Neil Gaiman: Északi mitológia

Az Északi mitológiából megismerhetjük Odin lándzsájának és a költészet sörének eredetét, eljuthatunk az óriások földjére, megtudhatjuk, hogy miért öltözött Thor nőnek, amikor ellopták a kalapácsát, milyen következményei lettek Loki lóvá változásának és hogyan semmisül meg a világ. Neil Gaiman a legjobb északi mítoszokat meséli újra a kötet lapjain, a tőle megszokott érzékenységgel és az eredeti történetek iránti lehető legnagyobb tisztelettel. 

Odin, Thor, Loki, jégóriások, trollok, törpék, Asgard, Midgard, Ragnarök - valamilyen formában mindenki találkozott már a témával. Ha máshol nem is, legalább valamelyik aktuális Marvel-film nem túlságosan autentikus interpretációjában egészen biztosan. A téma Gaiman egyik kedvence, előkerül a Sandmanben, fontos szerepet játszik az Amerikai istenekben, most pedig egy egész kötetet szentelt neki.

Az Északi mitológia pontosan az, aminek látszik. Nem a következő nagy Gaiman-regény és csak annyira fantasy, mint bármilyen monda és mítosz: válogatott északi mítoszok újramesélése a kortárs közönségnek, abszolút hitelesen, az évszázadokkal ezelőtti viking énekmondók nyomdokain. A változtatások visszafogottak, Gaiman ügyesen, évtizedek írói gyakorlatával nyúlt a történetekhez. Egy kicsit jobban árnyalta a karaktereket, a párbeszédek és jelenetek életszerűbbek és élettelibbek lettek, illetve az egészet felfűzte egy ívre a világ keletkezésétől az istenek alkonyáig. Csupa olyasmi, amitől a lényeg megmarad, nem sérti az eredeti mű szellemiségét és kulturális szerepét, viszont egyszerűen gördülékenyebb lesz, kellemesebb olvasni.

(Tom Gauld illusztrációja, eredetileg a The Guardiannek)

Érdekes, hogy milyen jól működnek ezek a történetek a huszonegyedik században is. Sőt, sok olyan elemet is tartalmaznak, amik abszolút ellentmondanak a fantasyt és a mitológiát övező sztereotípiáknak. Arra számítanánk, hogy a karakterek kétdimenziós sablonfigurák, minden vagy fekete vagy fehér, súlyosan maszkulin és talán erőltetetten heroikus, de nem így van. Sok szereplő váratlanul kidolgozott személyiséggel bír, az isteneknél sokszor kedvelhetőbbek ősi ellenfeleik, az óriások, ugyanakkor olyan szereplő nem nagyon van, akivel maradéktalanul érdemes lenne azonosulni - megidézve a valódi antihősös (dark-) fantasyk szellemiségét. De attól sem kell félni, hogy túlságosan komor lenne, vannak ugyan sötétebb, drámaibb epizódok, de humor (A halhatatlanság almáiban mondjuk meglehetősen sajátos, de attól még humor) és szépség is akad.

A kötet ismert forrásokból merít, úgyhogy valódi újdonságokra nem kell számítani, sem pedig kritikai-filológiai elemzésre, ez egyszerűen szerelemprojekt és/vagy kultúrmisszió. Gaiman elég ismert szerző ahhoz, hogy a nevével a borítón azok is kézbe vegyék, akik más kiadásban nem olvasnának el egy hasonló gyűjteményt, ám ez nem von le semmit az értékéből. Ebből adódóan a kötet elsősorban a nagyközönségnek szól (de semmiképpen sem gyerekeknek!), olvasmányos, szórakoztató és ahogy Gaiman a beveztőben is utal rá, megmutatja a popkultúrából ismerős karakterek valódi hátterét. De a stílus, a hangulat és a plusz árnyalatok miatt a témát alaposabban ismerők is élvezni fogják, nem lehet mellélőni vele.

---

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Eredeti cím: Norse Mythology
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978-96-3419-232-9
Oldalszám: 207
Ár:  3280,-  2460,- a kiadónál

---

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)