Indrek Hargla történelmi krimisorozatának eddigi három kötete a
Galaktika legutóbbi néhány éves megjelenéseinek legjobbjai között van. A
Melchior, a patikárius elképesztően erős hangulatával azonnal megragadja az ember figyelmét, a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce súlyosabb, komorabb és elmélyíti az érdeklődést, a Melchior és a hóhér lánya pedig a kettő ötvözeteként megmutatja, hogy milyen is az, amikor kiforrja magát egy sorozat.
Gyilkossági kísérlet a Tallinn melletti erdőben. Az áldozat túléli, de elveszti emlékezetét, az egyetlen szemtanú pedig túlságosan messziről látta csak a bűntényt és nem tudná azonosítani a tettest, aki mindent elkövet, hogy ne juthassanak a nyomára. Ám a város éles elméjű patikusa, Melchior nem retten vissza a látszólag megoldhatatlan feladattól és nyomozni kezd, hogy felderítse az egyre furcsábbnak tűnő eset hátterét
Ha kíváncsi vagy a sorozat hátterére, a Könyvhéten beszélgettem egyet a szerzővel írásról, történelemről, az ideális középkori detektívről és arról is, hogy mit ír, amikor éppen nem Melchior történetét folytatja.
Melchior Wakenstede valószínűleg annyira nem bánná, ha széleskörű műveltségét, tapasztalatát és kognitív képességeit a tudomány, a kereskedelem és a városi pletykák kötnék le az időről időre előforduló, rejtélyes gyilkosságok felderítése helyett, ám az élet ezt nem így gondolja. A szeptember eleji vásár idején ugyanis kegyetlen támadás ér egy fiatalembert a város melletti erdőben. Az egyetlen szemtanú Wibeke, a tallinni hóhér lánya, aki csak távolról látta az erőszakos jelenetet, de így is megesküdne rá, hogy a támadónak gyilkos szándékai voltak. Az áldozat viszont élete helyett csak az emlékezetét veszti el, és még csak ki sem rabolják. A különös körülményekre való tekintettel Wentzel Dorn bíró ismét Melchiort bízza meg az ügy felderítésével, aki a tőle megszokott határozottsággal veti bele magát a nyomozásba.
Aztán persze ezúttal is kiderül, hogy nem egyszerű gyilkossági kísérletről van szó, a szálak jóval messzebbre vezetnek és a tettes is bevet minden eszközt kiléte eltitkolásának érdekében, ahogy Melchior is, hogy megoldja a rejtélyt. Elszántságuk hasonló, eszközeik viszont eltérnek, az igazság kiderítése mellett így az is fontos kérdés, hogy az ész diadalmaskodni tud-e az erőszak felett.
Amellett, hogy a Melchior és a hóhér lánya csavaros és kellő odafigyeléssel még éppen kilogikázható krimi, a hangulatával és az ügyesen a történetbe szőtt középkori részletekkel fogja meg igazán az olvasót. A hétköznapi tallinni élet olyan rejtelmei mellett, mint a közszaunák, a sörfőzés, a domonkos kolostor és a kereskedők világa, a gyógyítás és a kivégzések menete, az orvosságok, vagy éppen az ételek készítésére is kitér a szöveg, persze a történet szerves részeként. Hargla rengeteget kutat, folyamatosan gyűjti a regényeibe szőhető érdekességeket, helyi vagy nagyobb léptékű eseményeket, történelmi személyeket, így teremtve meg a sorozat utánozhatatlan hangulatát, és ettől lesz valóban élő a regénybeli Tallinn és környéke.
Ehhez a regény központi szálához szorosan nem kapcsolódó, az egyes szereplők számára viszont annál fontosabb ügyek is hozzájárulnak. Elvégre egy valódi ember sem csak díszlet, aki megjelenik, ha épp szükség van rá, máskor pedig egy raktárban pihen, hanem saját élete van, ezek az életek pedig izgalmasak, bonyolultak, személyes motivációktól fűtöttek és hatnak egymásra. A regénybeli karakterek is ugyanúgy gondolnak, éreznek, cselekednek és hibáznak, mint bárki élő ember, ami nagyban növeli a történet élvezeti értékét.
Persze így sincs szó a középkori Tallinn tudományos pontosságú ábrázolásáról, de nem is ez a lényeg. A regények környezete kellően hiteles ahhoz, hogy működjön, a fikció és a korhű, de szükség szerint időben vagy térben kicsit eltolt elemek összhangban vannak a valós összetevőkkel. Az írói szabadság nem felülírja, hanem kiegészíti a történelmet, az eredmény pedig egy kiváló regénysorozat, ami nem csak szórakoztatja az embert, de ezen felül is ad valami pluszt.
Ez egyébként nem puszta tehetség, Hargla teljesen tudatosan írja így a regényeit. Alapelv, hogy minden egyes történetbe kell valami új téma és helyszín, illetve minden Melchior-regényben van egy recept és több olyan téma, ami a rejtély megfejtésén túl is gondolkodásra készteti az olvasót.
A tudatos munkának persze meg is van az eredménye: a sorozat immár nem csak Észtországban népszerű, egyre több nyelvre fordítják le a regényeket. Az első két rész a magyar, finn és francia fordítás mellett már angolul is olvasható, ami elég komoly dolog és egyúttal tökéletes lehetőség Indrek Harglának, hogy megmutassa: Észtország nem csak a középkorban tartozott Nyugat-Európához, ma is képesek világszínvonalú teljesítményre.
A Melchior és a hóhér lánya hozza a megszokott elemeket, amelyekért igazán szeretjük Indrek Hargla regényeit, és fokozza is a színvonalat, mutatva az írói fejlődést. Ráadásul a sorozatok közbenső részeiben rendszeresen megjelenő átvezetés-jelleg sem érezhető, abszolút teljes értékű regény, az előzményekhez hasonlóan kerek egész az egyre jobban körvonalazódó, sorozatszintű történetíven belül. Így még az sem olyan zavaró, hogy két kötet között azért minimum egy évet várnunk kell - főleg ahhoz képest, hogy Hargla adott esetben ennél nagyobb szüneteket is tart.
Ha valaki nagyon szeretné, bekapcsolódhat ennél a résznél is, az összes fontosabb dolgot érteni fogja, de mint minden sorozatnál, itt is jobb az elején kezdeni, így működik igazán jól a történet, így lesznek kellően hatásosak a finom részletek (különös tekintettel egy bizonyos krokodilra). Viszont ha felkeltették az érdeklődésedet a középkori Tallinn rejtélyei, ne várj tovább, kezdd el olvasni a Melchior-regényeket - és készülj fel arra, hogy egy idő után te is elkezdesz majd Észtországba szóló repülőjegyeket nézegetni.
--
Kiadó: Galaktika
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Apteeker Melchior ja timuka tütar
Fordító: Rácz Nóra
Borító: Joseph Leopold Ratinckx
ISBN: 978 615 5508 76 9
Oldalszám: 352
Ár: 3490,- 2972,- a kiadónál
--
Melchior Wakenstede valószínűleg annyira nem bánná, ha széleskörű műveltségét, tapasztalatát és kognitív képességeit a tudomány, a kereskedelem és a városi pletykák kötnék le az időről időre előforduló, rejtélyes gyilkosságok felderítése helyett, ám az élet ezt nem így gondolja. A szeptember eleji vásár idején ugyanis kegyetlen támadás ér egy fiatalembert a város melletti erdőben. Az egyetlen szemtanú Wibeke, a tallinni hóhér lánya, aki csak távolról látta az erőszakos jelenetet, de így is megesküdne rá, hogy a támadónak gyilkos szándékai voltak. Az áldozat viszont élete helyett csak az emlékezetét veszti el, és még csak ki sem rabolják. A különös körülményekre való tekintettel Wentzel Dorn bíró ismét Melchiort bízza meg az ügy felderítésével, aki a tőle megszokott határozottsággal veti bele magát a nyomozásba.
Aztán persze ezúttal is kiderül, hogy nem egyszerű gyilkossági kísérletről van szó, a szálak jóval messzebbre vezetnek és a tettes is bevet minden eszközt kiléte eltitkolásának érdekében, ahogy Melchior is, hogy megoldja a rejtélyt. Elszántságuk hasonló, eszközeik viszont eltérnek, az igazság kiderítése mellett így az is fontos kérdés, hogy az ész diadalmaskodni tud-e az erőszak felett.
 |
| Indrek Hargla talpig középkoriban egy könyvbemutatón (Priit Simson fotója) |
Ehhez a regény központi szálához szorosan nem kapcsolódó, az egyes szereplők számára viszont annál fontosabb ügyek is hozzájárulnak. Elvégre egy valódi ember sem csak díszlet, aki megjelenik, ha épp szükség van rá, máskor pedig egy raktárban pihen, hanem saját élete van, ezek az életek pedig izgalmasak, bonyolultak, személyes motivációktól fűtöttek és hatnak egymásra. A regénybeli karakterek is ugyanúgy gondolnak, éreznek, cselekednek és hibáznak, mint bárki élő ember, ami nagyban növeli a történet élvezeti értékét.
Persze így sincs szó a középkori Tallinn tudományos pontosságú ábrázolásáról, de nem is ez a lényeg. A regények környezete kellően hiteles ahhoz, hogy működjön, a fikció és a korhű, de szükség szerint időben vagy térben kicsit eltolt elemek összhangban vannak a valós összetevőkkel. Az írói szabadság nem felülírja, hanem kiegészíti a történelmet, az eredmény pedig egy kiváló regénysorozat, ami nem csak szórakoztatja az embert, de ezen felül is ad valami pluszt.
Ez egyébként nem puszta tehetség, Hargla teljesen tudatosan írja így a regényeit. Alapelv, hogy minden egyes történetbe kell valami új téma és helyszín, illetve minden Melchior-regényben van egy recept és több olyan téma, ami a rejtély megfejtésén túl is gondolkodásra készteti az olvasót.
A tudatos munkának persze meg is van az eredménye: a sorozat immár nem csak Észtországban népszerű, egyre több nyelvre fordítják le a regényeket. Az első két rész a magyar, finn és francia fordítás mellett már angolul is olvasható, ami elég komoly dolog és egyúttal tökéletes lehetőség Indrek Harglának, hogy megmutassa: Észtország nem csak a középkorban tartozott Nyugat-Európához, ma is képesek világszínvonalú teljesítményre.
 |
| Egy középkori (német) patika a Georgica Curiosa Aucta kódexből (Wikimedia Commons | public domain) |
Ha valaki nagyon szeretné, bekapcsolódhat ennél a résznél is, az összes fontosabb dolgot érteni fogja, de mint minden sorozatnál, itt is jobb az elején kezdeni, így működik igazán jól a történet, így lesznek kellően hatásosak a finom részletek (különös tekintettel egy bizonyos krokodilra). Viszont ha felkeltették az érdeklődésedet a középkori Tallinn rejtélyei, ne várj tovább, kezdd el olvasni a Melchior-regényeket - és készülj fel arra, hogy egy idő után te is elkezdesz majd Észtországba szóló repülőjegyeket nézegetni.
--
Kiadó: Galaktika
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Apteeker Melchior ja timuka tütar
Fordító: Rácz Nóra
Borító: Joseph Leopold Ratinckx
ISBN: 978 615 5508 76 9
Oldalszám: 352
Ár:
--
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése