Stephen Paul Thomas: Gócpont

Közeljövő, bolygóközi kolonizáció, Ázsia, nanotechnológia, némi összeesküvés és változatos szereplők - ezek Stephen Paul Thomas első sci-fi regénye, a Gócpont főbb kulcsszavai. 

A nem túl távoli jövőben járunk, a Földön Ázsiába helyeződött át a gazdasági és vélhetően a politikai hatalom súlypontja is, az emberiség éppen a Naprendszer bolygóinak gyarmatosításával foglalkozik. A helyzet meglehetősen feszült, más sem hiányzik kevésbé, mint egy szélsőségesen fertőző, halálos és természetesen gyógyíthatatlan járvány, de vannak, akik ebből is profitálnak.

Általában fenntartással kezelem a magánkiadású könyveket, a Gócpont szerencséje, hogy nem látszik annak. Ha nem lenne külsőre profi - a szerző képzőművész -, eszembe sem jut levenni a polcról, ha pedig nem veszem le a polcról, senkinek nem tűnik fel, hogy kíváncsi vagyok rá, ebben az esetben pedig nem kapom meg karácsonyra. De Tomasovszki István, avagy választott sci-fi írói álnevén Stephen Paul Thomas, jó munkát végzett a kötet külsejével és még a téma is érdekesnek ígérkezett, úgyhogy a külcsín után a belbeccsel is sikerült megismerkedni.

Senninbari, az ezer öltéses öv (illusztráció: Yumiko Kayukawa)

Tény, hogy a Csodaidők harmadik-negyedik része óta minden tekintetben ez a legkomolyabb magánkiadású kötet, amivel dolgom volt, de még így sem sikerült elkerülni a jellegzetes hibákat.

Az egy dolog, hogy szerintem legalább száz oldallal hosszabb a történet a kelleténél, sokkal feszesebbre kellett volna szerkeszteni, ami a témához is jobban illene, de a fő probléma nem ez. Az elgépelések, átírási hibák és az, hogy a kötet vége felé itt-ott a nyomtatott szövegben maradtak tördelési jelek, már bosszantóbbak, de legalább a megértést nem zavarja különösebben. Az viszont, hogy háromszázötven oldalon keresztül következetesen inplant lett az implantátum rövidített alakjából, nagyjából azzal egyenértékű, mint ha minden egyes alkalommal (akár oldalanként öt-tízszer is!) habverővel borzolnák az agykérgemet: szinte lehetetlenné teszi a történetre koncentrálást. Nem hittem volna, hogy belátható időn belül sikerül zavaróbbat találni a Birodalom születik félvér-félszerzet összecserélésénél, de mégis...

Ezek után érthetően nem volt igazán gördülékeny az olvasás folyamata, hosszú hetekig húzódott a befejezés, de azért csak sikerült a végére érni és tulajdonképpen annyira nem is bántam meg, a történet egyáltalán nem rossz. Igazán értékelhető, kortárs magyar sci-fi írót talán ha hármat-négyet tudok mondani és valószínűleg már ebbe is belekötnének a sci-fi sznobok. Nem azért, mert a magyar írók rosszabbak, egyszerűen kis ország vagyunk, arányaiban valószínűleg máshol sincs több jó szerző, ezért már annak is tudok örülni, ha valaki nem csak éppen megüti az olvashatósági szintet, hanem szórakoztat is. Ebben pedig nincs hiba: az alapötlet érdekes, a nanotechnológia és Kína kapitalizálódása divatos téma, a karakterek közül sem kényelmetlenül sablonos mindenki, a regény sok "rendes kiadónál" megjelentnél jobb, a fentiek ellenére is.

Mars-kolónia (illusztráció: Alexandru Popescu)

Kissé zombifilmes felütéssel indul a könyv, aztán hamarosan kiderül, hogy egy gyors lefolyású, halálos járványról van szó, ami nem csak a Földön, hanem az egyik marsi kolónián is áldozatokat szed. A Földön ezalatt az Új-Kínai Császárság hatalmas ünnepségre készül, a környező elfoglalt és még független országok pedig a legutóbbi háborúban elszenvedett sérelmeik miatt szenvednek, Japán vezetésével, Korea érdekes módon teljesen kimaradt, pedig még az elfoglalt Mongólia is szerepel. Díszletnek jó, az átlagos nyugati olvasónak érdekesen egzotikus, cserébe viszont nem reális, hogy az USA, Oroszország, Japán és Korea ne akadályoznák meg az esetleges kínai területfoglalásokat (Mongólia esetén pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is beleszólna).

Nagyjából féltucat szereplő utazik ide-oda a Föld különböző pontjai és a már betelepített égitestek (Hold, Mars) között, terjesztve a titokzatos járványt, próbálva megállítani azt, vagy csak simán a saját pecsenyéjét sütögetve (esetleg mindezt egyszerre). Változatos terepek villannak fel hosszabb-rövidebb időre a marsi kolóniától Afrika mélyén át az Új-Kínai Császárság virágzó, illetve az Észak-Amerikai Unió hanyatló városaiig, az atmoszféra, a hangulat időnként meglepően erős. A történet viszont eleinte elég nehezen követhető, amiről főleg az "X órával/nappal korábban" fejezetrészek tehetnek. A végére azért összeáll, hogy miről is van szó, de miután elolvastam és most, a bejegyzés írása közben belelapozgattam az elejébe, szinte meglepetésként ért több részlet is, ezek a normál olvasás során teljesen elsikkadtak a sok és egymással össze nem függő információ/történetrészlet kuszaságában.

Nanobotok (illusztráció: Richard Raidel)

Tudományos fantasztikummal foglalkozni veszélyes, mert a sci-fi olvasók fokozottan kötözködős népség. Ez nem rosszindulatból fakad: már csak a "science" miatt is joggal várjuk a logikus és alaposan átgondolt kidolgozást, legyen szó akár természettudományos, akár humán témáról, ha pedig ez nem valósul meg, az olvasási élményt rontja. Ugyanakkor a Gócpont még mindig nem egy rossz darab, van benne akció, izgalom, némi science és sok fiction, a történet is egészen érdekes. Netszerte összeesküvés-regényként (vagy japános romantikával) látom hirdetni a könyvet, persze az is van benne, de nem az a lényeg. Az első fele sci-fi környezetbe helyezett járvány-regény (mint akár a World War Z), a második fele pedig valami thrillerféle lehetne, de egyik kulcsszó sem olyan hangsúlyos, hogy kizárólagosan jellemezhető legyen vele a regény.

Ami viszont igazán kíváncsivá tett, az a folytatás jó érzékkel (de átmenet nélkül) a kötet végére bevágott prológusa. A második részt még nem olvastam, de már ennek alapján is úgy tűnik, hogy érdemesebb lett volna eleve azzal indítani és a Gócpont eseményeit egy ötven oldalas összefoglalóból, flashbackekből vagy később kiadott előzményregényként megismerni. Ezt a történetet leginkább tölteléknek ajánlom, ha éppen nincs kéznél valami tényleg kiemelkedő, vagy akkor, ha valakit az átlagnál jobban érdekel a hazai fantasztikus irodalom, esetleg ha már meggyőződött arról, hogy a folytatás tényleg olyan érdekes, mint amilyennek a hat oldalas előzetes ígéri.

--
Kiadó: Articity
Kiadási év: 2013
Borító: Stephen Paul Thomas
ISBN: 978 963 08 5923 3
Oldalszám: 369
Ár: 2990,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google Plus-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.