Huszonnyolc novella, Jonathan Strahan, a legendás ausztrál szerkesztő szerint az év legjobbjai. A tavalyi antológia sikerét követően Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 is megjelent magyarul, a hazai olvasók így ismét belekóstolhatnak az angolszász SF/F novellatermés legjavába.
Miután tavaly kiderült, hogy léteznek jó novellák, ráadásul ilyen mennyiségben, ez az antológia már nem szolgálhat sok meglepetéssel. Természetesen túlzok, de az tény, hogy ilyen szempontból nem ütött akkorát Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017, mint a 2016-os válogatás. A szerzők és Strahan persze idén is kitettek magukért, de az is biztos, hogy az angol nyelvű SF/F-színtéren a nagy számok törvénye alapján könnyebb jó novellákat találni, mint valószínűleg az összes többi nyelven együttvéve.
A tavalyi kötet gerincét az Old Venus antológia legjobbjai adták, az ideit a The Starlit Wood: New Fairy Tales novellái, a női és ázsiai-amerikai szerzők fémjelzik. Emiatt a hangsúlyok is máshol vannak: a szórakoztatás és világalkotás hátrébb vonult és több teret enged a karaktereknek és a társadalmi kérdéseknek. A változás nem helyezhető el a "jó-rossz" skálán, viszont szépen mutatja, hogy 2016-ban mi foglalkoztatta az írókat és szerkesztőket. Ha ez valóban így van, a következő, idén megjelenő novellákból összeállított antológia (az ismert nemzetközi események visszhangjaként) valószínűleg még súlyosabb lesz.
Na de lássuk, miről is van szó, alább mindegyik novelláról írtam néhány sort:
Jonathan Strahan: Előszó
Ezek az összefoglalók mindig érdekesek, ráadásul plusz olvasnivalók felkutatásához is komoly segítséget jelentenek (a kötet végén található, három és fél oldalas "egyéb ajánlott novellák" listával egyetemben).
Catherynne M. Valente: A jövő színe kék
A koncepció a szokásos, színes és kaotikus, a helyszín pedig ezúttal egy tematikus részekre bontott szemétdomb. Kissé öncélúnak tűnik, hogy a főszereplőt mindenki megveti és tűrnie kell, hogy bántják, enélkül talán még jobban is működött volna az egész.
Naomi Novik: Ezüstfonás
Népmese vs. közgazdaság, avagy a Kormorán Baru után egy novellaméretű bankárfantasy (állítólag feminista olvasattal, szerintem egyszerűen csak normális). Tetszett - és hamarosan regénnyé bővül, jó lenne magyarul is olvasni.
Paolo Bacigalupi: Mika Modell
Rövidke arról, hogy egy antropomorf, meghibásodás miatt öntudatra ébredő (?) szexrobotnak vannak-e jogai. Bővebben A felhúzhatós lányban.
Joe Abercrombie: Két nő
Szó szerint "kardozós - b.szós" fantasyparódia. Szórakoztató, humoros, de végső soron csak egy pár gegre és kifordított sablonra felépített írástechnikai gyakorlat, esetleg egy könnyed szerepjáték-parti (nem olyan, hanem D&D- vagy M*-féle) feldolgozása.
Rich Larson: Pattaya
Thaiföld, turisták, ladyboyok, drogok, pénz, átverések. Most is lehúznak az ilyen helyeken, 2015 és 2016 legtermékenyebb sci-fi novellaírója szerint ez a jövőben sem fog változni.
Alyssa Wong: Megfulladsz, hogyha itt maradsz
Bizarr, nehezen megfogható western-horror-fantasy, a történet feledhető, de a hangulat erős. Érdekes lenne egy regény ebben a világban, valami összeszedettebb sztorival. Ja, és nem kellene ezt az E/2-t erőltetni.
Aliette de Bodard: Szellemhalászat
Vietnami űrbúvárok, akik a "valószerűtlenségbe" alámerülve gyűjtögetik a szerencsétlenül járt "elmehajók" utasainak drogkristályokká szintetizálódott maradványait. Körülbelül ez a spoilermentes lényeg.
Daryl Gregory: Még a morzsák is finomak voltak
Okosdrogos - tolltelefonos közeljövő, avagy két csavargó fiatalkorú nekiáll megenni Tindal, a raszta főszereplő házának érdekes hatású szerekkel átitatott dekorcellulóz-lapokkal borított falait. Azért szerencsére nem megy át teljesen Jancsi és Juliskába a történet, a gyerekeket senki nem akarja megsütni.
Alex Irvine: A kilences számú hold
Andy Weir azért jobban csinálta ezt a "barkácsolunk a Marson" dolgot, de egy regény bevezetőjének például teljesen jó lenne. Az előző két novella után éles fordulatnak tűnhet, de a vegyészkedés képében azért megvan az összekötő kapocs.
Sam J. Miller: Szakállas dolgok
Meleg sarkkutatókban élő alienek (a The Thing és előzményei/remake-jei parafrázisa), AIDS, feketék elleni (rendőri) erőszak, ír bevándorlók, nyolcvanas évek. Látom, hogy ez valami, de a random darabok nem állnak össze többé-kevésbé koherens egésszé.
Alice Sola Kim: Utód, bitorló, pótlék
Ázsiai ízű majdnem-horror egy csapat huszonéves wannabe-íróval, egy esős estén. Kimenni nem jó ötlet, mert a szörnyet a közelükben észlelték, ezért inkább egyiküknél isznak és történetmesélőset játszanak. A maga módján egészen jól sikerült darab.
Seth Dickinson: Az éj és a selyem törvénye
Huszonegy oldalban is lehet súlyos, erőteljes epic fantasyt írni, ami magában hordozza a Kormorán Baru, az áruló kegyetlenségét és drámaiságát. A szemtelenül fiatal Dickinson még a végén bekerül a kedvenc íróim közé.
Carolyn Ives Gilman: Turné az idegennel
Szépen kidolgozott visszafogottsággal megírt, a lehető legkevésbé nagyszabású "idegenek érkeznek a Földre" történet, amelyről egyszerűen lehetetlen nem Ted Chiangre asszociálni. Nem csak a téma miatt, Gilman stílusra is váratlanul közel áll Chianghez, szívesen olvasnék mást is tőle.
Delia Sherman: A nagy detektív
A Sherlock Holmes-jelenség ki tudja, hányadik újrajátszása, ezúttal szellemes steampunk köntösben. Mint ilyen, eleve hátránnyal indul, csak attól lesz érdekes/szórakoztató, ahogy Sherman az ismerős szereplőket és történetelemeket kezeli. Azért az "á, szóval ezt így sikerült beépíteni a sztoriba" pillanatokért érdemes elolvasni, minden más szempontból valahol a középmezőnyben a helye.
Genevieve Valentine: Levelek a Themisről
Épp kezdtem örülni, hogy végre "valódi" sci-fi, erre kiderül, hogy csak egy újabb "nagy, gonosz cég vs. áldozatok" típusú történet.
Geoff Ryman: Nevető árnyékok
Tekintsünk el attól, hogy mennyi realitása lenne egy szűznemzéssel szaporodó, kizárólag nőkből álló, emberféle fennmaradásának, vagy akár csak létezésének. Próbáljuk azt is elfelejteni, hogy többek között Vercors Tropi-komédiáját másolja az elbeszélés. Mi marad? Izgalmas vizualitás (legalábbis ahogy én elképzeltem), egy darab SF-szempontból értelmezhető gondolat (az alaphelyzetből logikusan következő genetikai problémák) és valami giccses, didaktikus izé, amiről szeretném azt hinni, hogy dupla csavar, és igazából csak irónia.
Amal El-Mohtar: Az üveg és vas évszakai
Úgy mutat rá sok népmese (és a hagyományos értékrendnek csúfolt izé követői) alapvető hibájára (patriarchális berendezkedés, abuzív kapcsolatok, bigottság, tárgyiasítás stb.), hogy egy pillanatra sem jut eszünkbe bosszankodni ennek nyilvánvalóságán. Kedves, támogató, még a karakterek is érdekesek - és az egész majdnem olyan, mint egy valódi népmese.
Nina Allan: Az űrutazás művészete
Több a hangulat és a főszereplő lelkivilága, mint a tényleges történet, vagy pláne a sci-fi. Emberközeli, "slice of life" jellegű novella, nem rossz, de tulajdonképpen semmi extra.
Caitlín R. Kiernan: Whisper Road (9-es számú gyilkos ballada)
Szerintem ezzel inkább ne foglalkozzunk, felejthető pszicho-horror-izé, ami szimbolikus próbál lenni, de nem megy neki.
N. K. Jemisin: A vörös föld boszorkánya
Jé, a végén még megszeretem Jemisin stílusát, legalábbis ha nem E/2-ben ír. Enyhén szájbarágós, az Amerikai istenek színesítő epizódjait idéző történet rabszolgaságról, népvallási mágiáról és arról, hogy kisebbségnek lenni mindig szívás, de a reményt nem szabad feladni.
Theodora Goss: Piros, mint a vér, fehér, mint a csont
A már az elejétől kitalálható csavar lényegtelen, a főszereplőtől és ha az ember történetesen nem közép-kelet-európai, a háttértől lesz érdekes a novella. Szinte már le sem akarom írni, hogy ügyesen használt népmesei alapok és le a bigottsággal, de nem is ez a lényeg, tegye szépen fel a kezét, akit nem bűvölt el Klára kedves naivitása.
Lavie Tidhar: Végállomás
Terjengős, jelzőhalmozós, hangulatfestéssel teli történet, ebben a terjedelemben működik, regénnyi méretben már nagyon sok lenne. Kár, hogy a Mars meghódításának izgalma helyett a pátosz dominál, de nyilván szükség van erre is.
Yoon Ha Lee: Rókacsapda
Ázsiai (koreai-kínai-japán) mitológia? Bölcs tigris és alakváltó róka? Harci mechák? Ide vele! Kellemes változatosság az európai népmesei háttér után, sok szempontból jellegzetesen ázsiai, de csak annyira, hogy a nyugati mainstream-olvasó számára is élvezhető és értelmezhető maradjon.
Paul McAuley: Az Antarktisz tündéi
A globális felmelegedés mára már tény (bármit is szajkózzon az olajlobbi, meg az összeesküvés-elméletek hívei), a következményeiről viszont még mindig lehet újszerű történeteket írni. Ez itt például ügyesen ötvözi a geomérnökösködést a személyes és teljes népeket érintő tragédiákkal, az emberiség vállalhatóbb részének "nem adjuk fel, megpróbáljuk rendbe hozni a dolgokat!" hozzáállásával, és egy faragott kövekkel kapcsolatos rejtéllyel. Egy hibája van csak, nem regény lett belőle, így a végére odabiggyesztett mondanivaló/tanulság eléggé sután hat.
E. Lily Yu: Az Orion-puszta boszorkánya és a gyermeklovag
A népmesés alap és az erős női karakter a vezérfonala az idei kötetnek, nincs ez másként itt sem. Valószínűleg a kényelmetlenül konzervatív beállítottságú olvasó hisztis lesz a témától és a didaktikus stílustól, pedig fontos tanulságokkal szolgálhatna. A lovaggal sárkányvadászatra induló boszorkány története tükre minden elcseszett kapcsolatnak és életnek, ráadásul a nemeket megfordítva is ugyanolyan jól működne.
Ken Liu: Hét születésnap
Az Accelerando és a Diaszpóra nyomdokain érkezik Ken Liu szingularitásos novellája. Hét születésnap, hét pillanatkép egy nő életéből, a jelentől a nagyon-nagyon távoli jövőig. Hatalmas újdonságokkal nem szolgál, mégis ez az antológia egyik legérdekesebb története, és Liu stílusa is kifejezetten jó.
Ian R. MacLeod: Látogató Tauredből
Lita Ortiz irodalmat tanul a Leedsi Egyetemen egy olyan korban, amikor az olvasás, mint szórakozási- vagy kommunikációs forma már nem is retró, hanem gyakorlatilag kihalt. Rob Holm pedig asztrofizikát, és a sokvilág-elmélet bizonyításán dolgozik. A két téma keveredése érdekes eredménnyel és egy furcsán többrétegű történettel jár, végső soron pedig ugyanúgy az emberről szól, mint gyakorlatilag minden novella a kötetben.
Charles Yu: Mese
Terápiás történet, szó szerint és átvitt értelemben is, de még véletlenül sem sci-fi vagy fantasy. Egy férfi próbálkozásai arra, hogy mesévé szintetizálva foglalja össze élete problémáit a terapeutájának, elsőre ez is eléggé didaktikus, de tény, hogy mindenkinek fontos témákat érint, érdemes elgondolkodni rajta és beszélgetni róla.
Jonathan Strahan tehát ezt a huszonnyolc novellát találta a legjobbnak a tavalyi termésből. Annak eldöntéséhez, hogy ez valóban így van-e, annyit kellene olvasni, mint neki, és hasonlóan komoly tapasztalattal bírni SF/F-irodalmi téren. Ez azért keveseknek adatik meg, hagyatkozzunk tehát bátran az ausztrál szerkesztőre és bízzunk a hozzáértésében. Egy biztos: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 a tavalyi kötethez hasonlóan elsöprő arányban tartalmaz jó és fontos történeteket, és mint ilyen, még mindig hiánypótló a magyar könyvpiacon.
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Borító:Dominic Harman
ISBN:978-963-406-471-8
Oldalszám:583
Ár: 4990,- 4242,- a kiadónál
A tavalyi kötet gerincét az Old Venus antológia legjobbjai adták, az ideit a The Starlit Wood: New Fairy Tales novellái, a női és ázsiai-amerikai szerzők fémjelzik. Emiatt a hangsúlyok is máshol vannak: a szórakoztatás és világalkotás hátrébb vonult és több teret enged a karaktereknek és a társadalmi kérdéseknek. A változás nem helyezhető el a "jó-rossz" skálán, viszont szépen mutatja, hogy 2016-ban mi foglalkoztatta az írókat és szerkesztőket. Ha ez valóban így van, a következő, idén megjelenő novellákból összeállított antológia (az ismert nemzetközi események visszhangjaként) valószínűleg még súlyosabb lesz.
Na de lássuk, miről is van szó, alább mindegyik novelláról írtam néhány sort:
 |
| (Joachim Barrum illusztrációja) |
Ezek az összefoglalók mindig érdekesek, ráadásul plusz olvasnivalók felkutatásához is komoly segítséget jelentenek (a kötet végén található, három és fél oldalas "egyéb ajánlott novellák" listával egyetemben).
(ford. Kleinheincz Csilla)
Catherynne M. Valente: A jövő színe kék
A koncepció a szokásos, színes és kaotikus, a helyszín pedig ezúttal egy tematikus részekre bontott szemétdomb. Kissé öncélúnak tűnik, hogy a főszereplőt mindenki megveti és tűrnie kell, hogy bántják, enélkül talán még jobban is működött volna az egész.
(ford. Kleinheincz Csilla)
Naomi Novik: Ezüstfonás
Népmese vs. közgazdaság, avagy a Kormorán Baru után egy novellaméretű bankárfantasy (állítólag feminista olvasattal, szerintem egyszerűen csak normális). Tetszett - és hamarosan regénnyé bővül, jó lenne magyarul is olvasni.
(ford. Heinisch Mónika)
Paolo Bacigalupi: Mika Modell
Rövidke arról, hogy egy antropomorf, meghibásodás miatt öntudatra ébredő (?) szexrobotnak vannak-e jogai. Bővebben A felhúzhatós lányban.
(ford. Horváth Norbert)
Joe Abercrombie: Két nő
Szó szerint "kardozós - b.szós" fantasyparódia. Szórakoztató, humoros, de végső soron csak egy pár gegre és kifordított sablonra felépített írástechnikai gyakorlat, esetleg egy könnyed szerepjáték-parti (nem olyan, hanem D&D- vagy M*-féle) feldolgozása.
(ford. Vitális Szabolcs)
Rich Larson: Pattaya
Thaiföld, turisták, ladyboyok, drogok, pénz, átverések. Most is lehúznak az ilyen helyeken, 2015 és 2016 legtermékenyebb sci-fi novellaírója szerint ez a jövőben sem fog változni.
(ford. Vitális Szabolcs)
 |
| (The Backwater Gospel, részlet) |
Bizarr, nehezen megfogható western-horror-fantasy, a történet feledhető, de a hangulat erős. Érdekes lenne egy regény ebben a világban, valami összeszedettebb sztorival. Ja, és nem kellene ezt az E/2-t erőltetni.
(ford. Miks-Rédai Viktória)
Aliette de Bodard: Szellemhalászat
Vietnami űrbúvárok, akik a "valószerűtlenségbe" alámerülve gyűjtögetik a szerencsétlenül járt "elmehajók" utasainak drogkristályokká szintetizálódott maradványait. Körülbelül ez a spoilermentes lényeg.
(ford. Kleinheincz Csilla)
Daryl Gregory: Még a morzsák is finomak voltak
Okosdrogos - tolltelefonos közeljövő, avagy két csavargó fiatalkorú nekiáll megenni Tindal, a raszta főszereplő házának érdekes hatású szerekkel átitatott dekorcellulóz-lapokkal borított falait. Azért szerencsére nem megy át teljesen Jancsi és Juliskába a történet, a gyerekeket senki nem akarja megsütni.
(ford. Roboz Gábor)
Alex Irvine: A kilences számú hold
Andy Weir azért jobban csinálta ezt a "barkácsolunk a Marson" dolgot, de egy regény bevezetőjének például teljesen jó lenne. Az előző két novella után éles fordulatnak tűnhet, de a vegyészkedés képében azért megvan az összekötő kapocs.
(ford. Heinisch Mónika)
Sam J. Miller: Szakállas dolgok
Meleg sarkkutatókban élő alienek (a The Thing és előzményei/remake-jei parafrázisa), AIDS, feketék elleni (rendőri) erőszak, ír bevándorlók, nyolcvanas évek. Látom, hogy ez valami, de a random darabok nem állnak össze többé-kevésbé koherens egésszé.
(ford. Roboz Gábor)
Alice Sola Kim: Utód, bitorló, pótlék
Ázsiai ízű majdnem-horror egy csapat huszonéves wannabe-íróval, egy esős estén. Kimenni nem jó ötlet, mert a szörnyet a közelükben észlelték, ezért inkább egyiküknél isznak és történetmesélőset játszanak. A maga módján egészen jól sikerült darab.
(ford. Miks-Rédai Viktória)
Seth Dickinson: Az éj és a selyem törvénye
Huszonegy oldalban is lehet súlyos, erőteljes epic fantasyt írni, ami magában hordozza a Kormorán Baru, az áruló kegyetlenségét és drámaiságát. A szemtelenül fiatal Dickinson még a végén bekerül a kedvenc íróim közé.
(ford. Kemenes Iván)
Carolyn Ives Gilman: Turné az idegennel
Szépen kidolgozott visszafogottsággal megírt, a lehető legkevésbé nagyszabású "idegenek érkeznek a Földre" történet, amelyről egyszerűen lehetetlen nem Ted Chiangre asszociálni. Nem csak a téma miatt, Gilman stílusra is váratlanul közel áll Chianghez, szívesen olvasnék mást is tőle.
(ford. Roboz Gábor)
Delia Sherman: A nagy detektív
A Sherlock Holmes-jelenség ki tudja, hányadik újrajátszása, ezúttal szellemes steampunk köntösben. Mint ilyen, eleve hátránnyal indul, csak attól lesz érdekes/szórakoztató, ahogy Sherman az ismerős szereplőket és történetelemeket kezeli. Azért az "á, szóval ezt így sikerült beépíteni a sztoriba" pillanatokért érdemes elolvasni, minden más szempontból valahol a középmezőnyben a helye.
(ford. Kleinheincz Csilla)
Genevieve Valentine: Levelek a Themisről
Épp kezdtem örülni, hogy végre "valódi" sci-fi, erre kiderül, hogy csak egy újabb "nagy, gonosz cég vs. áldozatok" típusú történet.
(ford. Miks-Rédai Viktória)
Geoff Ryman: Nevető árnyékok
Tekintsünk el attól, hogy mennyi realitása lenne egy szűznemzéssel szaporodó, kizárólag nőkből álló, emberféle fennmaradásának, vagy akár csak létezésének. Próbáljuk azt is elfelejteni, hogy többek között Vercors Tropi-komédiáját másolja az elbeszélés. Mi marad? Izgalmas vizualitás (legalábbis ahogy én elképzeltem), egy darab SF-szempontból értelmezhető gondolat (az alaphelyzetből logikusan következő genetikai problémák) és valami giccses, didaktikus izé, amiről szeretném azt hinni, hogy dupla csavar, és igazából csak irónia.
(ford. Kemper Gergely)
Amal El-Mohtar: Az üveg és vas évszakai
Úgy mutat rá sok népmese (és a hagyományos értékrendnek csúfolt izé követői) alapvető hibájára (patriarchális berendezkedés, abuzív kapcsolatok, bigottság, tárgyiasítás stb.), hogy egy pillanatra sem jut eszünkbe bosszankodni ennek nyilvánvalóságán. Kedves, támogató, még a karakterek is érdekesek - és az egész majdnem olyan, mint egy valódi népmese.
(ford. Sárpátki Ádám)
 |
| (Linda Yan illusztrációja | Tor.com) |
Több a hangulat és a főszereplő lelkivilága, mint a tényleges történet, vagy pláne a sci-fi. Emberközeli, "slice of life" jellegű novella, nem rossz, de tulajdonképpen semmi extra.
(ford. Heinisch Mónika )
Caitlín R. Kiernan: Whisper Road (9-es számú gyilkos ballada)
Szerintem ezzel inkább ne foglalkozzunk, felejthető pszicho-horror-izé, ami szimbolikus próbál lenni, de nem megy neki.
(ford. Kleinheincz Csilla)
N. K. Jemisin: A vörös föld boszorkánya
Jé, a végén még megszeretem Jemisin stílusát, legalábbis ha nem E/2-ben ír. Enyhén szájbarágós, az Amerikai istenek színesítő epizódjait idéző történet rabszolgaságról, népvallási mágiáról és arról, hogy kisebbségnek lenni mindig szívás, de a reményt nem szabad feladni.
(ford. Ballai Mária)
Theodora Goss: Piros, mint a vér, fehér, mint a csont
A már az elejétől kitalálható csavar lényegtelen, a főszereplőtől és ha az ember történetesen nem közép-kelet-európai, a háttértől lesz érdekes a novella. Szinte már le sem akarom írni, hogy ügyesen használt népmesei alapok és le a bigottsággal, de nem is ez a lényeg, tegye szépen fel a kezét, akit nem bűvölt el Klára kedves naivitása.
(ford. Kleinheincz Csilla)
Lavie Tidhar: Végállomás
Terjengős, jelzőhalmozós, hangulatfestéssel teli történet, ebben a terjedelemben működik, regénnyi méretben már nagyon sok lenne. Kár, hogy a Mars meghódításának izgalma helyett a pátosz dominál, de nyilván szükség van erre is.
(ford. Varró Attila)
Yoon Ha Lee: Rókacsapda
Ázsiai (koreai-kínai-japán) mitológia? Bölcs tigris és alakváltó róka? Harci mechák? Ide vele! Kellemes változatosság az európai népmesei háttér után, sok szempontból jellegzetesen ázsiai, de csak annyira, hogy a nyugati mainstream-olvasó számára is élvezhető és értelmezhető maradjon.
(ford. Juhász Viktor)
 |
| (Flying Puffin | Wikimedia Commons | CC BY-SA 2.0) |
A globális felmelegedés mára már tény (bármit is szajkózzon az olajlobbi, meg az összeesküvés-elméletek hívei), a következményeiről viszont még mindig lehet újszerű történeteket írni. Ez itt például ügyesen ötvözi a geomérnökösködést a személyes és teljes népeket érintő tragédiákkal, az emberiség vállalhatóbb részének "nem adjuk fel, megpróbáljuk rendbe hozni a dolgokat!" hozzáállásával, és egy faragott kövekkel kapcsolatos rejtéllyel. Egy hibája van csak, nem regény lett belőle, így a végére odabiggyesztett mondanivaló/tanulság eléggé sután hat.
(ford. Pék Zoltán)
E. Lily Yu: Az Orion-puszta boszorkánya és a gyermeklovag
A népmesés alap és az erős női karakter a vezérfonala az idei kötetnek, nincs ez másként itt sem. Valószínűleg a kényelmetlenül konzervatív beállítottságú olvasó hisztis lesz a témától és a didaktikus stílustól, pedig fontos tanulságokkal szolgálhatna. A lovaggal sárkányvadászatra induló boszorkány története tükre minden elcseszett kapcsolatnak és életnek, ráadásul a nemeket megfordítva is ugyanolyan jól működne.
(ford. Márton Zsófia)
Ken Liu: Hét születésnap
Az Accelerando és a Diaszpóra nyomdokain érkezik Ken Liu szingularitásos novellája. Hét születésnap, hét pillanatkép egy nő életéből, a jelentől a nagyon-nagyon távoli jövőig. Hatalmas újdonságokkal nem szolgál, mégis ez az antológia egyik legérdekesebb története, és Liu stílusa is kifejezetten jó.
(ford. Kőszeghy Anna)
Ian R. MacLeod: Látogató Tauredből
Lita Ortiz irodalmat tanul a Leedsi Egyetemen egy olyan korban, amikor az olvasás, mint szórakozási- vagy kommunikációs forma már nem is retró, hanem gyakorlatilag kihalt. Rob Holm pedig asztrofizikát, és a sokvilág-elmélet bizonyításán dolgozik. A két téma keveredése érdekes eredménnyel és egy furcsán többrétegű történettel jár, végső soron pedig ugyanúgy az emberről szól, mint gyakorlatilag minden novella a kötetben.
(ford. Pék Zoltán)
Charles Yu: Mese
Terápiás történet, szó szerint és átvitt értelemben is, de még véletlenül sem sci-fi vagy fantasy. Egy férfi próbálkozásai arra, hogy mesévé szintetizálva foglalja össze élete problémáit a terapeutájának, elsőre ez is eléggé didaktikus, de tény, hogy mindenkinek fontos témákat érint, érdemes elgondolkodni rajta és beszélgetni róla.
(ford. Roboz Gábor)
 |
| (Adam Burn illusztrációja) |
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Borító:Dominic Harman
ISBN:978-963-406-471-8
Oldalszám:583
Ár:
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése