Három főtiszt és egy zászlós ülnek a köveken egy borgoviai földférgekkel teli barlangban. Melyikük fog meghalni? Eltaláltad. Na de miért pont ő? - John Scalzi ezzel a jelenettel indítja Vörösingesek című regényét, hogy aztán kiderüljön, a válasz sokkal furcsább, mint hinnénk. De addig még sok altiszt és közkatona fog elhullani...
Hogy egy klasszikust parafrazeáljak: John Scalzinak könnyen megy az írás. Legalábbis ami a szórakoztatóirodalmat illeti, elég szép mennyiségben gyártja az elsősorban kikapcsolódásra szolgáló regényeket és novellákat, mint amilyen ez is. A Vörösingesek ugyanolyan akciódús, cinikus humorú, rendkívül gördülékeny és ügyesen szerkesztett ritmusú történet, mint a Vének háborúja-regények, vagy a Bezárt elmék, tetszőleges helyen pár oldalnyit beleolvasva elég nagy eséllyel meg lehetne tippelni, hogy ki a szerző. Ez egyszerre előny és hátrány is (de inkább előny): már a legelső oldaltól ismerős közegben érezhetjük magunkat és tudjuk, hogy valami ügyesen összerakott sztori vár, ugyanakkor a fordulatok ritmusa és súlya is ismerős, és az is egyértelmű, hogy semmi durván meglepőre nem lehet számítani.
Ezúttal egy szándékosan erős Star Trek-utánérzésű regényt kapunk (mondhatni Star Trek-paródiát), ami elsőre akár még visszatartó erő is lehet, tekintve, hogy nevezett sorozat messze nem olyan népszerű idehaza, mint az Egyesült Államokban. De nem véletlen, hogy ezt nem hangsúlyozza túl a kiadó a magyar kiadáson/ban, igazából bármelyik űrhajós akció-kaland-sci-fi lehetne a kiindulási pont, éppenséggel Scalzi regényei is. A lényeg pedig úgyis a humor, illetve az, ahogy Scalzi megcsavarta a történetet.
(Natalie Metzger illusztrációja, a Scalzi által szervezett fanart-verseny második helyezettje) |
A Vörösingesek ugyanúgy egyetlen ötletre épül, mint a szerző többi regénye, ez pedig jelen esetben a következő kérdés: "Mi lenne, ha az élet úgy működne, mint egy akció-kaland-sci-fi?" A legtöbben valószínűleg elnevetgélnének egy sort a felvetésen, aztán elfelejtenék az egészet, de semmiképpen nem írnának belőle regényt. Scalzi viszont megtette, és nem is rosszul (bár azért ismerjük el, a Hugo- és Locus-díj nem annyira a regénynek szól, hanem sokkal inkább a szerző népszerűségének), az eredmény vegytiszta, minőségi szórakoztatóirodalom.
(Troy Zimmerman illusztrációja, a Scalzi által szervezett fanart-verseny győztese) |
Akik ismerik és szeretik Scalzi regényeit, valószínűleg már abban a pillanatban lendületből kosárba kattintották a könyvet, amikor az megjelent a előrendelhetőként a webboltokban, de legkésőbb a Könyvhéten lecsaptak rá az Agave standjánál. Akik viszont még nem olvastak tőle semmit, bátran kezdhetik ezzel a kötettel az ismerkedést, még a Star Trekkel sem szükséges képben lenni hozzá. Bőven elég, ha az ember látott egy-két nagyobb hollywoodi akciófilmet (legyen az sci-fi, fantasy vagy bármi más), esetleg nézett valaha hasonló témájú sorozatokat, illetve ugyanezek könyvbéli megfelelői is játszanak. A lényeg az, hogy ha elsősorban szórakozni szeretnél és valami könnyed, ugyanakkor színvonalas olvasnivalót keresel, a Vörösingesek nagyon jó választás.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Redshirts
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Frank Rizzo
ISBN: 978 96 3419 103 2
Oldalszám: 266
Ár:
--
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése