James S. A. Corey: Leviatán ébredése

James S. A . Corey, azaz Daniel Abraham és Ty Franck első közös írói álnév alatt kiadott regénye, a Leviatán ébredése, kiváló sci-fi. Nem csoda, hogy a kiadó már a második rész után leszerződött velük három újabb regényre és egy adag novellára és George R. R. Martin címlapon olvasható ajánlása sem pusztán a személyes ismeretségnek szól (Franck Martin asszisztense, Abraham pedig vele és Gardner Dozois-val közösen írta a Hunter's Runt). 

Két-két és fél évszázaddal napjaink után az emberiség elég jól elterjedt a Naprendszerben. Az első komolyabb telep értelemszerűen a Mars volt, mely elég gyorsan fejlődött és százötven évvel a Leviatán ébredése előtt háborús helyzet alakult ki közte és az anyabolygó, a Föld között. Valamikor ebben az időben fejlesztette ki Solomon Epstein módosított fúziós hajtóművét, mellyel ugyan nem lehet fénysebességgel száguldozni, esetleg "térugrást" végrehajtani, mégis jócskán megkönnyítette a terjeszkedők dolgát és immár a kisbolygóöv hatalmas ásványkincs-készletei is kiaknázhatóvá váltak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szimpatikusabb vagy gazdagabb kisbolygókon az állandó lakosok is megjelentek, idővel pedig az Öv a Földhöz és a Marshoz mérhető tényezővé vált - a külsőbb bolygók holdjain élő maroknyi telepes sok vizet egyelőre nem zavar, ámbár a Mars pályáján túl élők radikális szárnya "Külső Bolygók Szövetségének" hívja magát James S. A. Corey regényében. 

Az Öv különböző objektumai természetüknél fogva nem alkalmasak önellátó emberi élet fenntartására, a legtöbb kisbolygónak vízre van szüksége, ezt általában üstökösökből nyerik, a kitermelt nyersanyagokat pedig el kell szállítani, ami jókora teherforgalmat generál az Öv kisbolygói, aszteroidái és a "valódi bolygók" között. Ilyen teherhajó a Scopuli, az a hajó, melyet ismeretlen kalózok támadnak meg a kötet legelső lapjain, a legénység pedig valami elképzelhetetlen dolog áldozatául esik. Ilyen hajó a Canterbury is, melynek legénysége fogadja a pórul járt Scopuli vészjeleit és akaratukon kívül a saját súlycsoportjukat messze felülmúló játszma részeseivé válnak.

Űrhajó az aszteroidaövben (kép: AbikK és vxmrtm | CC BY-NC-ND 3.0)

A történetet két főszereplő szemszögéből követjük végig. A szerzőpáros felváltva írta a fejezeteket, az ex-katona, az igazságért küzdő, tisztességes (ám messze nem tökéletes) Jim Holden Ty Franck hőse, míg Daniel Abraham alkotta meg Millert, a lecsúszott, saját szellemeivel küzdő övbéli zsarut és detektív-noirba hajló történetét. Az eltérő írói stílusok közötti váltás észrevehető, hátránynak ugyanakkor nem mondanám, sőt: szépen kiemelik a karakterek közötti különbséget és a szokásosnál jobban árnyalják a történetet is. Holden megfogyatkozó legénységével a Scopuli megtalálása után túlságosan is fontos szereplőjévé válik a Föld-Mars szövetség és az Öv közötti, egyre feszültebb politikának, miután puszta jó szándékból nyilvánosan elérhetővé tesz bizonyos adatokat, melyekkel csak ront a konfliktushelyzeten, a segítséget pedig olyasvalaki jelentheti, akivel elvileg még csak nem is kéne azonos oldalon állniuk. Miller a ceresi rendőrség állományában küzd a helyi alvilággal és alkoholizmusával, mígnem egyszer azt a feladatot kapja, hogy találjon meg és vigyen vissza dúsgazdag, holdi szüleihez egy fiatal lányt, aki a milliárdoscsemeték életét feladva úgy döntött, hogy beáll a KBSZ-szakadárok közé. A nyomozás túlságosan messzire vezető összefüggéseket tár föl, Miller azonban eltökélt és semmiképpen nem hajlandó feladni.  

Eleinte teljesen külön szálon halad a két, minden klisé ellenére sok újat tartogató történet, kellemes ritmusban kerülgetik egymást, amíg összefonódnak. Hasonló kategóriában nehéz újat mondani és legalább ilyen problémás a sablonok elkerülése is. A szerzőpáros egyik feladatot sem teljesíti hibátlanul, az eredmény mégis egy többszörösen megcsavart, bátor és szokatlanul emberközeli regény. Egy sci-finél mindig jó pont, ha logikus, ezt az elvárást a Leviatán ébredése többszörösen is teljesíti. Nem zavaróan elrugaszkodott, az elektromágneses pontvédelmi ágyú és a fúziós hajtómű elméleti alapjai már léteznek és a gyakorlati megvalósítással is foglalkoznak, a sugárzást és az embert próbáló gyorsulást is szokatlanul realistán írják le a szerzők (vö. Dan Simmons Arkangyal osztályú futárhajói az Endymionban). A szereplők szintén úgy működnek, ahogy a valódi emberek szoktak - figyelembe véve és kiemelve természetesen az eltelt idő kialakította különbségeket az egyes területek lakói között -, motivációik logikusak és tökéletesen érthetőek, összhangban vannak a soha nem fekete-fehér jellemükkel. Mindkét főszereplő értékrendjével könnyedén képes azonosulni az olvasó, itt mégis az egyik legfőbb feszültségforrást jelentik, hiszen amilyen megszokott a két pozitív hős-jellem önmagában, olyan nagy jelentőséggel bírnak az eleinte nem is szembetűnően komoly morális eltérések. Ez a kísérlet is működik: rendkívül emberivé, életközelivé teszi a történetet.

A James S. A. Corey-ként dolgozó szerzőpáros első közös regénye egy nagyszabású, de nem színpadiasan monumentális sorozat izgalmas nyitánya, ám önálló regényként is megállja a helyét. Többször képes volt komolyan meglepni és bár néhányszor úgy éreztem olvasás közben, hogy itt már be lehetne fejezni, mégis sikerült megújítani és magasabb fokozatra tekerni az érdeklődést a majd' hatszáz oldal során. A Fumaxnál jó döntés volt megpróbálni a sci-fi vonalat is a képregények, fantasyk és franchise-regények mellé, a kiadó második nem franchise-hoz köthető sci-fije (az első Ann Aguirre Menedékje) igazán nagy dobás. Remélem hamarosan olvashatjuk magyarul a második részt és a többi kötet is érkezik majd az eredeti megjelenés tempójában. A kiadás minőségére nem lehet panasz, a fordítás kifejezetten jó lett és annak is örülök, hogy az eredeti borítóval jelent meg a regény (bár a gerincen nem elég kontrasztos és szerintem ronda rózsaszín cím igazán lemaradhatott volna). A Leviatán ébredését szívesen ajánlom mindenkinek - női olvasóknak is! -, aki szereti a minőségi sci-fit, de a krimi-noir kedvelői sem fognak unatkozni olvasás közben.

A teljes borítógrafika (Daniel Dociu | via Orbit Books)

--

Kiadó: Fumax

Kiadási év: 2013

Eredeti megjelenés: 2011

Eredeti cím: Leviathan Wakes 

Fordító: Galamb Zoltán

Borító: Daniel Dociu

ISBN: 978 963 9861 53 4

Oldalszám: 581

Ár: 3995,- (borítóár), 3000,- (Fumax webshop)

--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 
--
A nyár hátralévő részében fantasymaraton várható: a Riyria-krónikák (Michael J. Sullivan) és a Széthullott birodalom (Mark Lawrence) sorozat első két része is elolvasásra vár. Közben persze érkezik majd a harmadik John Scalzi-regény, Az utolsó gyarmat is (jövő héten), illetve néhány további könyvet is betáraztam, de ezekről majd ha aktuális lesz. Ja, és persze lassan a különösen elgondolkodtató, olvasmánynak viszont nem annyira egyszerű Ray Kurzweil-könyvről is fogok írni.