Szergej Lukjanyenko: Új Őrség

Utoljára 2008-ban, négy éve jelent meg magyarul Őrség-kötet Lukjanyenkótól. Négy éve - leírni is hosszú, még úgy is, hogy közben 2009-ben kijött Vasziljev önálló kötete, a Káosz-Őrség, mely hozta a megfelelő szintet, de ezután három évig semmi nem történt. Persze újraolvastam az egészet, volt olyan kötet, amit nem is egyszer, de jó lett volna valami új sztori is. Oké, Ugrás az űrbe meg Világok őre... nem rosszak, de egyik sem Őrség. 

És idén megtört a jég: egyrészt az orosz olvasók nyomására Szergej Lukjanyenko beadta a derekát és összehozott egy újabb kötetet, másrészt a Galaktikánál gyorsan reagáltak és már ugyanabban az évben kijött a magyar fordítás: az Új Őrség.

Jelen szöveg kétséges a Fény szempontjából. (Éjszakai Őrség)

Jelen szöveg kétséges a Setét szempontjából (Nappali Őrség) 

Már a Káosz-Őrséget is elég érdekesen sikerült megszerezni  a megjelenés napján, jelen kötettel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy néhány másik sci-fi és fantasy műfajban utazó bloggertárssal személyesen kaptuk a kiadótól egy kötetlen, jó hangulatú és határozottan inspiráló beszélgetés keretében péntek délután - kíváncsi vagyok, hogy a következő kötethez, ha lesz, milyen sztori fog fűződni :)

Anton sörözik (illusztráció: Leigh Nelson)

Nyilván az első kérdés, ami felmerül az olvasóban, hogy mit lehet ebből még négy (három és fél, öt stb. ízlés szerint) kötet után kihozni? Jelentem, Lukjanyenkónak szépen sikerült megoldani a problémát, kellemes és szórakoztató darab született, mely méltó kiegészítése az eddigieknek.

Az Őrség-sorozat első köteteiben Lukjanyenko még építgette a világot, a későbbiekben viszont már "csak" jutalomjátékot játszik: feszegeti a határokat, szórakoztatja az olvasókat és egyértelműen saját magát is. Ugyan már nincsenek világteremtő ötletek (illetve vannak, csak a többi regényében), vannak viszont változatos csavarok és beépülnek olyan elemek is, amire egyáltalán nem számítana a gyanútlan olvasó, jelen regény (hiába áll három részből, egyértelműen egy egészet alkot) tulajdonképpen tisztelgés a saját univerzum, a saját karakterek és a saját stílus előtt. Legalábbis az első rész nagyrészt erre épül, folyamatos feszültség, a régi karakterek hozzák a formájukat, az újak jól passzolnak a hangulathoz, moszkvai háttér, alkohol, rejtélyes, ismeretlen hatalom, fanyar humor - minden van, ami egy tipikus Őrség-történet kötelező kelléke. 

Egy próféta... (forrás: Wikimedia Commons | public domain)

Szép és jó ez, magába is szippant, ahogy azt kell, azonnal körülvesz a megszokott és várt hangulat, elkezdünk aggódni, hogy mi lesz a seremetyjevói repülőtéren talált, ronda próféta kisfiúval és ki a fene lehet az, akitől még egy sokat látott repülőtéri rendőr is besz@rik, de valami hiányzik. Nem a dalszövegek, az is van már az elsőben, hanem inkább a filozofálós merengés. Persze ezt Lukjanyenko is tudja, feszültség után pihenő jár, és amíg gyűlnek a komor fellegek, beszúrja a szintén megszokott, karcos, enyhén cinikus gondolatokat és párbeszédeket, legyen már meg tényleg minden, amire az olvasó vágyik. Apropó dalszövegek: most nem kerestem meg a vonatkozó orosz együttesek számait, mint a korábbi köteteknél (majd egy újraolvasás alkalmával), a Solaris "Book of Prophecies" c. albuma tökéletes aláfestés volt az Új Őrséghez.

Egy tigris - nem a tigris (forrás: Wikimedia Commons | public domain)

Ahogy haladnak az események, azért potyogtatja a szerző az adatmorzsákat, amiket vagy sikerül összerakni időben, vagy amikor már megtörtént valami, a homlokára csap az olvasó, hogy tényleg!, ilyen szempontból némileg krimiszerű, de mégis ízig-vérig orosz urban fantasy, ahogy azt szeretjük. Ahogy korábban írtam: nem épít, mégis tele van csavarokkal és meglepetésekkel, felbukkannak régi ismerősök, megkedvelünk újakat, a főszereplőkön pedig minden másféleségük ellenére azért mégiscsak meglátszik az első kötet óta eltelt tizenegynéhány év. Talán közhelyes, hogy a tét megint a világ sorsa, ám nem zavaró, mert ez megint valami új, a megszokott szabályok apró bővítése, ami egész kötetre való játékteret biztosít.

Jó kis darab, akinek tetszettek a korábbi részek, azoknak kötelező, de kedvcsinálóul talán még olyannak is a kezébe nyomnám (már ha nem lenne a közelben az első rész), aki még semmit nem olvasott a szerzőtől.

--
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Новый дозор
Fordító: Weisz Györgyi
Oldalszám: 368
ISBN: 9789639828995
Ár: 2990,- / 2245,- (Galaktika bolt)

--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új könyvértékelésekről!