: reménytelen szerelem, örök élet, szexualitás, szenvedély és árulás, mindez megfűszerezve néhány megmagyarázhatatlan, természetfeletti eseménnyel. A megszokott elemek mellett vannak egyedi ötletek is és a szereplők sem fekete-fehér jellemként jelennek meg, mindannyiuknak vannak árnyoldalai - és ettől lesz igazán élvezhető a történet.

A Halhatatlant az Amerikai Könyvtárak Egyesülete a tíz legjobb debütáló regény közé választotta 2011-ben és eddig tizenhat nyelvre fordították le.

A történet napjainkban kezdődik, Maine állam északi részén, egy eldugott kisvárosban, ahol Luke Findley orvosként dolgozik egy állami kórházban. Éppen csak bejelentkezik az éjszakai műszakra, amikor egy törékeny, még gyereknek tűnő nőt hoznak be, aki azt állítja, hogy épp elkövetett egy gyilkosságot. A lány  halhatatlannak mondja magát, és Luke - egy meglehetősen hatásos bemutató után - úgy dönt, hogy meghallgatja a különös idegen történetét.

Erdő Észak-Maine-ben (forrás: Forests for Maine's Future)

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom: a titokzatos lány - Lanore McIlvrae, vagyis Lanny - valóban több egy közönséges embernél és nem őrült, skizofrén vagy pszichopata. Története az 1800-as évek elején kezdődik, egy viszonylag frissen alapított Maine-i településen, St. Andrew-ban. Elmondása szerint Lanny már tizenkét éves korában tudta, hogy élete egyetlen szerelme Jonathan lesz, akit különösen vonzó szépséggel áldott meg a sors, így érthetően nem csak Lanny vetett szemet a nála két évvel idősebb fiúra, hanem szinte az összes kortársa, az idő előrehaladtával pedig az idősebb asszonyok is.

Cel Rău
(forrás: Wikimedia Commons | Public Domain)

Lanore-nak magas árat kell fizetnie a szerelméért (és a könnyelműségéért), eleinte nem is tudja mekkorát. Amikor találkozik az Európából érkezett cel Rau gróffal (helyesebben cel Rău, aki egyébként Vlad Tepeş, vagyis Drakula fia volt, és hozzá hasonló kegyetlenséggel uralkodott, bár ez a könyvből nem derül ki), úgy hiszi, soha többé nem láthatja Jonathant, aminél borzalmasabb jövőt - természetesen - el sem tud képzelni. Csaknem három évvel később azonban kiderül, hogy ennél jóval nagyobb árat kell fizetnie makacsságáért...

Az írónőről nem sikerült sokat kideríteni, gyakorlatilag csak annyit, hogy Massachusettsben nőtt fel, írásból szerzett diplomát, majd három évtizeden át dolgozott az NSA-nél, illetve a CIA-nél, jelenleg pedig Washington mellett él, így azt sem tudni, van-e magyar kötődése, de valószínűleg inkább csak Drakula gróf és az átlagos amerikai olvasó előtt ismeretlen, ezért egzotikus terület miatt választotta a történet egy viszonylag rövid, de annál meghatározóbb részének helyszínéül az 1300-as évek Magyarországát és Romániáját.

Az események középpontjában szinte végig Lanny áll, aki kétszáz év történetét próbálja pár napba belesűríteni. A történet kicsit lassan indul be, de cserébe elég pontos képet kaphatunk az egyes szereplők tulajdonságairól és gondolkodásmódjáról. A központi téma az örökké tartó szerelem, a szenvedély, és az elmúlt pár év trendjeinek megfelelően, ha nem is központi, de meghatározó szerepet kap a szexualitás különböző formákban (ízléstől függően előfordulhat, hogy egy kicsit túl sok is belőle). Azonban korántsem csak ezekről van szó, előkerül az emberi (és nem emberi) kegyetlenség, a tiszta, cél nélküli, szeszélyes gonoszság és a brutalitás is, keveredve a természetfeletti hatalmakkal. Előkerül a középkor titokzatos tudománya, az alkímia is - azonban itt nem a fémek arannyá alakítása a cél, hanem az emberi természet megváltoztatása.

Az örök élet nem ajándék. A halhatatlanság nem áldás, hanem átok. Lanny számára pedig maga a pokol, ha arra gondol, hogy ő az örökkévalóságig fog élni, miközben Jonathan szépen megöregszik és meghal, ahogy a természet parancsolja. Ezzel el is érkeztünk az egyik központi kérdéshez, ami felmerül Lanore története során: mi az az ár, amit egy ember még megfizethet azért, hogy a szerelmével legyen? Van-e határ az igazi szerelem és a puszta birtoklási vágy között?

Boston 1811-ben (MIT Open Courseware | Flux.books | CC BY-SA-2.5)

Alma Katsunak, bár több kissé sablonos elemet is használ a regényben és a történetvezetés is kissé nehézkesen indul, azért sikerült alkotnia a romantikus-misztikus irodalomban (vámpírok nélkül is). Célközönsége nem annyira a vámpírrajongó tini korosztály, hanem az idősebbek között keresendő - és nem csak a gyakori erotikus jelenetek, hanem a mélyebb, sokszor önpusztító érzelmek miatt is. Az olvasásnak nem érdemes világmegváltó gondolatokat várva nekifogni, mert akkor nagy valószínűséggel csalódás fog érni, de kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel, aki pedig szereti a romantikus-fantasztikus történeteket, annak kötelező.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 
Eredeti cím: The Taker
Fordító: Farkas Veronika
Borító: Demeter Zsuzsa
ISBN: 978 615 5049 99 6
Oldalszám: 480
Ár: 3980,- (borítóár), 2985,- (Agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Google+-on, a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.