Ezúttal ismét egy vendégblogger bejegyzését olvashatjátok, Balázs helyett viszont most csartak ragadott billentyűzetet, hogy a molyos értékelésénél lényegesen bővebben is megossza gondolatait egy vegyes érzéseket keltő, de mindenképpen érdekesnek tűnő olvasmányról, mely bizonyos szempontból eléggé hasonlónak tűnik a Ready Player One-hoz. Át is adom neki a szót:
Valamikor tavaly nyáron figyeltem fel az Among Othersre, amikor egy külföldi sci-fi/fantasy oldalon kutakodtam egyéb információk miatt. Ami feltűnt, hogy jelentős elismeréseket kapott: Hugo díj, Nebula díj, Brit Fantasy díj... Mit tud ez a könyv? – tettem fel a kérdést magamnak. Később sikerült beszereztem Jo Walton regényét, és amikor éppen untam a frissen megjelent könyvek körüli általános buzgalmat a Molyon, elhatároztam, hogy most mást fogok olvasni.
Jo Walton 1964-ben született, a walesi Aberdareben. 13 éves kora óta ír, de 2000-ig nem publikált semmit, férjével közösen készített szerepjátékos anyagokon kívül, de aktív tagja volt néhány internetes fantasy- és sci-fi közösségnek. Első díját 2002-ben kapta a Tooth and Claw című sárkányokról szóló fantasy regényéért. Jelenleg Kanadában él.
Az Among Others érdekes élmény volt számomra. Nehezen tudtam elszakadni tőle, amikor befejeztem, folyton újrakerestem benne valamit, visszaolvastam részeket. Talán nagyobb pluszra vártam a végén? Mert rengeteg titokkal indul a történet. Van egy fiatal lány, aki egy autóbalesetben elvesztette az ikertestvérét, ő maga meg lesántult, és mindennek oka az édesanyjuk volt, aki valamiféle boszorkánymágiát használt, hogy világuralomra törjön. Aztán a történet folyamán információmorzsákat kapunk az előzményekről, fokozatosan tudjuk meg a múlt eseményeit... valamennyire.
Abercwmboi - a történet folyamán a walesi vidéket is bebarangoljuk (forrás: abercwmboi.org) |
Morwenna a könyvek világába menekül, ez adja az egyik vigaszt magányos életében. Igazi sci-fi könyvmoly szemszögéből látjuk a dolgokat: véleménye, és az azzal kapcsolatos diskurzusok az olvasott művekről szerves részét képezi a történetnek. Ezért nem árt, ha van az olvasónak némi jártassága a 70-es évek angolszász sci-fi- és fantasyirodalmában. Viszont ezt elég nehéz abszolválni sokunknak, mert mi, Magyarországon nem ezeken a könyveken nevelkedtünk, nagy részük még csak meg sem jelent magyar nyelven. Például az egyik legtöbb utalással rendelkező könyv a történetben Samuel R. Delany-től a Triton és a Babel-17. Vagy James Tiptree művei, akire ha rákeresünk, még csak a Molyon sincs fenn. Szóval azért jóval nehezebb elmélkedést olvasni egy olyan könyvről, amit még nem olvastunk, mert nem volt lehetőségünk rá, csak ha nem álltunk angolul neki. Természetesen a sok vélemény arra is sarkall, hogy mihamarabb kezünkbe vegyük ezeket a köteteket, mert bizony érdekes dolgokat ír róluk. Persze azért vannak magyarul is megjelent művek is, Ursula K. Le Guin könyvei, például az Égi eszterga (amit csak ajánlani tudok, nagyon jó történet a tudatos álmodásról), és a Kisemmizettek. Vagy Zelazny-tól az Amber-krónikák. Tolkientől A gyűrűk ura természetesen központi szerepet élvez. Anderson, C. S. Lewis, Cherryh, Dick, Heinlein, McCaffrey, Niven, Vonnegut és még sorolhatnám, vagy 40 szerző neve szerepel a könyvben. Olvastam pár véleményt, akik szerint Walton a saját véleményét írja le a könyvekről, hiszen épp ugyanannyi idős volt abban a korban, mint a történet hősnője, és valószínűleg épp ugyanakkor olvasta ezeket a műveket. Például ő is olyan izgalommal várhatta az akkoriban új Heinlein-könyvet, A fenevad számát. Ráadásul a helyszín és a származás is megegyezik.
A tündérek egyik kedvenc tartózkodási helye az elhagyatott bányavidék (forrás: cotch dot net) |
A másik, ami lefoglalja Morwenna életét, hogy mindeközben a szárnyait is próbálgatja, vagyis azt az „örökséget”, a mágiát, amit édesanyja adhatott neki. Tündéreket lát, de más formában, mint ahogy a mesék, és a történetek leírják, de nem is olyanokat, mint Tolkien tündéi. A természet nagyon közel áll ezekhez a lényekhez, akiknek sokszor még emberi formájuk sincs, jobban hasonlítanak egy korhadt fatörzsre, vagy egy szárnyas kutyára. A mágiapróbálgatás közben kipróbálja azt, hogy kialakít magának egy személyéhez kötődő, azonos ízlésű, gondolkodású társaságot, vagy ahogy ő nevezi: egy karass-t. Először nem is tudtam mit kezdeni ezzel a szóval, de kicsit utánajártam, és kiderült, hogy Vonnegut alkotta meg ezt a szót a Macskabölcső című regényében. (Persze a könyvben is elmagyarázzák később, csak mire én odaértem, már tudni akartam. :]) Mágia hatására vagy sem, talál is magának egy sci-fi könyveket olvasó, vegyes társaságú klubot és megtalálja a szerelmet is.
A tündérek nem mindig emberformájúak (forrás: T-ain | CC BY-NC-ND 3.0) |
--
Kiadó: Tor Books
Kiadási év: 2012
Oldalszám: 304
ISBN: 978-0765331724Ár: $14.99
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése