Hiánypótló, pre-tolkieni stílusú fantasy a brit mester, Robert Holdstock tollából. Ősi vadon, mitikus lények és hősök - utazás a legendák és a Mitágó-erdő mélyére egy kiemelkedően érdekes és színvonalas regényben.
Jó dolog a nemzetközi megjelenéssel egy időben kézbe venni magyarul is egy kötetet, de az is mindig nagy öröm, ha a hazai könyvkiadás befoltoz egy-egy lyukat az elmúlt évtizedek regényeinek sorában. Rengeteg a kiváló, de nálunk még kiadatlan sci-fi és fantasy, és bár nagyobb figyelem övezi a legújabb köteteket, a régebbiek közül is érdemes válogatni, mert olyan gyöngyszemekre bukkanhat az ember, mint Robert Holdstock regénye.
A Mitágó-erdő amellett, hogy érdekes és izgalmas regény, kissé anakronisztikus jelenség. Közismert, hogy J. R. R. Tolkien óriási sikert aratott regénye, A gyűrűk ura évtizedeken át meghatározta - és meghatározza ma is - a fantasy-irodalmat. Ezzel nincs semmi probléma, a legnagyobbak hatása alatt alkotni nem szégyen. A trendek azonban változnak, a fantasy is folyamatosan átalakulóban van, még azok nélkül is, akik China Miéville-hez hasonlóan szinte erőszakkal távolítanák el a kortárs fantasyt a tolkieni örökségtől. Holdstock más utat választott a nyolcvanas évek elején, amikor hőskorát élte a szakállas varázslók és izomtól duzzadó barbárok tombolása: egész egyszerűen visszanyúlt abba az időszakba, amikor maga Tolkien is élt és alkotott, és ami a legfontosabb jelen esetben: Középfölde elképesztő népszerűsége még csak a jövő zenéje volt.
Az 1948-ban, a második világháború utáni Nagy-Britanniában játszódó történetnek nem csak a környezete, a stílusa is kellemesen korhű: részben C. S. Lewist, Lovecraftot és más, akkoriban alkotó szerzőket idéz, amolyan átmenetként a késő-viktoriánus naplóregény és a modern fantasy között. Bizonyos gondolatok és ötletek viszont annyira újak és rendhagyóak, mint ha nem is egy 1984-es regényről lenne szó, hanem teljesen kortárs munkáról, az ilyesmire szokás azt mondani, hogy kiállta az idő próbáját.
Anglia nyugati részén, Herefordshire-ben található az ország egyik utolsó ősvadonja, a Rhyhope-erdő. Közvetlenül mellette áll a Tölgylak, a Huxley család otthona, ahol George Huxley a rengeteg megszállottja lett, különös lényeket, mitikus hősöket vélt felfedezni a sűrűben és az utánuk való kutatás olyannyira felemésztette minden energiáját, hogy családját teljesen elhanyagolta, fiai kiállhatatlannak tartották, felesége belehalt a bánatba. Idősebbik fia, Christian, hamar visszatért a háborúból és még látta apja utolsó éveit, majd úgy döntött, hogy folytatja a kutatást. A fiatalabbik testvér, Steven, Franciaországban maradt, hogy felépüljön sérüléseiből és csak apjuk halála után tért vissza a házba, ahol felnőttek. Christian újdonsült megszállottsága az erdő és teremtményei iránt Steven kíváncsiságát is fölkelti és amikor bátyja hosszabb időre eltűnik a fák között, úgy dönt, hogy apjuk naplója és egy légifényképezést végző pilóta segítségével maga is megpróbál a dolgok végére járni.
Az erdők mitikus és nem ritkán félelmetes helyek. Bárki, aki valaha járt már igazán ősi rengetegben, ahol nem hagyott nyomot az ember, legfeljebb az ösvényt, melyen tovasiet, bízvást egyetért ezzel. A többiek pedig képzeljék csak el az öreg, göcsörtös törzseket, a korhadó avart, mohos sziklákat, melyeket az összefonódó lombokon keresztül csak ritkán ér napfény, a kapitális szarvasbikákat, apró rágcsálókat, madarakat és óriási, embermagas, legendás vadkanokat, minden középkori vadász álmát. A csobogó patakot, mely tovatűnik a félhomályban, a mozdulatlan levegőben is meg-megmozduló ágakat, különös neszeket - talán csak állatok keltik, de sokkal valószínűbb, hogy egy festett arcú alak figyel valahonnan a közelből, de legfeljebb a látómezőnk szélén vehetjük észre. Hasonló kép, hasonló hagyomány ihlette magát Tolkient is a Bakacsinerdő, vagy még inkább a Fangorn és az Öregerdő megalkotásakor, a zuzmószakállú, vén fák rejtekében az emberiség egyik legmélyebben gyökerező mitikus képe szerint nem evilági dolgok történnek.
Robert Holdstock a regényben George Huxley naplóján keresztül meséli el a jungi archetípusokra épülő elméletét a mítoszok eredetéről, mely egészen az emberiség hajnaláig nyúlik vissza, olyan messzire az időben, amikor az ember talán még nem is volt egészen ember... A vadászó-gyűjtögető törzseknek az ősvadon maga volt az ismeretlen, így hát benépesítette képzelete szüleményeivel, természetfölötti lényekkel, óriásokkal, vadakkal és mágiát használó vadászokkal, minden egyes korban újabb és újabb rétegekkel, alakokkal, hősökkel egészítve ki a mítoszvilágot, miközben kevésbé népszerű elemei elsüllyedtek a feledésbe. A kultúrtörténetileg is tartható elmélet a regény kedvéért kiegészül a fantasyvel: az elfeledett lények, hősök, és amit szimbolizálnak, nem tűnnek el végleg, hanem az emberiség kollektív emlékezetében megmaradnak, még ha halványan is, az ősvadonban pedig nagyon is léteznek, valahol a fák mélyén. A rengeteg közepe felé haladva egyre ősibb korok mítoszai és legendái kelnek életre, párhuzamosan pedig a történet is átalakul, nagyon finom átmenettel, míg a kelta regék elemeivel és még ősibb stílusjegyekkel nem találkozunk, hogy aztán klasszikus hőseposzhoz méltón, egy ravasz, de teljesen autentikus csavarral érjen véget.
A Gabo kiadó SFF-sorozata ezzel a kötettel végleg felnőtt, ami egészen megdöbbentő teljesítmény, hiszen a kiadói fantasztikus sorozatnak ez mindössze a második kötete. Az első, A felfedező érdekes volt, de azért a halványabb fajtából, a Mitágó-erdő viszont olyan magasra emeli a mércét, hogy még az átalakuló Ad Astrától átvett sorozatokra sem lenne szükség ahhoz, hogy egyből azok közé a kiadók közé kerüljön, akikre komolyan érdemes odafigyelni. Tudom, korábban is volt Asimov, Adams és Rothfuss, de az itthon már bejáratott klasszikusok azért más kategória és nem is az SFF sorozat részei... egy szó mint száz: így kell sci-fi/fantasy kiadói sorozatot építeni, csak a továbbiakban is sikerüljön tartani ezt a szintet.
A regényt nagyon érdemes elolvasni, fantasy-rajongóknak az újszerű megközelítés és az izgalmas történet miatt, a kelta mítoszok iránt érdeklődők régi ismerősökkel találkozhatnak, az igényes irodalmat kedvelők pedig egy igazán színvonalas történettel lehetnek gazdagabbak. A Mitágó-erdő a legfinnyásabb szépirodalom-sznob és a legelvetemültebb fantasy-fan igényeit is kielégíti, abszolút kiemelkedő regény.
--
Anglia nyugati részén, Herefordshire-ben található az ország egyik utolsó ősvadonja, a Rhyhope-erdő. Közvetlenül mellette áll a Tölgylak, a Huxley család otthona, ahol George Huxley a rengeteg megszállottja lett, különös lényeket, mitikus hősöket vélt felfedezni a sűrűben és az utánuk való kutatás olyannyira felemésztette minden energiáját, hogy családját teljesen elhanyagolta, fiai kiállhatatlannak tartották, felesége belehalt a bánatba. Idősebbik fia, Christian, hamar visszatért a háborúból és még látta apja utolsó éveit, majd úgy döntött, hogy folytatja a kutatást. A fiatalabbik testvér, Steven, Franciaországban maradt, hogy felépüljön sérüléseiből és csak apjuk halála után tért vissza a házba, ahol felnőttek. Christian újdonsült megszállottsága az erdő és teremtményei iránt Steven kíváncsiságát is fölkelti és amikor bátyja hosszabb időre eltűnik a fák között, úgy dönt, hogy apjuk naplója és egy légifényképezést végző pilóta segítségével maga is megpróbál a dolgok végére járni.
 |
| Geoff Taylor borítóillusztrációja |
Robert Holdstock a regényben George Huxley naplóján keresztül meséli el a jungi archetípusokra épülő elméletét a mítoszok eredetéről, mely egészen az emberiség hajnaláig nyúlik vissza, olyan messzire az időben, amikor az ember talán még nem is volt egészen ember... A vadászó-gyűjtögető törzseknek az ősvadon maga volt az ismeretlen, így hát benépesítette képzelete szüleményeivel, természetfölötti lényekkel, óriásokkal, vadakkal és mágiát használó vadászokkal, minden egyes korban újabb és újabb rétegekkel, alakokkal, hősökkel egészítve ki a mítoszvilágot, miközben kevésbé népszerű elemei elsüllyedtek a feledésbe. A kultúrtörténetileg is tartható elmélet a regény kedvéért kiegészül a fantasyvel: az elfeledett lények, hősök, és amit szimbolizálnak, nem tűnnek el végleg, hanem az emberiség kollektív emlékezetében megmaradnak, még ha halványan is, az ősvadonban pedig nagyon is léteznek, valahol a fák mélyén. A rengeteg közepe felé haladva egyre ősibb korok mítoszai és legendái kelnek életre, párhuzamosan pedig a történet is átalakul, nagyon finom átmenettel, míg a kelta regék elemeivel és még ősibb stílusjegyekkel nem találkozunk, hogy aztán klasszikus hőseposzhoz méltón, egy ravasz, de teljesen autentikus csavarral érjen véget.
 |
| Ősi erdő (by Adam Kuczek) |
A regényt nagyon érdemes elolvasni, fantasy-rajongóknak az újszerű megközelítés és az izgalmas történet miatt, a kelta mítoszok iránt érdeklődők régi ismerősökkel találkozhatnak, az igényes irodalmat kedvelők pedig egy igazán színvonalas történettel lehetnek gazdagabbak. A Mitágó-erdő a legfinnyásabb szépirodalom-sznob és a legelvetemültebb fantasy-fan igényeit is kielégíti, abszolút kiemelkedő regény.
--
Kiadó: GABO
Megjelenés: 2013
Eredeti megjelenés: 1984
Eredeti cím: Mythago Wood
Fordító: Varró Attila
ISBN: 978 963 689 728 4
Oldalszám: 368
Ár: 2990,- (borítóár), 2542,- (GABO webbolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Google+-on, a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
--
--
 |
| Az Urscumug (Goran Gilovic rajza) |
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése