2012. június 29., péntek

Dmitry Glukhovsky: Metró 2034 (könyv)

Miután a Metró 2033 a legolvasottabb bejegyzésem a blogon és a megírása óta stabilan benne van a havi top 10-ben, gondoltam illendő lenne elolvasni a folytatást is. Na persze meg nem vettem, mert egyrészt nem adok négyezret egy 250 oldalas könyvért, másrészt az első rész sem nyűgözött le, hogy finom legyek. Szerencsére sikerült meglátni a könyvtárban, így Dmitry Glukhovsky kapott még egy esélyt, nagy titkot talán nem árulok el azzal, hogy a Metró 2034 sem lett a kedvenc könyveim egyike. 


Atomháború valamikor a 2010-es években (egy-két éven belül mostanhoz képest), nukleáris bombákkal megszórt bolygófelszín, radioaktív emberi települések. A fenti sugárzás és az emiatt létrejött mutáns szörnyek elől a moszkvai bombázást túlélő pár tízezer ember a metróalagutakban bujkál, az állomásokon városállamokat szervez mindenféle ideológiák mentén, küzd a be-betörő szörnyek ellen és próbál túlélni. Dióhéjban ez a háttér, ami önmagában még mindig nem lenne rossz, csak a történet lenne valami színvonalasabb...

Az első kétszáz oldalon gyakorlatilag semmi nem történik. Néhány szereplőt úgy-ahogy bemutat a Glukhovsky, vakerászik valamit a világgal kapcsolatban és elindítja a karaktereket valamerre, de leginkább csak rizsázik bele a világba. Attól tartok, hogy a Homérosz csúfnévre hallgató, irodalmi babérokra törő egyik főszereplőjét nem az erőlködő, rossz író archetípusaként önmaga ellenpontozására rakta bele a szerző, hanem pont saját alteregójaként és szerinte az erőltetett, rosszul megfogalmazott, kétszáz éve divatjamúlt stílusban leírt fejtegetések jelentik az irodalom csúcsát. Az első homéroszi betétnél még az első verzió felé hajlottam, de mivel az egész könyv kínosan szépirodalmiaskodó, a rosszabbik következtetésről győzött meg. 

Van egy alapjáraton elég jó hely, a Szevasztopolszkaja állomás és környéke, ahol működik egy erőmű, ami más területeket is ellát árammal és ebből viszonylag jó színvonalon tudja magát fenntartani, csakhogy a történet kezdetén eléggé megszívják mutánsbetörések és egyéb problémák miatt, ráadásul a vonalat a rendszer belsőbb részeivel összekötő egyik állomással is gondok vannak. Ez adja az alapproblémát, amit a főszereplőknek meg kéne oldaniuk, ám hiába kezdenek hozzá elég hamar, csak a kötet legvégén jutnak el a tényleges cselekvésig, addig mindenféle kerülők várnak rájuk ahelyett, hogy a ragály csak egy olyan esemény lenne, ami jobban összekovácsol egy csapatot, akik utána sokkal érdekesebb helyeken sokkal érdekesebb dolgokkal fognak foglalkozni. Én legalábbis erre számítottam és Glukhovsky jól át is vert azzal, hogy belengette a felszínt meg a Smaragdvárost és hasonlókat, hogy utána egy félmondattal le is zárja és visszatérjen a hűdeveszélyes-jajdenagyonfontos dologhoz, amit épkézláb főhősök egy fejezet alatt lerendeztek volna. De nem úgy ezek, nekik kétszáz oldalas semmitmondó nyűglődésre futotta csak, fokozva a karakterek iszonyú sablonosságát. 

Dmitry Glukhovsky most kevesebbet próbált markolni egyszerre, ami erősen meglátszik a könyvön. Egyrészt is feleolyan vastag, másrészt sokkal kevesebb az akciójelenet - tehát a sehová nem vezető moralizálás megmaradt ugyanolyan tömörségben (na jó, ez azért túlzás, leírásokból például aránylag több van ebben), míg az ilyen jellegű könyveknek értelmet adó rész kiesett. Az ára pedig, hogy ismételten rámutassak a lehúzásra, ugyanaz, mint a száz oldallal hosszabb első résznek. Igaz, ebbe már képesek voltak belerakni egy metrótérképet, de ahogy egy múlt heti kommentből kiderül, azt már a 2033 utánnyomása is tartalmazza. Ezúton jelezném a kiadónak: örülök, hogy hallgatnak az olvasói visszajelzésekre (tényleg!), még annyival lehetne a térképet feldobni, hogy a történetben is előforduló állomásokat esetleg aláhúzással vagy más kiemeléssel lehetne jelezni, mert kicsit bonyolult megtalálni a négyes betűmérettel nyomott, de még így is összezsúfolódó állomásneveket. A térképen kívül egyébként a könyv legnagyobb pozitívuma (és mellesleg átverése) a megint hangulatosra sikerült borító.


--
A képek forrása: Metro Wiki
--
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Eredeti cím: МЕТРО 2034
Fordító: Bazsó Márton

Oldalszám: 267
Ár: 3800,- 
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

4 megjegyzés:

  1. Ejha. Nem kaptam kedvet. Kicsit még húzom akkor. Pedig reméltem, hogy jó könyv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szereted az írót, úgyhogy szerintem neked tetszhet is akár, de azért ne közelíts túl nagy elvárásokkal a könyvhöz. Inkább Szergej Lukjanyenkót ajánlom, ha már kortárs orosz sci-fi/fantasy, vagy ha egyéb szláv, akkor a lengyel Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata is nagyon jó (és nemsokára jön magyarul is a második kötet).

      Törlés
  2. Valóban gyengébb mint az első rész. Igen kis területen játszódik, az egész metró alapterületét figyelve pedig lehetne benne potenciál..

    VálaszTörlés
  3. Nekem őszintén szólva tetszett, mert rengeteg elgondolkodtató eszmefuttatás volt benne. Annyit mondjuk én is sajnáltam, hogy nagyon kevés kiaknázatlan lehetőség nem kapott semmi esélyt a könyvben. Én pl. szívesen megtudtam volna többet a Vörös Vonalról is...

    VálaszTörlés