Nappal a letisztult, skandináv hatású dizájn otthona, éjjel viszont leírhatatlan borzalmak történnek az Orsk bútoráruházban. Ügyes koncepció, gördülékeny történet, önironikus humor és társadalomkritika, illetve némi futás meg sikoltozás: Gary Hendrix nem csak valami feltűnőt, hanem szórakoztatót is alkotott a Horrorstörrel.
Valamikor tíz-tizenkét éve, egy gimnáziumi magyarórán arról beszélgettünk, hogy melyik a legszebb magyar szó, pusztán a hangzása alapján, ahogy az hallaná, aki nem beszéli a nyelvet. Az eredményre már nem emlékszem, de arra élénken, hogy - magától értetődően - megpróbáltuk megtalálni a legfélelmetesebbet is, ami a mordori Fekete Beszédet idéző bútorraktár lett. Ugye nem kell elmagyaráznom...
Grady Hendrix regénye tipikusan olyan, amit a borítója miatt veszünk kézbe. Sok ilyen könyvnél a kezdeti lelkesedést csalódás követi, a tartalom nem mindig tud felnőni a (marketing-) ötlethez, a Horrostör viszont belül is legalább olyan szórakoztató, mint az IKEA-katalógusra hajazó borító.
Szerintem nyilvánvaló, de más visszajelzéseket elnézve érdemes hangsúlyozni, hogy horrorparódiáról és nem komoly (-kodó) horrorregényről van szó, a cinikus, sötét humor lényegesen hangsúlyosabb az ijesztgetésnél. Ugyanakkor ez nem jelent igénytelenséget és olcsó, poénokat, Hendrix humora kifejezetten intelligens és kritikus, jó érzékkel tart tükröt a fogyasztói társadalom, a nagyvállalati kultúra, a túlfinomított marketing és a korunkra jellemző szociális problémák elé.
Az USA egyik legnépszerűbb (fiktív) bútoráruház-lánca, az IKEA-t másoló Orsk clevelandi egységében fura dolgok történnek. Napközben is, de ez javarészt az átlagos vásárlóknak köszönhető, éjszakánként viszont valakik rendszeresen megrongálják, beszennyezik a kiállított bútorokat, de a biztonsági kamerák felvételein mindebből semmi sem látszik. Az áruház vezetése a helyzetet megelégelve megbízza Basilt, az egyik menedzsert, hogy derítse ki, mi van a háttérben, Basil pedig jó menedzserként a kiszolgáltatott helyzetben lévő, huszonéves Amyre és a mintaalkalmazott Ruth Anne-re hárítja tovább a feladatot. Hárman az áruházban maradnak éjszakára, hogy a Bemutatótér, a Piactér és az Önkiszolgáló Raktár között járőrözve fülön csípjék a vandálokat, de ahogy az már sejthető, valami sokkal félelmetesebbel kell szembenézniük.
Nem vagyok egy nagy horrorrajongó (sőt), az öncélú kínzás/mészárlás/"ijesztgetés" nem tud lekötni, többek között ezért is tetszett, hogy Hendrix lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet a jól felépített poénokra és önironikus megjegyzésekre. Persze azért amikor hajnali kettőkor kialszik minden fény az áruházban és kezd a szokásosnál is labirintusszerűbbnek tűnni a Bemutatótér, jön a futás meg a sikoltozás, de az átmenet az, ami igazán érdekes az egész regényben. Azt nem mondom, hogy szinte észrevétlenül történik, elvégre pontosan tudjuk, hogy egy horrortörténetet olvasunk, a nyomokat, jelenségeket viszont olyan szépen és precízen, ikeás pontossággal adagolja a szerző, hogy már csak a technika ellesése miatt is megéri elolvasni a könyvet.
Matt elefántcsontszín papírjának és fényes védőborítójának köszönhetően a Horrorstör kívülről megtévesztően hasonlít egy IKEA-katalógusra, de a hasonlóság, illetve az ebből adódó poénok sora belül sem áll meg. Olvasás előtt/közben érdemes végigböngészni a kötet elején lévő Orsk-információkat, kiválóan megalapozza a hangulatot az ismerős stílusú, mégis érezhetően és kényelmetlenül más szöveg (l. még: uncanny valley) az áruház leírásában és a házhozszállításii űrlapon. Hasonló elemekkel később is találkozunk, minden fejezet egy (fiktív) bútorral indul, később pedig megtaláljuk az Orsk-alkalmazottak értékelési űrlapját, az Orsk vezetői kultúra kézikönyvének részletét és egyéb jól eltalált "kiegészítőket", a végén valami egészen ügyes poénnal.
Hardcore horrorrajongóknak valószínűleg nem tud újat mondani a történet, de úgyis a körítés az, ami ebben az esetben igazán számít. Az pedig túlzás nélkül telitalálat, a fogyasztói társadalom egyik szentélyéből horrorhelyszínt csinálni a huszonegyedik században hatásosabb minden kultikus oltárnál, viktoriánus kriptánál és dohos, vén erdőségnél. Sok könyv van, ahol nem érdemes, most mégis arra biztatok mindenkit, hogy ítéljen a borító alapján, ebben az esetben egyszerűen ez a legjobb lehetőség. Én csak ajánlani tudom, de ha a koncepció nem jön be, kár foglalkozni a regénnyel, ha viszont megtetszett, garantáltan nem fog csalódást okozni.
Grady Hendrix regénye tipikusan olyan, amit a borítója miatt veszünk kézbe. Sok ilyen könyvnél a kezdeti lelkesedést csalódás követi, a tartalom nem mindig tud felnőni a (marketing-) ötlethez, a Horrostör viszont belül is legalább olyan szórakoztató, mint az IKEA-katalógusra hajazó borító.
Szerintem nyilvánvaló, de más visszajelzéseket elnézve érdemes hangsúlyozni, hogy horrorparódiáról és nem komoly (-kodó) horrorregényről van szó, a cinikus, sötét humor lényegesen hangsúlyosabb az ijesztgetésnél. Ugyanakkor ez nem jelent igénytelenséget és olcsó, poénokat, Hendrix humora kifejezetten intelligens és kritikus, jó érzékkel tart tükröt a fogyasztói társadalom, a nagyvállalati kultúra, a túlfinomított marketing és a korunkra jellemző szociális problémák elé.
Az USA egyik legnépszerűbb (fiktív) bútoráruház-lánca, az IKEA-t másoló Orsk clevelandi egységében fura dolgok történnek. Napközben is, de ez javarészt az átlagos vásárlóknak köszönhető, éjszakánként viszont valakik rendszeresen megrongálják, beszennyezik a kiállított bútorokat, de a biztonsági kamerák felvételein mindebből semmi sem látszik. Az áruház vezetése a helyzetet megelégelve megbízza Basilt, az egyik menedzsert, hogy derítse ki, mi van a háttérben, Basil pedig jó menedzserként a kiszolgáltatott helyzetben lévő, huszonéves Amyre és a mintaalkalmazott Ruth Anne-re hárítja tovább a feladatot. Hárman az áruházban maradnak éjszakára, hogy a Bemutatótér, a Piactér és az Önkiszolgáló Raktár között járőrözve fülön csípjék a vandálokat, de ahogy az már sejthető, valami sokkal félelmetesebbel kell szembenézniük.
Matt elefántcsontszín papírjának és fényes védőborítójának köszönhetően a Horrorstör kívülről megtévesztően hasonlít egy IKEA-katalógusra, de a hasonlóság, illetve az ebből adódó poénok sora belül sem áll meg. Olvasás előtt/közben érdemes végigböngészni a kötet elején lévő Orsk-információkat, kiválóan megalapozza a hangulatot az ismerős stílusú, mégis érezhetően és kényelmetlenül más szöveg (l. még: uncanny valley) az áruház leírásában és a házhozszállításii űrlapon. Hasonló elemekkel később is találkozunk, minden fejezet egy (fiktív) bútorral indul, később pedig megtaláljuk az Orsk-alkalmazottak értékelési űrlapját, az Orsk vezetői kultúra kézikönyvének részletét és egyéb jól eltalált "kiegészítőket", a végén valami egészen ügyes poénnal.
Hardcore horrorrajongóknak valószínűleg nem tud újat mondani a történet, de úgyis a körítés az, ami ebben az esetben igazán számít. Az pedig túlzás nélkül telitalálat, a fogyasztói társadalom egyik szentélyéből horrorhelyszínt csinálni a huszonegyedik században hatásosabb minden kultikus oltárnál, viktoriánus kriptánál és dohos, vén erdőségnél. Sok könyv van, ahol nem érdemes, most mégis arra biztatok mindenkit, hogy ítéljen a borító alapján, ebben az esetben egyszerűen ez a legjobb lehetőség. Én csak ajánlani tudom, de ha a koncepció nem jön be, kár foglalkozni a regénnyel, ha viszont megtetszett, garantáltan nem fog csalódást okozni.
--
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Eredeti cím: Horrorstör
Borító: Christine Ferrara
Illusztrációk: Michael Rogalski
ISBN:
Oldalszám:
Ár: 3330,- (borítóár) / 2831,- (Gabo webbolt)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése