Idén szokatlanul kevés könyvet, összesen 96 darabot olvastam, ami heti 1,9 kötetes átlagot jelent. Az elsődleges ok, hogy kénytelen voltam az olvasásra fordított időből elvenni más dolgok javára, de a csekély példányszámhoz viszonylag magas átlagos oldalszám járul: 331 oldal és idén nem is nagyon volt nagybetűs vagy ritkán szedett könyv az olvasmányaim között - a befejezett könyvek összesített oldalszáma 31 756. Nagyjából minden harmadik könyvről írtam csak bejegyzést, a molyon viszont sokkal többről olvasható rövid értékelés, jövőre ezen az arányon javítani kéne.
Az év elég erősen indult, Ray Bradbury klasszikusnak számító, Marsbéli krónikák c. novellagyűjteményének újrakiadása fontos mérföldkő a Bradbury-életműsorozatban és természetesen már akkor egyértelmű volt, hogy ha írok ilyen listát, helye lesz rajta.
Az év elég erősen indult, Ray Bradbury klasszikusnak számító, Marsbéli krónikák c. novellagyűjteményének újrakiadása fontos mérföldkő a Bradbury-életműsorozatban és természetesen már akkor egyértelmű volt, hogy ha írok ilyen listát, helye lesz rajta.
Májusban a Könyvfesztiválra az olvasóközönség elé lépett egy új, kortárs fantasztikus irodalmat megjelentető kiadó, az Ad Astra, elég nagy arányban az ő tevékenységüknek köszönhető az idei év annyit emlegetett nagyszerűsége sci-fi terén. Na persze az Agave és a Galaktika megjelenéseit se hagyjuk ki és így le is fedtük a vonatkozó stílus címeinek nagy részét. Első köteteik körül kettő is fölkerült a listámra: Paolo Bacigalupi minden fontos díjat megnyert regénye, A felhúzhatós lány kiváló darab, még ha némileg félre is értették néhányan (akik a cím és a fülszöveg alapján nyilván valami tingli-tangli, disztópikus "young adult" ponyvát vártak). Nemkülönben Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaja, melynek klasszikus stílusú borítója mögött nagyszerű cyberpunk-poszthumán detektívregényt takar. Szintén májusi darab a Vének háborúja John Scalzi tollából, egy újabb kötet, aminek minden magára valamit is adó sci-fi olvasó polcán ott a helye.
A júniusi Ünnepi Könyvhétre jelent meg Brandon Hackett régóta várt új regénye, Az ember könyve. A lista egyetlen magyar szereplője abszolút méltó a nemzetközi mezőnyhöz, komolyan mondom, Zsoldos Péter óta nem volt még ennyire jó szerzője a magyar sci-finek. Szintén a Könyvhétre érkezett a szintén rég várt Amerikai istenek bővített, évfordulós változata Neil Gaimantől. Ezt a könyvet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, de ha netán mégis, katt át az értékelésre és utána tetszőleges netes könyvesbolt "megvásárolom" gombjára.
A harmadik nagyszerű könyvheti kötet Ian McDonald gyönyörű története, A dervisház. Az egész évet visszanézve egyértelműen ez az idei év legjobb könyve, csak szuperlatívuszokban tudnék szólni róla, az meg egy idő után unalmas, úgyhogy itt abba is hagyom.
A nyár további részében nagyjából egy említésre érdemes könyvet olvastam, Andrzej Sapkowski Vaják-sorozatának következő kötetét, A végzet kardját. Darabra talán lemaradásban van a fantasy a science fictionhöz képest az idei olvasmánylistámon, az a kevés viszont annál erősebb cím, a lengyel szerző műve is kötelező és nem mellesleg a nemzetközi haverkodást is segíti (az egy dolog, hogy "lengyel, magyar két jó barát", de ha Lemet és Sapkowskit is olvastál, akkor barátból testvérré avanzsálsz).
Az ősz is komoly könyveket tartogatott: George R. R. Martin sok-sok éve várt könyve (úgy tűnik, idén elég sok rég várt megjelenés volt), a Sárkányok tánca már korábban megjelent, de csak most került terítékre és egyúttal visszaadta a hitemet a folytatásban. Elolvastam a tavaly megjelent Hyperion bukását Dan Simmonstól, októberre pedig az Endymion is kijött a nyomdából.
Novemberben érkezett magyarul Ernest Cline nyolcvanas évek nosztalgiájától visszhangzó, színvonalas és szórakoztató könyve a Ready Player One, decemberben pedig Szergej Lukjanyenko Új Őrségének örülhettek az orosz urban fantasy rajongói, illetve Robert J. Sawyer WWW trilógiájának első része, a Világtalan, de az űroperákat olvasók sem maradtak karácsonyi ajándék nélkül: Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben c. hatalmas kötete volt a tavalyi év utolsó olvasmánya, ami helyet kap a toplistán.
--
Könyvekben gazdag új évet kívánok minden olvasónak, tartsatok velem jövőre is és tetszikeljétek a Szubjektív Kultnaplót a facebookon! :)
--
Könyvekben gazdag új évet kívánok minden olvasónak, tartsatok velem jövőre is és tetszikeljétek a Szubjektív Kultnaplót a facebookon! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése