Az olasz szerzőpáros könyve az egyik legjelentősebb huszadik század eleji női Ázsia-utazó tibeti élményeinek ered nyomába. 1992-ben, hatvan évvel a belga-francia Alexandra David-Néel után meglátogatták Tibet és modern (vagyis húsz éve legalábbis még annak számító) technikával számos felvételt készítettek, akár csak elődjük.
A képek szépek és esetenként kultúrantropológiai dokumentációs jelentőséggel is bírnak, összességében viszont túlságosan is idealizált képet festenek Tibetről és a tibetiekről. A szöveg szintén, bár érdekes és egészen sokat megtudhat az ember ennek az eldugott vidéknek a szokásairól, az egész kötet a zord időjárási viszonyok között, szegényen és a természethez közel élő, hagyományait mindenekfölött őrző tibeti sztereotípiáját erősíti. Ez kétségkívül romantikus és az egyszeri európai olvasó kellemesen borzonghat a kopár területeket, hatalmas hegyeket, szegényes sátrakat és megfagyott vízeséseket látva, majd elégedetten felsóhajthat az ezüsttel és (fél-) drágakövekkel megpakolt ünnepi viseletek és elképzelhetetlen ügyességet kívánó lovas vetélkedők képei láttán, hogy azért mégiscsak tudnak ezek élni. Kétoldalas fényképeken jól mutat az ilyesmi és kellemes nézegetni a változatos felvételeket, mégis inkább kérdéseket ébreszt az egész, ahelyett, hogy megválaszolná őket.
Talán a laikus közönségnek mindegy (a kiadó szerint legalábbis), szakmai szemmel nézve viszont elég nagy hibának tűnik a többféle átírás keverése, amit szaklektor bevonása helyett elintéznek ennyivel: "a szövegben számos tibeti kifejezést ugyanazzal a transzliterációval írtunk át, amelyet Alexandra David-Néel is alkalmazott műveiben. A többi szónál a fonetikus átírást alkalmaztuk (a magánhangzókat az olasz, a mássalhangzókat az angol kiejtés szerint olvassuk).". Az angol kiejtés talán még oké, de akkor most az egyszeri olvasó álljon neki olasz kiejtési táblázatra vadászni, csak mert nem futotta magyar fonetika szerinti átírásra, amit általában a népszerű-ismeretterjesztő kiadványokban alkalmazni szoktak? Arról nem is beszélve, hogy jöjjön rá, hogy melyik milyen rendszer szerint van átírva, illetve az általában indiai eredetű buddhista kifejezések viszont sokszor (többé-kevésbé helyes) magyar fonetikával szerepelnek és máris teljes a káosz. Ennyire nem illik azért igénytelennek lenni, főleg egy ilyen, különben egészen szép és alapáron drága kiadványnál.
Ilyen albumszerű köteteket általában nem magának vesz az ember, ajándéknak meg némi cinizmussal élve úgyis mindegy, a lényeg, hogy nagy legyen, drága és jól nézzen ki - ezt a funkciót pedig szinte maradéktalanul teljesíti.
--
Kiadó: Geopen
Kiadási év: 2004
Eredeti megjelenés: 1995
Eredeti cím: Sulle Tracce Di Alexandra David-Néel - Nel Tibet Dei Briganti Gentiluomini
Fordító: Kajsza Krisztina
Oldalszám: 160
ISBN: 963 9574 10 4
Ár: 8990,- (eredeti ár, ennek a negyedéért is beszerezhető)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése