Richard Morgan: A fekete férfi

Száz év múlva, a huszonkettedik század elején az emberiség felszámolja a háborúkat a Földön és gyarmatosítja a Marsot, de mindennek ára van. Az ár pedig például az a kockázat, hogy egy, a vörös bolygóra száműzött, módosított genetikájú szuperkatona visszaszökik a Földre és gyilkosságsorozatba kezd. Richard Morgan lendületes, kemény sci-fi thrillert írt, de A fekete férfi több ennél, a nyomozás és rengeteg akció mellett, jó sci-fihez illően, komoly morális kérdésekkel is foglalkozik.

Richard Morgantől nem olvastam semmit a Takeshi Kovacs trilógia óta. A tavalyi, magyarországi látogatására kihozott fantasy-regénye, Az acél emléke érdekes koncepciónak tűnt, de egyelőre nem került rá sor, viszont A fekete férfit a megjelenés hetében tettem polcra és a lehető leghamarabb el is olvastam. Az puszta véletlen, hogy pont egy másik sci-fi krimi, A holtak küldöttei után került rá sor, ám szerencsére olyan mértékben különböznek, hogy a két regényt még akaratlanul sem próbáltam összehasonlítani.

A Kuszkó Rajmund-féle, brutálisan jól összerakott borító mögött nem kevésbé ütős regényt találunk. A fekete férfi félelmetesen emberközeli és egyáltalán nem finomkodó: durva, súlyos és sodró lendületű sci-fi thriller-krimi, ami azonnal lenyűgöz részletességével, a hangulatától pedig akkor is nehéz szabadulni, ha bizonyos kellemetlenebb jeleneteket inkább szeretnénk gyorsan elfelejteni.

A huszonkettedik század elején járunk, a regény eredeti megjelenése után pontosan száz évvel. Nagyrészt megoldódtak, vagy legalábbis letisztultak a huszonegyedik század problémái és konfliktusai, persze komoly áldozatok árán, virágzik a kereskedelem, fejlődik a technológia és a Mars kolonizációja is szépen halad. A látszólagos nyugalom azonban szokás szerint meglehetős feszültségeket rejt. A szervezett bűnözés komoly hatalommal bír mindkét emberlakta bolygón, köszönhetően többek között annak, hogy a Mars nyugati kolóniáin az Andok magashegyi, száraz, hideg és ritka levegőjű területeiről toborzott munkások dolgoznak elsősorban, exportálva a vörös bolygóra a maffia befolyását is.

Az Altiplano chilei része, tényleg szinte marsbéli táj. A kép közepén az ALMA rádiótávcső antennái is felfedezhetőek. (Forrás: ESO)

Amerikánál maradva - ha már a regény elsősorban erre a kontinensre fókuszál -, a vallási szélsőségek is meglehetősen erősek, a "szokásos" közel-keleti iszlám problémák mellett például az USA ma is "Bible Belt" néven ismert déli része is elszakadt és a Konföderáció "legszebb" rasszista és konzervatív hagyományait felkarolva keresztény fundamentalista köztársasággá alakult. Emellett a huszonegyedik század vége felé, célzott génmódosítással létrehozott emberek, különösen a harci tevékenységre fejlesztett "tizenhármas variánsok" léte is még mindig nehezen elfogadható az átlagember számára, őket vagy deportálták a lehető legtávolabbi helyre (vagyis a Marsra), vagy rezervátumokba kényszerültek és nem szaporodhatnak. Néhányan persze szökésben vannak és gyakran alvilági körökben keresnek érvényesülési lehetőséget, őket az ENSZ fejvadászai igyekeznek semlegesíteni.

Ilyen fejvadász a szintén génmódosított exkatona, Carl Marsalis is, akit Marssal kapcsolatos nyugati érdekeket képviselő COLIN bérel fel, hogy egyik nyomozójukat, a török származású Sevgi Ertekint segítse egy bonyolult és veszélyes ügyben. A feladat: semlegesíteni egy sorozatgyilkos tizenhármast, aki potyautasként szökött haza a Marsról, útközben pedig szépen feldarabolta utastársait a hajó átprogramozott sebészrobotjával és elfogyasztotta őket, most pedig szökésben van és folytatja a mészárlást a kontinensen. A nyomozás nehéz, az áldozatokat látszólag semmi nem köti össze és Marsalist a személyes bosszúvágy és a genetikájából adódó agresszió és paranoia is hajtja, ami idővel a gyilkost hajszolók között is érezteti hatását.

Ha pusztán a történetet nézzük, A fekete férfi nem különösebben bonyolult. Amitől kiemelkedik a mezőnyből, az Morgan részletek iránti érzékenysége és realista stílusa. Minden átgondolt és aprólékosan kidolgozott, már-már gibsoni szinten, épp csak nincs olyan példátlanul tisztára csiszolva, mint a cyberpunk pápájának leírásai és hasonlatai. Morgan (vigyázat, nem Gibsonnal ellentétben) egy pillanatig sem finomkodik, nem menekül a kényszerű öncenzúra függönye mögé, hogy a kényesebb olvasóknak is megfeleljen, a maguk nyers valódiságában mutatja be az eseményeket és írja le a párbeszédeket. Ha valaki meghal, az végleges, ha valaki ideges, az káromkodik, ha valakit megvernek, az nem kezdi újra öt perccel később úgy, mintha semmi nem történt volna, a kegyetlen karakter nem szelídül meg a döntő pillanatban, a fegyver visszarúg, a páncél nem véd minden ellen, a szexjelenetek nem ruhában és nyakig húzott takaró alatt zajlanak.

A francia kiadás borítójának eredetije.

Persze ez időnként kissé színpadias mértéket ölt, gondolok itt leginkább egy-két akciójelenetre, meg a cápaölő mordály már-már kényszeres használatára. És hiába egy baromi gazdag, különleges jogállású és ebből következően kvázi-mindenható szervezet zsoldjában állnak a főszereplőink, azért még így is az az érzésem, hogy túlságosan lazán röpködnek ide-oda a szuborbitális utasszállítókon... Ja, és az az utcakereső a PDA-n is fáj egy kicsit ma olvasva, de hát 2007-es a regény, na. Viszont a felvetett erkölcsi, filozófiai, morális kérdések bármilyen időben tökéletesen megállják a helyüket és egyáltalán nem erőltetettek, életszerűen vannak integrálva a szövegbe, és ez a hasonló regények esetében nagyon fontos.

Ami a tudományos hátteret illeti, Morgan a köszönetnyilvánításban megosztja a fő ihletforrásait, ezek pedig futó áttekintés után (természetesen) nagyon is rendben vannak, illetve pont annyival továbbgondoltak, hogy a koncepció még bőven az ésszerűség (az új helyesírási szabályzat rajongóinak: "észszerűség") határain belül maradjon. Sokan próbálkoznak különféle idegen fajok minél hihetőbb leírásával, A fekete férfiban viszont egy olyan embertípus feltámasztásáról van szó, ami a vadászó-gyűjtögető életforma feladásával szépen lassan kihalt. Ezt hihetően ábrázolni legalább akkora feladat, mint megalkotni egy valósághű idegen létformát (már amennyire ennek így van értelme, tekintve, hogy még eggyel sem találkoztunk), véleményem szerint Morgan szépen vette ezt az akadályt is.

És az egészre a koronát az teszi fel, hogy A fekete férfi teljesen önálló regény, nem trilógia vagy sorozat része, nincs előzménye vagy folytatása. Az tény, hogy cserébe hatszáz oldal, viszont nem hat túlírtnak és nem kell több kötet árát kifizetni egyetlen történetért, várni a folytatásra, esetleg bosszankodni, ha nem jelenik meg, hanem egy teljesen kerek, lezárt regényt kapunk. Olvassátok, megéri.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2007
Eredeti cím: Black Man
Fordító: Roboz Gábor
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978-96-3419-049-3
Oldalszám: 602
Ár:  4280,- 3210,- a kiadónál
--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)