Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce

Indrek Hargla rendkívül plasztikusan ábrázolja az életet a tizenötödik századi Tallinnban, tökéletes arányban vegyíti a történelmet a fikcióval, a thrillert a humanizmussal és a humort a feszültséggel. Az észt történelmi krimisorozat önállóan is olvasható második kötete, a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce, simán hozza az előző rész szintjét,  de azzal ellentétben csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott. 

A magyarul két évvel ezelőtt megjelent első rész amellett, hogy izgalmas kriminek bizonyult, tökéletes országimázs-regény volt, de Észtország a fűszeres söröktől és a vonzó tallinni óvárostól eltekintve is olyan, hely, amivel érdemes foglalkozni. A Melchior és a Kerekeskút utca lidérce viszont kissé más irányba indul: hangulat megmarad ugyan, de egy idő után látványosan visszaköszön Indrek Hargla horrorszerzői múltja, az emberi természet cseppet sem visszafogott bemutatása és egyes fordulatok gyakorlott A tűz és jég dala-olvasókat (avagy Trónok harca-nézőket) is megdöbbenthetnek, és ez egyáltalán nem színpadias túlzás.

Kereken tíz évvel a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye után ismét rejtélyes halálesetek borzolják az élénken fejlődő kereskedőváros, Tallinn lakóinak kedélyét. Az nem szokatlan, hogy egy részeges toronyőr, egy idős, gyenge egészségű kereskedő, vagy egy idegen csavargó meghal, de ha felmerül, hogy összefüggés lehet a mostaniak és néhány korábbi eset között, a kapocs pedig a Kerekeskút utca környékén kísértő, állítólagos lidérc, az már Tallinn éles szemű, ravasz patikáriusának is felkelti az érdeklődését.

Anne Pikkov illusztrációja (innen)

Az eltelt idő alatt Melchiornak és feleségének, Keterlynnek (aki egyébként legalább olyan jó karakter, mint a címszereplő, gyönyörűen kiegészítik egymást) két gyermeke született, Tallinn bíróságának hivatalos segítője lett (köszönhetően intellektusának és detektívszenvedélyének), valamint gyógyszerészként is a város egyik ismert és elismert polgárává vált. Tallinn lakói tudják, hogy ha a patikárius egyszer elhatározza, hogy a végére jár egy rejtélynek, akkor nem adja föl, mint ahogy azt is, hogy szavahihető ember és nem vádolna meg ok nélkül senkit, így a lidérccel összefüggő elhalálozások ügye is biztos kézben van.

Mivel már ismerjük Tallinnt, ha olvastuk az előző regényt, a város és környékének részletesebb bemutatása elmarad, cserébe viszont kapunk két térképet és egy rajzot, mintegy Melchior vázlatait a városról, illetve a holttestek elhelyezkedéséről. Világépítés helyett tehát jobban lehet koncentrálni a történetre és a karakterekre, ebben pedig a Melchior és a kerekeskút utca lidérce határozott fejlődést mutat, viszont a poénok lelövése nélkül nem lehet annyit írni róla, mint annak idején a hangulatról... Ha már krimi, az elég komoly előny, ha az olvasó tényleg össze tudja rakni az információmorzsákból, hogy mi történt, és nem csak a végső, nagy leleplezésnél mondja el az író, hogy valójában az történt, hogy..., mint ahogy az is, ha a szereplők nem csak tétován lézengenek, vagy látványosan csak egy konkrét funkció miatt kerültek a történetbe, hanem személyiségük is van. Indrek Hargla karakterei pedig érző, élő személyek, motivációkkal, vágyakkal, félelmekkel, múlttal és jövővel, és ez az, amitől igazán jó lesz egy ehhez hasonló történet.

Ahogy a nyomozás halad, egyre jobban megismerjük a középkori Tallinnt és lakóit, a kolostorok rendszerétől a bíróság működéséig, a művelt polgárok valláshoz való viszonyától a hálószobatitkokig, illetve a város kapcsolatát Európa többi részével, sőt, még a Tallinn-környéki erdők boszorkánymestereiről is szó esik. Hargla nagyon komolyan utánajárt a témának, részletes, hiteles és életteli világot épített (bár talán a rekonstruált jobb szó) a regényeihez. Az első kötetnek leginkább a színessége és élettelisége volt megragadó, itt a karakterek személyisége és világnézete teszi emlékezetessé a regényt. Na meg persze a fűszeres sörök, kekszek, gyógylikőrök, emberi alkatrészekből gyártott orvosságok, erős érzelmek, plasztikus leírások és a Kerekeskút utca lidércének történetét övező, csontig hatoló borzalom. (Nem, ez sem túlzás.)

Az eredeti regények borítói, magyarul jelenleg az első kettő érhető el (kép innen)

Sajnos a filmadaptáció és az azt követő tévésorozat még készült el, ahogy a kiterjesztett valóságos, nyomozós-városfelfedezős játék sem, viszont annál jobb hír, hogy hamarosan jön magyarul a harmadik regény is, Melchior és a hóhér lánya címmel - csak remélni tudom, hogy nem kell újabb két évet várni rá. Viszont addig is be lehet iktatni egy tallinni utat és a valóságban is megismerni Melchior városát, illetve ha eddig még nem tetted volna, természetesen elolvasni a regényeket. A balti országok, a középkori történetek és a történelmi krimik rajongóinak értelemszerűen kötelező, de - és ez mutatja, hogy Hargla mennyire eltalált valamit - azok is garantáltan élvezni fogják, akiket hozzám hasonlóan viszonylag hidegen hagy a középkor és krimit is csak kétévente vesznek a kezükbe.

--
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2010
Eredeti cím: Apteeker Melchior ja Rataskaevu Viirastus
Fordító: Rácz Nóra
Borító: Vojnits Attila
ISBN: 978 615 5508 23 3
Oldalszám: 289
Ár: 3490,- (borítóár) / 2792,- (Galaktikabolt) / 1990,- (e-könyv)
--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)