Mark Lawrence: Tövisek hercege (Széthullott birodalom 1.)

Nyers, durva fantasy egy különös világban. Egy kegyetlen bandavezér, egy alig tizennégy éves, sérült lelkű, de magabiztos gyerek, a trónra tör. Azonban hiába elszánt, olyan ellenfelekkel kerül szembe, akik felett hétköznapi eszközökkel nem diadalmaskodhat. Ez a tövisek hercegének története... 

Az amerikai-brit Mark Lawrence első regénye abszolút világsiker. Már a megjelenéskor jól indított, a Goodreadsen megszavazták az egyik legjobb 2011-es fantasynek, az USA legnagyobb könyvkereskedő-hálózata, a Barnes and Noble az év legjobb fantasy-megjelenései közé választotta, illetve a frissen debütáló fantasyszerzőknek szóló David Gemmell Morningstar díj egyik finalistája volt 2012-ben. Azóta lefordították tizennyolc nyelvre, köztük tavaly magyarra is, a második kötet magyarul idén jelent meg, a harmadik rész pedig Angliában augusztus elsejére várható. 

A Tövisek hercege határozottan ígéretesnek tűnt (még ha a borító valami orgyilkosos "young adult" sztorira emlékeztet is), ám ahogy elkezdtem olvasni, szépen sorban előkerült szinte minden, ami zavarni tud egy fantasyben. Eleve a kötet elején található térkép túlságosan emlékeztet Nyugat-Európára, ez még úgy-ahogy elmegy. Már azt is kezdem megszokni, hogy bizonyos szerzőknél az a fantasy, hogy a neveket, rangokat és egyéb kifejezéseket máshogy írnak át, de kiejtve lényegében ugyanazok, amikkel a valóságban találkozhatunk, nem is beszélve a rosszul palástolt vallási, mitológiai vagy történelmi egyezésekről. A legnépszerűbb szerzők is élen járnak ebben, elég csak George R. R. Martin és Robert Jordan műveire gondolni, nem lehet mindenki Tolkien vagy Steven Erikson, hogy még az esetleges átvételeket is tökéletesen "álcázva", egyáltalán nem zavaróan integrálja a fantasyvilágba, na de az, amikor valaki teutonokat, núb(i)aiakat, Nippont, Rómát és a kereszténységet emlegeti egy fantasyben, a főszereplője pedig ókori filozófusokat olvas, az már kiveri a biztosítékot. És akkor még nem is beszéltem a fölöslegesen fiatal és még az átélt traumákat figyelembe véve sem korához illően viselkedő főszereplőről és az öncélú erőszakról... 

Kissé fura vetület, de egyértelműen Európa. Dániát nem szeretjük, Közép- és Kelet-Európát nem ismerjük.
(forrás: a szerző blogja)

Átlagos szintről indulva hamar túlságosan mélyre süllyedt a regény a szememben, de a kíváncsiság, hogy miért szeretik mégis olyanok, akiknek az ízlésében általában eléggé meg lehet bízni, tovább olvastatta velem, és mint kiderült, nem hiába. Ugyan nem egészen egyértelmű még, nyilván csak a későbbiekben derül ki, hogy pontosan miről is van szó, de viszonylag megnyugtatóan sikerült tisztáznia a szerzőnek a fenti kifogásokat. A Tövisek hercegének története ugyanis valami hatalmas világkatasztrófa után játszódik, nyomokban még fölfedezhetően a technológiai kor maradványai - utak, épületek, anyagok (acél) stb. formájában -, ennek köszönhetően felfogható úgy is, hogy a mi világunk alternatív valóságának folytatása (hiszen nálunk nem létezik mágia és nincsenek természetfölötti lények, legfeljebb bizonyos emberek képzeletében). Ebben a kategóriában a magyar olvasóknak Jeffrey Stone/Nemes István Cherubion sorozata lehet leginkább ismerős, de a nemzetközi mezőnyben is előfordulnak hasonló alapra épült regények. Miután ez letisztult és egyre kevesebb szükség volt arra, hogy Lawrence bemutassa, milyen eszelős rohadék a főszereplője, a történet is élvezhetővé vált, a végére pedig ha nem is sikerült maradéktalanul megszeretni, de határozottan kíváncsivá tett a folytatást illetően - hamarosan elolvasom és lesz arról is bejegyzés. 

Honorous Jorg Ancrath herceg anyját és kisöccsét a szeme láttára gyilkolták meg, amikor kilenc éves volt. Ez örökre nyomot hagyott rajta, azóta csak a bosszú élteti és a célja eléréséért bármire képes. Otthagyta királyi apja várának gazdagságát és kényelmét, hogy az útonállók életét élje, és alig tizenhárom éves korára egy kegyetlen rablóbanda lelkiismeret nélküli, a sajátján kívül senki életét nem becsülő, az embereket eszközként használó vezérévé nőtte ki magát, harcedzett gyilkosokat állítva bosszúja szolgálatába. Ám hiába járta évekig az országot, Renar gróf még mindig életben van és a herceg útja hazafelé vezet, hogy tizenöt évesen trónra lépjen - legalábbis szándéka szerint. Ez azonban nem olyan egyszerű, apja várában nem fogadják szívesen és rejtélyes erővel bíró ellenfelek törnek a vesztére. Hogy bebizonyítsa, mégis méltó a trónra, elvállal egy lehetetlennek tűnő küldetést, az eredmény pedig olyasmi, amire talán még ő maga sem számított... A szereplők jelleméből adódóan a kötetet végigkíséri az erőszak (vö. Lasz ironikus dalszövege az Alkonyi őrségben), maga a világ is lepusztult és kegyetlen (bár én annyira nem éreztem mocskosnak, mint a molyon értékelők közül sokan), ahogy annak lennie kell, az alapfelállás - szándékosan - szinte teljesen megegyezik az európai lovagkorral.

A történet kellős közepébe érkezik az olvasó, igazán izgalmassá viszont csak kicsit később válik, amikor rendesen beindul, illetve a visszatekintésekből többet is megtudunk Jorg múltjáról. Onnantól már nehéz letenni, a fejezetek közötti, az egyes "testvéreket" röviden bemutató szövegrészletek is sokkal inkább összekötik, mintsem elválasztják azokat. A karakterek között kevés az igazán kedvelhető, ami nem csoda, elvégre szinte kivétel nélkül gonosztevőkről vagy még náluk is aljasabb figurákról van szó - a legszimpatikusabbak nem is nevezhetőek igazán embernek. Mark Lawrence jól játszik az írói eszközökkel, kevés szóval is eleget tud mondani és átélhető hangulatot teremt, a szereplőivel is úgy bánik, ahogy az egy ilyen stílusú történetnél várható - egyáltalán nem félti őket. Pozitív csalódás volt a fordító is: Gy. Horváth Lászlót eddig csak A hobbit új, Európa kiadós változatából ismertem (ami finoman szólva nem nyerte el a tetszésemet), ez a szöveg viszont teljesen rendben volt.

Ez ugyan Warhammer, de simán hozza a Széthullott birodalom trilógia hangulatát
(forrás: The Black Library)

A Széthullott birodalom trilógia első kötete ideális nyaralós könyv, még ha én nem is annak olvastam. Gyorsan halad, gördülékeny és könnyen olvasható, a hangsúly az akción és a hangulaton van a mélyebb mondanivaló helyett - bár a köteten végigvonuló sakk-allegória például elég jó. Nagy előnye, hogy megállja a helyét önmagában, hiába egy sorozat nyitókötete, ha pedig megtetszik, a folytatás is könnyen elérhető és nem kell évekig várni rá. A marketingszöveg azért túlzás, mármint hogy ez lenne az Egyesült Királyság válasza A tűz és jég dala sorozatra (avagy a Trónok harca és folytatásai, ha így ismerősebb), az viszont tény, hogy ha az ember tudja, hogy mire számítson és nem éri felkészületlenül a sok valóságból átvett elem, ahogy engem (és titeket már nem, ha idáig eljutottatok), teljesen korrekt, izgalmas regényt kapunk, néhány apróbb csavarral. A Fumax első fantasyregénye bőven a jobbak közül való, szívesen ajánlom a zsáner kedvelőinek és a "young adult" rajongóknak is kifejezetten ideális átkötés lehet a komolyabb fantasyk felé.

--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Prince of Thorns - Book One of The Broken Empire
Fordító: Gy. Horváth László
Borító: Jason Chan
ISBN: 978 963 9861 39 8
Oldalszám: 336
Ár: 3490,- (borítóár), 2500,- (Fumax webshop)

--

Bónusz: rajongók olvassák a trilógia első két kötetét a London Film and Comic Conon
(forrás: Lawrence fb-oldala)

--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.