Jo Walton: Mások között

Mi történik azután, hogy a főhős hatalmas áldozatok árán legyőzi a világuralomra törő gonoszt? A legtöbb regény erre már nem tér ki, a rangos díjakkal jutalmazott Mások között viszont pontosan erről szól. Illetve ezenfelül a kívülállóságról, a fantasztikus irodalom iránti szenvedélyről, a mindennapok problémáiról, szépségeiről és a brit vidéket belengő mágiáról.

Kevés az igazán színvonalas ifjúsági regény. Rendkívül könnyed, kizárólag a szórakoztatást célzó, többnyire paranormális-romantikus történetek és már jól bejáratott franchise-okra épülő (vagy annak szánt) kötetek persze vannak rogyásig. Egyik-másik talán még csak nem is annyira kétes minőségű, de az önálló, egyedi történettel és valós mondanivalóval bíró ifjúsági regény egyértelműen ritkaság. A Mások között viszont pontosan ilyen, és ez már önmagában kiemeli a mezőnyből.

Jo Walton kiváló érzékkel nyúl vissza a viktoriánus pre-fantasy történetekhez (akkoriban még inkább rémtörténetnek számítottak) és formátumnak is az akkoriban népszerű naplóregényt választotta. A különbség viszont az a valódi viktoriánus naplóregények és jelen regény között, hogy utóbbi kényelmes másfélszáz év regényírási evolúció eredményeképpen gördülékenyebb és fogyaszthatóbb, illetve magától értetődően a huszonegyedik századi olvasóknak szól.

Morwenna, avagy Mori, a szerzőhöz hasonlóan walesi származású, ugyanúgy rajong az SF/F irodalomért, meglehetősen modern és józan gondolkodású - és szintén az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején (volt) tizenéves. Az önéletrajzi áthallás nyilvánvaló, viszont abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy Waltont soha nem próbálta megölni az ősi mágikus hatalommal bíró, világuralomra törő anyja, illetve nem szokott tündérekkel beszélgetni az elhagyott bányákkal tarkított walesi völgyekben. Aztán persze ki tudja... :)

Walesi táj (Charles Leslie festménye | Wikimedia Commons | Public Domain)

Mori viszont - ikertestvérével ellentétben - túlélte anyja támadását, és sikerült legalább átmenetileg biztonságos helyre, korábban nem is ismert apjához menekülnie. Csakhogy az élet ilyen események után is megy tovább, így Mori hamarosan egy jellegzetesen brit, bentlakásos elitgimnáziumba kerül, ahol a kiemelkedően okos, de "fura", mozgássérült (a támadást ő sem vészelte át sértetlenül), vidéki lány nem éppen előnyös szerepében kell a lehetőségekhez mérten helytállnia. Beilleszkedni nem egyszerű, ha az ember eltér az adott közösség átlagától, így idővel ő is inkább az iskola és a közeli városka könyvtárában keres társaságot, miközben hatalmas tempóban fogyasztja a könyvtárközi kölcsönzés csodája segítségével elérhető sci-fiket és fantasyket, gondolkodik a világ működéséről és személyes élményeiről/érzéseiről, és minderről természetesen a naplóján keresztül az olvasónak is beszámol. Emiatt egyébként nem mindig egyértelmű, hogy Walton tulajdonképpen regényt akart-e írni, vagy nosztalgikus tisztelgést a fantasztikus irodalom (most már inkább) klasszikusai felé, de akárhogy is, mindkét célt sikeresen elérte.

Ugyan soha nem voltam tizenéves lány a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, de egészen hasonló dolgokat olvastam az elmúlt tizenöt-húsz évben, mint Mori, úgyhogy kellemesen nosztalgikus érzés fogott el minden egyes ismerős cím említésekor. Ilyen téren abszolút megérintett a regény: újraéltem az időszakot, amikor még én is a könyvtárban vadásztam sci-fire és gyakorlatilag mindent elolvastam, ami kicsit is ígéretesnek tűnt (bevallom, olykor még azt is, ami nem) és azokat a nyarakat, amikor én is simán letoltam egy nap két-három könyvet, aztán újraolvastam őket a következő beszerzőkörútig (vagy néhány hónappal később). Ajánlónak is tökéletes a könyv: ha az említett százhetven regénynek (angol nyelvű lista, nem mind jelent meg magyarul) csak egy töredékéhez kap kedvet valaki, már megérte fellapozni.

A nosztalgia és/vagy könyvajánló-funkció mellett azért persze a történet is rendben van: szépen megidézi a Tolkien előtti fantasyk stílusát, a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Nagy-Britannia kisvárosainak atmoszféráját és a walesi vidék hangulatát. Walton szépen egyensúlyoz a fantasy és a valóság határán, a mágiát az elődökhöz hasonlóan nagyon finoman fűzi az általunk ismert világ szövedékébe, olyannyira, hogy olykor még a regény főszereplője sem biztos abban, hogy valami éppen varázslat volt-e, vagy csak véletlen egybeesés.

Oswesry, a regénybeli Arlinghurst bentlakásos leányiskola melletti városka
(fotó: Oswestry Family & Local History Group)

A magyar megjelenésre sokat vártunk, de megérte: Németh Attila váratlanul jól ráérzett Walton stílusára (női írók műveit sokszor női fordítók tudják jobban átadni), kellemesen gördülékeny a szöveg és a finoman árnyalt humor is a helyén van. És így felkerült egy újabb könyv az elmúlt néhány évben magyarul is megjelent, kortárs és tényleg színvonalas ifjúsági SF/F regények rendkívül exkluzív listájára a Cory Doctorow-féle Kis testvér - Homeland duológia, Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája és Ian McDonald Síkvándor-trilógiája mellé.

Ha tizenéves vagy és érezted már magad kívülállónak, vagy egyszerűen csak szereted a fantasztikus irodalmat, ha idősebb vagy és sci-fin és/vagy fantasyn nőttél fel, ha vonz a(z inkább ijesztő mint aranyos) walesi tündérvilág, ha kevésnek tartod a blogon olvasható könyvajánlókat és további olvasmány-ötleteket szeretnél, vagy ha egyszerűen csak egy erős hangulatú, ügyesen megírt, elgondolkodtató és alkalmanként humort is tartalmazó regényt szeretnél, a Mások között egyértelműen neked szól.

--
Kiadó: Galaktika (Metropolis Media)
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Among Others
Fordító: Németh Attila
ISBN: 978-615-5508-40-0
Oldalszám: 306
Ár: 2990,-  2392,- a kiadónál
--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)