Cixin Liu történelmet írt, amikor első ázsiai szerzőként Hugo-díjat nyert regényével. A háromtest-probléma nyugati olvasóknak is érdekes, de korántsem tökéletes kísérlet, amely meghatározhatja a kínai sci-fi közeljövőjét.
2015-ben a Sad/Rabid Puppies szélsőjobbos kampány során megpróbálták meghackelni a Hugo-díjat (A galaxis őrzőit leszámítva a listákon lévő művek mindegyike a "no award" opció alatt végzett), de legnagyobb bánatukra a felfordulásban Cixin Liu első ázsiaiként megnyerte A háromtest-problémával a legjobb regénynek járó díjat (ami valami miatt sehol nem szerepel a magyar kiadásban). Ebben nyilván közrejátszott, hogy több neves amerikai szerző is visszavonta műveit, meg talán az is, hogy a közönség jelezni akarta a kiskutyák felé, hogy nem vevők a rasszista/nőgyűlölő/bigott stb. eszmékre, de azért egy rossz regény még így sem kaphatna ilyen komoly díjat, úgyhogy fokozottan kíváncsi voltam rá. Eredetileg angolul terveztem elolvasni, de amikor kiderült, hogy az Európa kihozza itthon is (bár sajnos nem eredetiből, hanem angolból fordítva, ami miatt érzésem szerint elveszhettek bizonyos részletek és árnyalatok), inkább megvártam a magyar verziót.
A kínai "kulturális forradalom" idején agyonverik az asztofizikus-hallgató Ye Wenjie fizikus apját, az értelmiség-ellenes mozgalom jegyében. Ye egy szupertitkos kormányzati kutatóközpontba kerül, ahol az idegen élet jeleit keresik, és szépen lassan egyre feljebb küzdi magát a ranglétrán. Negyven évvel később, 2007-ben (a regényt eredetileg 2006-ban publikálták, részletekben), egy nanoanyagokkal foglalkozó tudós, Wang Miao egy különös és rendkívül fenyegető összeesküvés nyomaira bukkan és a rendőrség is a segítségét kéri ennek felderítéséhez. Az összeesküvés nyomában járva rátalál egy online virtuális valóság-játékra, melyben a játékos egy három nap alkotta rendszerben keringő bolygó időről időre elpusztuló civilizációjának rejtélyét próbálja megfejteni. A játékon keresztül pedig eljut az összeesküvés kulcsfigurájához és egy ponton a szálak is szépen összeérnek.
Nos. Ha a kínai-posztkommunista hangulatot lehántjuk a regényről, már ennyiből is látszik, hogy a történet nem olyan rettentően eredeti. Tulajdonképpen olvasás közben végig Neil Gaiman Kilátás az erkélyről c. könyvének egy részlete járt a fejemben:
Az összeesküvés-központúság utoljára talán a kilencvenes években lehetett menő, megpróbálni hard sci-finek beállítani egy valódi tudományos alapokkal nyomokban is alig rendelkező történetet pedig még régebben, vagy talán sosem. A karakterek szükséges rosszként kezelése elfogadható koncepciónak vagy kulturális hatásnak, az elidegenített, nyomasztó hangulat is egyértelműen szándékos, viszont arra a blöffsorozatra és a tények, sőt, az alapvető logika figyelmen kívül hagyására, amit a (természet-) tudomány terén művel Liu, nincs felmentő magyarázat.
Főleg annak tükrében, hogy kifejezetten jó ötletek és ügyes megoldások is vannak a regényben: A címadó háromtest-probléma érdekes és simán megérdemelne egy alaposabban kivitelezett történetet. A VR-játékban megjelenő alternatív számítógép vitán felül zseniális poén. Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel problémája körül megjelenik néhány jó gondolat. A "kulturális forradalom" beemeléséért jár az elismerés, sőt, a (politikai) thriller-koncepció is egészen jól sikerült. Nyugati szemmel nézve bizonyos kínai kulturális- és gondolkodásbeli sajátosságok leképezése is érdekes, az amerikai olvasóknak pedig a nekünk túlságosan ismerős (poszt-) kommunista hangulat és stílus is, amivel annak idején VanderMeer sikerét is próbáltam magyarázni. Viszont az még mindig kérdés, hogy ezek mellé miért nem fért el a kortárs (-abb) stílus, az ezerszer látott/olvasott, ponyvás klisék kihagyása vagy ügyesebb becsomagolása és az értelmes tudományos háttér.
Ugyanakkor A háromtest-probléma minden hibája ellenére fontos regény. Kínai sci-fi régóta létezik (érdemes átböngészni ezt a Wikipédia-oldalt), nyertek és nyernek is nyugati díjakat, de Liu regénye - nyilván a fent említett Hugo-botránynak is köszönhetően - minden más kínai sci-finél komolyabb jelenléttel szerepel a nyugati piacon. A filmadaptáció idei bemutatója pedig a mainstreambe is bejuttathatja, ami akár egy korszak kezdetét is jelentheti. De ha valakit nem foglalkoztat ez a téma, a regény retro-scifinek vagy sima (politikai-tudományos) thrillernek is teljesen jó, csak ne azt várjuk tőle, amit egy élvonalbeli, kortárs nyugati sci-fitől.
A kínai "kulturális forradalom" idején agyonverik az asztofizikus-hallgató Ye Wenjie fizikus apját, az értelmiség-ellenes mozgalom jegyében. Ye egy szupertitkos kormányzati kutatóközpontba kerül, ahol az idegen élet jeleit keresik, és szépen lassan egyre feljebb küzdi magát a ranglétrán. Negyven évvel később, 2007-ben (a regényt eredetileg 2006-ban publikálták, részletekben), egy nanoanyagokkal foglalkozó tudós, Wang Miao egy különös és rendkívül fenyegető összeesküvés nyomaira bukkan és a rendőrség is a segítségét kéri ennek felderítéséhez. Az összeesküvés nyomában járva rátalál egy online virtuális valóság-játékra, melyben a játékos egy három nap alkotta rendszerben keringő bolygó időről időre elpusztuló civilizációjának rejtélyét próbálja megfejteni. A játékon keresztül pedig eljut az összeesküvés kulcsfigurájához és egy ponton a szálak is szépen összeérnek.
Nos. Ha a kínai-posztkommunista hangulatot lehántjuk a regényről, már ennyiből is látszik, hogy a történet nem olyan rettentően eredeti. Tulajdonképpen olvasás közben végig Neil Gaiman Kilátás az erkélyről c. könyvének egy részlete járt a fejemben:
2007-ben Kínában jártam, ha jól emlékszem, az első államilag finanszírozott sci-fi konferencián. Az egyik jelenlévő párthivatalnokkal beszélgettem, és ezt mondtam neki: „Mostanáig azt olvastam a Locusban, hogy maguk helytelenítik a sci-fit, helytelenítik a sci-fi konferenciákat, és hogy az efféle dolgokat eddig nem igazán támogatták. Mi változott? Miért engedik most már az ilyesmit? Miért vagyunk itt?” A fickó erre azt válaszolta: „Hát, tudja, évek óta csodálatos dolgokat készítünk. Mi készítjük a maguk iPodjait. Mi gyártjuk a mobiltelefonokat. Jobban csináljuk, mint bárki más, az ötlet viszont nem a miénk. Önök idehozzák a terveket, mi pedig legyártjuk. Ezért körbejártuk Amerikát, beszéltünk pár emberrel a Microsoftnál, a Google-nél, az Apple-nél, rengeteg kérdést feltettünk nekik, saját magukról. Csak a munkatársakról. És kiderült, hogy kamaszként mind sci-fit olvastak. Így aztán arra jutottunk, hogy talán fontos lehet.”
Nem biztos, hogy A háromtest-probléma ennek a felismerésnek az eredménye, de kétségtelenül illik a mintázatba. Lehet, hogy évek-évtizedek múlva Kína sci-fiben is felér a csúcsra, de most még valahol ott tarthat, ahol a kelet-európai országok negyven-ötven éve, az angolszász sci-fi pedig a huszadik század első felében. A kontextus kulturális vonatkozásai persze részben mások, ahogy az időszaktól függő elemek is, de nyugati szemmel a regény stílusát és eszköztárát (sőt, bizonyos értelemben mondanivalóját) tekintve is idejétmúltnak hat.(57. oldal, "A zsáner pornográfiája, a pornográfia zsánere")
 |
| Jay Wong egyik plakátja a filmadaptációhoz |
Főleg annak tükrében, hogy kifejezetten jó ötletek és ügyes megoldások is vannak a regényben: A címadó háromtest-probléma érdekes és simán megérdemelne egy alaposabban kivitelezett történetet. A VR-játékban megjelenő alternatív számítógép vitán felül zseniális poén. Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel problémája körül megjelenik néhány jó gondolat. A "kulturális forradalom" beemeléséért jár az elismerés, sőt, a (politikai) thriller-koncepció is egészen jól sikerült. Nyugati szemmel nézve bizonyos kínai kulturális- és gondolkodásbeli sajátosságok leképezése is érdekes, az amerikai olvasóknak pedig a nekünk túlságosan ismerős (poszt-) kommunista hangulat és stílus is, amivel annak idején VanderMeer sikerét is próbáltam magyarázni. Viszont az még mindig kérdés, hogy ezek mellé miért nem fért el a kortárs (-abb) stílus, az ezerszer látott/olvasott, ponyvás klisék kihagyása vagy ügyesebb becsomagolása és az értelmes tudományos háttér.
 |
| Stephen Martinere borítóillusztrációja a Tor Books-féle amerikai kiadáshoz |
Kiadó: Európa
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: 三体 (Sān tǐ)
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Tabák Miklós
ISBN: 978 963 405 384 2
Oldalszám: 404
Ár: 3790,-
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése