Moskát Anita: Horgonyhely

A Horgonyhelyben a terhes nőké az uralom. Viccesen hangzik? Nem az. Egyedül ők képesek pár ezer lépésnél távolabbra kerülni születési helyüktől, így nélkülük összeomlana a társadalom. Moskát Anita véresen komoly, provokatív ötletekre épülő, második regénye az elmúlt évek-évtizedek felhozatala alapján nyugodtan nevezhető a magyar gender-fantasynek, és biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi piacon is remekül megállná a helyét.

A Horgonyhely fjordokkal szeldelt világában az emberek helyhez vannak kötve. Senki nem képes pár ezer lépésnél messzebb távolodni a horgonyhelyétől, kivéve egyetlen társadalmi csoportot: a várandós nőket. Ők az egyetlenek, akik képesek vándorolni, így tőlük függ az összes többi ember megélhetése is. A könyv egyik legnagyobb erénye a jól átgondolt, aprólékosan kidolgozott háttérvilág, melyben minden kis részlet a helyén van. Jól látszik, hogy ez nem csupán egy izgalmas ötlet gyorsan összecsapott megírása, hanem komoly munka van a háttérvilág megalkotásában (erről egyébként itt ír bővebben Anita) a helyhez kötöttség következményei (legyen szó társadalmi, életmódbeli vagy akár egyénekre vonatkozó dolgokról) olyan részletesen ki vannak dolgozva, hogy az embernek szinte eszébe sem jut feltenni a kérdést: Miért? Hogyan alakulhatott ki mindez?

A könyv hangulata is magával ragadó. Anita olyan hitelesen tudja átadni a szereplőket meghatározó keserűséget, kétségbeesést és félelmet, hogy az ember egy kicsit depressziós is lesz tőle, ha túlságosan beszippantja a könyv. A világ komor, hideg, és látszólag teljesen hiányzik belőle a szeretet: az, hogy a terhesség eszközzé silányult a vándorlás képességének megszerzése érdekében, szinte teljesen kiirtja azt a fajta szeretetet, amit mi talán leginkább magától értetődőnek tartunk: a szülő és a gyermek közti kapcsolatot. Mivel a férfiak képtelenek vándorolni, a társadalom legaljára szorultak, így a fiúgyermek nem csak a terhesség nem kívánt mellékterméke, hanem társadalmi szempontból is felesleges kolonc. Ez a férfi-női kapcsolatokat is nem kis mértékben átalakítja, tovább árnyalva a világképet.

(kép innen)

Bár a várandósság kivételezett állapot, hiszen a vándorlás képességével jár, Anita nem rejti véka alá azt sem, hogy terhesnek lenni nem könnyű, sokszor kifejezetten kellemetlen és veszélyes (pláne, ha az orvostudomány még nem áll túl magas szinten). Gyakran alakulnak ki ödémák, egy idő után meglehetősen korlátozott a mozgás, és az sem túl kellemes, ha éjszaka közepén kezd el rugdalózni a baba. Folyamatosan fennáll a vetélésnek a veszélye, és szülés közben is sokan elvéreznek. Ezek a témák manapság egyre inkább az „illetlen” kategóriába esnek, úgyhogy szerintem nagyon is jó, hogy ilyen nyíltan, tabuk nélkül is lehet írni róluk. Ahogy az is jó, hogy a nőknek nem csak az egyik oldalát mutatja be a történet: vannak anyák, lányok, vezetők és megalázottak is közöttük. Ahogy a való életben, a történetben sem lehet egy kalap alá venni valamennyiüket.

A történet szereplői mind különlegesek valamilyen szempontból. Vazil, és tizenhárom éves lánya, Helga vándorkönyvtárosok, akik hajójukon járva a fjordokat, történeteket szállítanak a szárazföldön élő falusiaknak. Szabadságuk csak látszólagos: őket a talajhoz ugyan nem köti a horgonhelyük, a hajótól viszont ugyanúgy nem tudnak eltávolodni. Odveig egy anyaházban élő középkorú nő, akinek tizenhét évvel korábban olyan fordulatot vett az élete, hogy az anyaház megbecsült tagjából éppen csak megtűrtté vált - de még mindig jobban járt, mint az utcára kerülő, már terméketlen asszonyok. Lars pedig egy tiltott földmágiát űző férfi, aki egy egészen őrült tervet vesz a fejébe. A szereplők sorsa egyre inkább összegubancolódik, ahogy minden és mindenkin átgázolva törtetnek a céljaik felé. Mindannyian önzők, hazugok (vagy legalábbis titkolózóak), és becstelenek, de a történet vége felé azért kiderül, hogy még ebben a megkeseredett világban is létezik igazi szeretet.

"– A föld erőforrás. Ételt kapunk belőle és varázslatot. Érceket és szenet. Hol lennénk nélküle? – Odveig meglóbálta a lámpást. – De mi is erőforrás vagyunk a talajnak." (Brooke Shaden illusztrációja)

A borító, Marcela Bolívar kolumbiai művész alkotása, eredetileg nem a könyvhöz készült, mégis telitalálat, rendelésre sem lehetett volna a történethez jobban illő képet alkotni. Nagyon jól visszaadja a hangulatot, és bizonyos értelemben a cselekményre is utal. Ha olvasás előtt (vagy alatt vagy után) szeretnétek még jobban beleélni magatokat a Horgonyhely világába, nézzétek meg a kiadó által képekből és idézetekből összerakott táblát is a Pinteresten! A Horgonyhely sokszor kifejezetten provokatív ötleteit, történetét, társadalmi berendezkedését felüdülés olvasni a sokszor egy kaptafára készülő fantasyk után. A szöveg igényes, gördülékeny, a történet pedig nem válik unalmassá egy pillanatra sem. Elgondolkodtató, nyomasztó, a vége felé pedig kissé félelmetes világképe igazán egyedülálló, különleges olvasmánnyá teszi. 

[Bori]

--

Kiadó: GABO

Kiadási év: 2015

Borító: Marcela Bolívar

ISBN: 9789634060376

Oldalszám: 440

Ár: 3490,- (borítóár) / 2967,- (GABO webbolt)

--
A könyvtárhajó egyáltalán nem fikció, más járművel nehezen megközelíthető területeken ugyanúgy használják, mint például Baranyában a könyvtárbuszt. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen egy valódi könyvtárhajó, ami Laoszban, a Mekongon szállít könyveket (és egyéb hasznos/szükséges dolgokat) a folyómenti falvakba, katt ide. És ha megtetszett az ötlet, még támogathatod is őket, megérdemlik :) 

--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)