Erik Wahlström: Isten

Kíváncsi vagy, hogy valójában hogy zajlott a világ teremtése? Szeretnéd tudni, hogy működik Mihály arkangyal lángszórója, miért nincs Istennek telefonja, milyen sört iszik Rafael és ki Gábriel kedvenc harsonása? Egy kérdést lejjebb megválaszolok, a többihez viszont el kell olvasnod Erik Wahlström enyhén provokatív és rendkívül szórakoztató regényét. 

Nagyjából olyan érzésem volt az Isten olvasása közben, mintha Wahlström a Brian életét vegyítette volna a nemkülönben kiváló Képregényes világtörténet cinikus realizmusával és talán pár morzsa a Biff evangéliumának kevésbé öncélú pillanataiból is került bele. Az igazán izgalmas viszont az, hogy úgy sikerült a Biblia és a kereszténység történetének megszámlálhatatlanszor feldolgozott témájához nyúlnia, hogy az eredmény a maga nemében mégis egyedi és izgalmas, van íve a történetnek és éppen csak egy aprócska hiányérzetet hagy maga után. 

Annak idején végigültem a bibliaismeret és egyházismeret című, kötelező kurzusokat a Károlin, meg a filozófiatörténetnek álcázott hittérítést is, melynek során trükkösen úgy voltak összeválogatva a filozófusok és tételeik, hogy érdekes módon minden valamilyen formában a kereszténység mindenható istenének létezését igyekezett bizonyítani (megfigyeléseim szerint nem sok sikerrel). Még ezzel a háttérrel is kissé bizonytalan voltam, túl sok infó nem maradt meg és soha nem érdekelt annyira ez az egész ahhoz, hogy beleássam magam, a regény témája pedig gyanúsan sok belsős poénnal kecsegtetett. Szerencsé(m)re azonban nem csak jó ajánlást kaptam hozzá, hanem komolyan is vettem, és mint kiderült, tényleg vétek lett volna kihagyni.

Semmi Götterdämmerung, csak Nils Landgren és a funk

Erik Wahlström, a népszerű finn-svéd ismeretterjesztő-, újság- és szépíró meglehetősen érdekes témához nyúlt erős kritikai érzékkel, amikor megalkotta a Biblia egyfajta "kulisszák mögötti", mondhatni huszonegyedik századi apokrif verzióját, melyben a mindenható Kaporszakállú és angyalai az emberi oldalukat is megmutatják, a furcsa, logikátlan, öncélúnak tűnő dolgoknak pedig nagyon is kézzelfogható oka van. Nagy vonalakban tényleg erről van szó: a Biblia tele van enyhén szólva is megkérdőjelezhető tartalommal, Wahlström dolga nagyjából annyi volt, hogy megfelelő motivációkat, lehetséges magyarázatokat gyártson hozzájuk, majd regényformába öntse az eredményt. Így született meg a freudi fixációkat hordozó Teremtő alakja, az arkangyalok minisztériumi osztályvezetőkre emlékeztető triója, a szolgalelkű kerubok és egyéb angyalok, az időnként szórakozni vagy görbe tükröt tartani megjelenő Lucifer és az isteni figyelem ellenére (vagy inkább az azzal járó, értelmetlen szabályok és kötelezettségek miatt) nem túlságosan lelkes, de azért megfelelő ütemben fejlődő emberiség. 

A világ - egészen provokatív - teremtésétől induló, egyszerre vitán felül epikus és kézzelfoghatóan valódi történetet elsősorban a filozófus alkatú, kétkedő, de véleményét sokszor - bölcsen - magának megtartó Rafael nézőpontjából látjuk, aki a nagydarab, egyszerű, legszívesebben pallosával érvelő, sokszor túlságosan is kötelességtudó Mihály és a joviális, zenerajongó Gábriel kollégájaként, velük együtt Isten hírnöke, ötleteinek kidolgozója és gyakran megvalósítója. Ahogy a teremtett világ változik és a regény érinti a kultúr-, vallás- és tudománytörténet fontos állomásait, úgy fejlődik az Ószövetség akaratos, hisztis, gyerekes istene érett, felnőtt istenalakká, és lesz belőle megfáradt, a gyorsuló történelemmel - a legtöbb egyházhoz hasonlóan - nehezen lépést tartó istenség, akinek az ideje lassan leáldozik. 

Erik Wahlström (fotó: Cata Portin)

Botránykönyvnek a huszonegyedik századi Európában már bajosan nevezhető, mostanság nem jár az ilyesmiért máglyahalál vagy kerékbetörés (bezzeg ha Allahról és a Koránról írt volna valami hasonlót...), az igen komoly vallás- és társadalomkritikai szándék azonban erősen jelen van. Az Isten persze provokatív, a nyugati kultúrkör legbefolyásosabb vallásának központi alakjáról írt fejlődésregény nem is lehetne más, viszont egy pillanatra sem csúszik át bántó szándékú paródiába. Éppen ellenkezőleg: Wahlström végig magas színvonalon, láthatóan jókora tudásanyaggal és humanista világszemlélettel felvértezve ír, a visszásságok oka kizárólag a kereszténységet is létrehozó emberi természet, a szerző - az olvasóval együtt - csak jót mulat, vagy éppen felháborodik a vakhitből fakadó, a Bibliában leírt vagy a világtörténelemből ismerős, sokszor humoros, elkeserítő vagy egyszerűen csak abszurd szituációkon.

Valószínűleg kevesen elégednének meg annyival, hogy "Nem akarod elolvasni az Istent is? Tetszene neked, vicces." - ezért született meg ez a blogbejegyzés. De a lényeg valóban ez: vicces. Meg azért Wahlström a szórakoztatás mellett provokál is egy kicsit és gondolatokat ébreszt, ne lepődj meg, ha még hetekkel később is újra meg újra eszedbe jut valami a könyvvel kapcsolatban. 

--

Kiadó: Typotex

Kiadási év: 2015

Eredeti megjelenés: 2006

Eredeti cím: Gud

Fordító: Szöllősi Adrienne

Borító: Nagy Norbert

ISBN: 978 963 279 421 9

Oldalszám: 302

Ár: 3200,- (borítóár) / 2400,- (Typotex webbolt) / 1078,- (e-könyv)

--

Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)