Robert Silverberg: Majipoor krónikái

A Lord Valentine kastélya után már kaptam is le a polcról a következő könyvet, ha akartam volna, sem tudtam volna elszakadni Robert Silverberg gyönyörűen felépített világától. A Majipoor krónikái nem is okozott csalódást, visszarepített a gigantikus bolygóra és a rövid történetek során kicsit mélyebb betekintést nyújtott tízezer év történelmének néhány, talán véletlenszerűen, talán nagyon is okkal kiválasztott időszakába. 

Silverberg tudja, hogyan kell jól összerakni egy novelláskötetet. A kerettörténet nagyon szépen fogja közre az egyes hosszabb novellányi, időnként kisregénnyi epizódokat, melyeket Hissune átél az emlékek tökéletes minőségben történő rögzítésére és megosztására szolgáló Lélektárolón keresztül. 

Calintane magyarázkodik (forrás: majipoor.com)

Hissune az a Hissune, aki a Lord Valentine kastélyában bukkant fel rövidebb időre, értelemszerűen a kerettörténet is közvetlenül az előző rész eseményei után játszódik, ámbár túl sokat nem tudunk meg arról, hogy mi történt, miután... de hátha valaki olyan is olvassa, akinek még az első kötet sem volt a kezében. A hangsúly a Majpooron térben és időben is nagyon különböző pontokon élő emberek történetein van, akiket csak két dolog köt össze: egyszer elmentek a Labirintusba, hogy másolatot csináltassanak emlékeikről és az, hogy Hissune visszanézi őket, hogy így gyarapítsa tudását a bolygóról. Na jó, még egy: bizonyos eseményeket a Lord Valentine kastélyában is emlegetnek és most az olvasó megtudja, hogy miről is van pontosan szó.

A ni-moyai tolvaj (forrás: majipoor.com)

A kötet ritmusa abszolút profizmusra vall, a különböző tempójú, hangsúlyú és mondanivalójú történetek önmagukban és együttesen is valami kerek egészet alkotnak, ami bővíthető is lehetne akár, de így is megállja a helyét. A civilizáció elől kamaszos lázadással elvonuló fiatal lány története, aki a vidéken elsőként találkozik egy másik bolygóról érkező bevándorlókkal (figyelem, az emberek is máshonnan jöttek ide!), figyelemfelkeltő kezdés, csak hogy rögtön utána Silverberg beledobjon minket az alakváltók leigázásának idejében dúló háborúk közepébe. Az óceánhajós felfedező felidézte az időszakot, amikor tizenéves koromban folyamatosan tengerészregényeket és különféle hajós utazók életéről és kalandjairól szóló könyveket olvastam, Az Ellopott Álmok Sivataga, a gyilkossá lett  kereskedő, illetve az álomfejtőnek tanuló lány története pedig Majipoor társadalmi működésébe enged betekintést. A többi történet amolyan színesítő elem, akad köztük kaland, humor, szomorúság és művészet, a legjobb alapötletű novella mégis ezek közül kerül ki: a lélekfestő története. 

Az álomfejtők között (forrás: majipoor.com)

Összességében az olvasmányélmény szintje ugyan nem éri el a Lord Valentine kastélya szintjét, de ezt nem is várja senki egy ennyire más szerkezetű és egyértelműen helykitöltőnek szánt kötettől. A céljának tökéletesen megfelel: tovább színesíti és mélyíti a Majipoorról szerzett ismereteinket azzal, hogy felvillantja a bolygó hosszú történelmének bizonyos pillanatait, és emellett természetesen szórakoztat és időnként el is gondolkodtatja az olvasót. Aki olvasta az első kötetet, annak ez és a folytatás is kötelező. 

--
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2009
Eredeti megjelenés: 1982
Eredeti cím: Majipoor Chronicles
Fordító: Juhász Viktor
Borító: Sallai Péter
Oldalszám: 344
ISBN: 978 963 9828 41 4
Ár: 2990,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!