Újabb fantáziadús, szórakoztató és intelligens regény Sir Terence David John Pratchett billentyűzetéből. Időmanipuláció, az Apokalipszis ötödik lovasa, a Korongvilágot fenyegető, szélsőségesen kiszámítható kollektív intelligencia és rengeteg csokoládé a történetben.
Terry Pratchett változatlanul elképesztő tehetséggel és fantáziával dolgozik, az Időtolvajt olvasva is egyszerűen oldalanként elámulok azon, amit és ahogyan leír. Nincs még egy ilyen író a bolygón, aki ekkora műveltséggel és fantáziával, ilyen finom és ironikus humorral, ennyi barátsággal és szeretettel írná a könyveit. A legkényesebb témákhoz is bátran, ügyes kézzel és intelligensen nyúl, úgy kelt drámai hatást, hogy közben szinte soha nem esik túlzásokba és a minden kötetéből sugárzó, stílusosan pozitív életérzés minden helyzetben képes jobb kedvre deríteni az embert.
Lu-ce, a Söprögető, bonsaihegyeit gondozgatja Oi Dong kolostora mellett, egy jetijárta völgyben. Egy ifjú óraműves Ankh-Morporkban megrendelést kap a tökéletes időmérő elkészítésére. Egy rendkívül gyors tolvajgyerek a történelem szerzeteseinek kolostorába kerül. A revizorok egyszerűbb, könnyebben rendszerezhető világegyetemet szeretnének. Zsuzsa, a Halál unokája még mindig hétköznapi életet szeretne élni, ezért egy magániskolában dolgozik tanítóként. A Halál pedig kilovagol...
Egy francia kiadás borítója (Marc Simonetti festménye) |
Amikor egy olyan óra van készülőben, ami közvetlenül méri a világegyetem rezgéseit, a jövő hirtelen nagyon bizonytalanná válik. Hiába a rengeteg felhalmozott idő a történelem szerzeteseinek orsóin, ha a tökéletes óra járni kezd, az idő pedig ennek következtében leáll (vö. "a megfigyelő hatása"), semmi sem lesz képes visszafordítani az időtlenségbe fagyást. Lu-ce azonban nem ismeri a "lehetetlen" kifejezést és az ifjú Lobsang is egészen szokatlan tehetségnek bizonyul, úgyhogy elindulnak, hogy megakadályozzák az aktuális Apokalipszist. Jetik, boszorkányok és csokoládé-szegélyezte útjuk különös helyekre vezet és fontos tanulságokat tartogat, ahogy végigszelik a kontinenst és mindig akad egy-két alak, akik nem ismerik az egyes számú szabályt.
Nehéz egy sorozat huszonhatodik (magyarul a "The Truth" még nem jelent meg) részéről írni, még akkor is, ha nem közvetlen folytatása semminek és csak érintőlegesen kötődik a többihez. Egy ilyen regény esetén elvárható, hogy az olvasó számára ne legyen teljesen ismeretlen a világ és bizonyos karakterek, hiszen egyes poénok csak így működnek jól és nincs minden igazán részletesen elmagyarázva, ami a korábbi kötetekből ismerhető. Egy gyakorló Korongvilág-olvasónak valószínűleg ajánlani sem kell az Időtolvajt, hiszen előbb-utóbb biztosan eljut idáig, teljesen kezdőknek pedig pont a fentiek miatt ha nem is értelmetlen, de van ennél jobb ismerkedő kötet is. Általában a Kisisteneket vagy az Őrség! Őrség!-et szoktam ajánlani, ha valaki nem a legelejétől (A mágia színe) szeretné kezdeni, hanem valami már kiforrottabb résszel, ugyanakkor ha valakinek az Időtolvaj kerül először a kezébe, valószínűleg érteni és élvezni is fogja és utána azonnal beszerez még néhány Terry Pratchett regényt.
--
Kiadó: Delta Vison
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2001
Eredeti cím: Thief of Time
Fordító: Farkas Veronika
Borító: Josh Kirby
ISBN: 978 615 5161 84 1
Oldalszám: 426
Ár: 2990,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése