Alastair Reynolds: Napok Háza

Határozottan az az érzésem, hogy az űropera nem az én műfajom. Legalábbis nem nagyobb mennyiségben - viszonylag kevéssel a Tűz lobban a mélyben után Alastair Reynolds regénye, a Napok háza kissé megfeküdte a monumentalizmust feldolgozó szerveimet. Hiába volt egészen izgalmas mindkét történet, hiába voltak tele jó ötletekkel, a több millió éves időtartamokkal és sok tízezer fényévekkel dobálózás fáraszt és öncélúnak tűnik. Pedig ha úgy vesszük, tulajdonképpen még reális is: fénysebesség alatt tényleg sok időt vesz igénybe egy-egy hosszabb utazás - a galaxisunk átmérője ugye nagyjából százezer fényév... 

Fülszöveget elvből nem olvasok (vagy csak nagyon ritkán), ezért az első... mondjuk ötven oldalt olvasva csak próbáltam belerázódni a világba - a hat oldalas bevezető annyira nem fogott meg, hogy háromszor is félretettem a könyvet -, de aztán szerencsére ha lassan is, de beindult a cselekmény és egészen érdekessé vált a világ és a történet is. A szereplők sajnos nem: az egy dolog, hogy a két főszereplőnk ugyanannak az Abigail Gentiannek a valós időben hatmillió éves klónjai, ráadásul szeretők és több millió éven keresztül utaztak már együtt a galaxisban, azonos élményeket átélve, de még mindezekkel együtt is azt mondom, hogy legalább minimálisan különböző egyéniséget lehetett volna adni nekik azon kívül, hogy egyikük a hibernációt, a másik pedig a sztázist preferálja hosszabb utak során. Eredetiben legalább a névmások miatt az egyértelmű, hogy ellenkező neműek és ez ad némi esélyt az olvasónak a megkülönböztetésükre, a fordításban viszont olyan szinten egyformák, hogy egy darabig még az sem tűnt föl, hogy elvileg nézőpont-váltás volt és nem ugyanarra a karakterre hivatkozik a szerző időnként a vezeték-, máskor pedig a keresztnevén, pedig alapvetően figyelmesen olvasok és nem jellemző rám a felszínesség. Segítek: a klón-klántagoknak mind egytagú nevük van. 

(illusztráció: Alexander Preuss)

Bele a lecsóba: az elején hat oldal a gyermek Abigaillel, aztán rögtön Campion és Purslane legújabb körútján találjuk magunkat, akik éppen kentaurszerű lények bolygójáról készülnek távozni, hogy aztán még furcsább szerzetekkel hozza őket össze a sors. 

A Napok Háza univerzuma kifejezetten érdekes. Reynolds próbálta realistára venni a dolgokat, már legalábbis ami a fizikai törvényeket illeti, és ez meghatározó részévé vált az egész történetnek. Szó sincs fénysebesség fölötti utazásról, hipertérről, féregjáratokról (na jó, ezekről van szó), itt ha valaki elindul, akkor gyorsulnia kell, méghozzá csak olyan mértékben, amit az emberi szervezet megóvására létrehozott berendezések még tudnak semlegesíteni, és az elért utazósebesség is csak közelíti, de meg nem haladja a fényét. Semmi "ugrándozás", kéremszépen. Csak türelem, ne legyetek hamariak, különben is ott a sztázis, a hibernáció és az időérzékelést állítható mértékben befolyásoló kémiai szerek. Ilyen körülmények között egy űrhajós összetűzés is kőkemény matematika, röppálya-számításokkal és akár még relatív időben is évezredekig tartó üldözéssel - nincs könnyű dolga klónjainknak. 

Ráadásul még késésben is vannak a Gentian-klán aktuális egyesüléséről, melyen a hasadványok megosztják egymással a legutóbbi körút során összegyűlt emlékeiket - nem sokkal, csak néhány évtizeddel, amikor egy nem túl sok eredményt hozó kitérő során kiszabadítják Hesperust, a Gépnép tagját egy poszthumán entitás fogságából. Az egyesülés helyszínéhez közeledve azonban ritmust váltanak az események és sokáig nem érnek rá az amnéziás robottal foglalkozni.

(illusztráció: Alexander Preuss)

Nem a Gentian-klán az egyetlen, akik őse úgy döntött, hogy "klónokra hasítja magát" és kirajzik az emberiségnek a harmadik évezred környékén otthont adó Aranyóra-rendszerből. Nem ők az egyetlenek, akik utazásaik során civilizációk ezreivel veszik föl a kapcsolatot, történelmen kívül álló, információval és technológiával kereskedő felfedezőként. És nem is a klánok az egyetlenek, akik úgy próbálják elkerülni az entrópia civilizációkat romba döntő hatását, hogy (részben) semlegesítik a valós idő hatását. De akármivel is próbálkoznak, hiába tűnnek örökkévalónak a számukra pillanatok alatt felívelő és lehanyatló - valós időben persze évezredeken keresztül létező - civilizációk számára, az állandóság nem fenntartható, az entrópiát el lehet odázni egy darabig, de semmi sem tart örökké.

Különös élet lehet "örök" kívülállóként figyelni a galaxis benépesülését, szemtanúja lenni birodalmak születésének és bukásának, időnként szinte istent játszva beavatkozni az események menetébe és ciklikusan vissza-visszatérni a klán találkozóhelyére, ahol kilencszázkilencvenkilenc másik élet emlékeit is megkaphatja az ember, de egyúttal rendkívül magányos is. Hiába az univerzum titkainak megismerése, ha közben folyamatosan a pusztulással szembesülünk, ha kizárólag a klánok belviszályoktól sem mentes, szigorúan zárt, arisztokratikus világa nyújt egyenrangú közeget... Ugyanakkor minden nap új kaland, új világok, megoldásra váró problémák, az univerzum folyton változó csodái várják az utazót és az olvasó is részese lehet egy rövid időre ennek az életnek.

(illusztráció: Alexander Preuss)

Alastair Reynolds Jelenések tere sorozatával ellentétben a Napok háza egykötetes mű, ennek megfelelően le is van zárva, ámbár azért maradtak kérdőjelek és elvarratlan szálak bőven. Hatszáz oldal, ami kétszázzal múlja alul Vinge regényét, a történet viszont hasonló mennyiségű, ebből adódóan ez kevésbé túlírt, de még mindig lehetne feszesebb és az is jót tenne az egésznek, ha a szereplők nem instant megoldásokat kapnának valaki mástól, hanem maguk jönnének rá a dolgokra. Minden hibájával együtt is teljesen érthető, hogy Reynolds miért olyan kedvelt szerző az angolszász világban, kíváncsian várom a többi könyvének megjelenését is.

--
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: House of Suns
Fordító: Bujdosó István
Borító: Chris Moore
Oldalszám: 606
ISBN: 978 963 297 758 4
Ár: 3699,-

--

Nem gyerekkönyv, de ha az lenne... :) (forrás: classroots.org)

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!