Optimista, világoskék borító mögé rejtve érkezik a tavaly elhunyt Ray Bradbury klasszikus disztopikus kisregényének legújabb kiadása. A Fahrenheit 451-et olvasva ez teljesen érthetetlen választásnak tűnik, sokkal jobban illene hozzá valami sötét, lángnyelvekkel díszített külső, az utána következő novellák viszont egyre pozitívabb hangulatúak, a végére szinte már az olvasó is olyan vidám lesz, mint a könyvfedél színe.
Úgy tűnik, hogy az Agavénál Bradbury történeteit pont fordítva kezelik, mint a Philip K. Dick köteteket: előbb adták ki a nálunk kevésbé ismert novellákat és csak tavaly jelent meg a szerző egyik legismertebb munkája, a Marsbéli krónikák, illetve most a Fahrenheit 451, melyből már antikvár példányokat sem volt olyan egyszerű találni.
Váratlanul komor és komolyan elgondolkodtató történeteket rejt a barátságosan kékellő borító. A címadó regény (vagy inkább már csak kisregény, az ötszáz-ezer oldalas kötetek korában?) nem véletlenül Bradbury legismertebb műve: klasszikus disztópia a javából. Talán a két évtizeddel korábbi náci könyvégetések ihlették, talán a televízió egyre komolyabb térnyerése (a szerző ez utóbbit emeli ki), az viszont biztos, hogy egy olyan világképet vázol, melyet nem szeretnénk a valóságban is megtapasztalni.
Néhányan még úgy hiszik, hogy a tűzőrség feladata egykor a kigyulladó épületek és más tüzek eloltása volt, Guy Montag viszont tudja, hogy azért alapították a szervezetet Benjamin Franklin vezetésével 1790-ben, hogy az angol befolyást tükröző könyveket megsemmisítsék. Tudja, hiszen benne van minden tűzőr szolgálati könyvében a tűzőrség rövid története és szabályai, ő maga is boldogan vonul ki, amikor riasztás érkezik, és örömmel égeti az illegálisan rejtegetett köteteket. Apja és nagyapja is tűzőr volt, ebben nőtt föl, családi hivatás náluk, mégis elkezdi megkérdőjelezni az egész rendszer értelmét, miután találkozik a szomszédban lakó fiatal lánnyal, aki a tévéfalak helyett inkább az eget szereti nézni és a különféle ostoba teledrámák helyett a valódi emberekre és az igazi világra kíváncsi. Montaggel olyasmi történik, ami ebben a társadalomban már alig fordul elő: elgondolkodik. Persze nem egy kiemelkedő intelligenciájú karakter, legjobb esetben is csak átlagos, de azért megtesz minden tőle telhetőt és miután találkozik egy öreg professzorral, a megmaradt kevés értelmiségi egyikével, kétségbeesett lépésre szánja el magát, mellyel ugyan veszélybe sodorja saját életét, de az egész rendszert megrengetheti.
A Fahrenheit 451-et követő első novella, a Tűz és jég egy különös, nappal szélsőségesen erős napsugárzásnak kitett, éjjel viszont rendkívül hideg világ emberi telepeseinek kegyetlen sorsáról és küzdelmeiről szól. A sugárzás módosította az emberi életciklust, nyolc nap alatt felnő, harcol, családot alapít és meghal minden egyes személy és utódaikra is ez a rövid, céltalan élet vár. A hajnal és az alkonyat röpke órái jelentenek egyedül megnyugvást és örömet, naponta kétszer két órára akár ki is mehetnek a sziklák gyomrából a szabadba, gyümölcsöket szedni, szerelmeskedni és háborúzni a szomszédos barlangok lakóival. Bármit megtennének azért, hogy néhány nappal meghosszabbítsák életüket, de vajon lehetséges egyáltalán ilyesmi? A novellából 1984-ben rövidfilm is készült.
Az R. mint rakéta jellegzetesen hatvanas évekbeli novella: más kortárs történetekben is hangsúlyosan megjelenő elem a rakéta, mint az interkontinentális és bolygóközi közlekedés tökéletes eszköze, a rakétákat figyelő gyerekek, a tehetségeseket kiválasztó, csodált és titokzatos szervezet és az egész hangulat, ami a novellát körüllengi. Eredetileg egy másik kötet címadó novellája, de akár a Marsbéli krónikák ciklusnak is szerves része lehetne. Ahogy az előző novella még a kötet sötétebb feléhez tartozik, ez már sokkal optimistább és barátságosabb: a környezet, a szereplők és a történet is, illetve a többinél kevésbé "lóg a levegőben", érezhetőbben része egy valódi világnak.
Einar bácsi egyfajta mutáns - vagy legendabeli teremtmény -, ember ugyan, de hatalmas, lepkeszerű szárnyai vannak és a denevérekéhez hasonló radarral is rendelkezik, hogy sötétben is tudjon tájékozódni. Nyugalom, nem egy korai X-Men kísérletről van szó, ezt a történetet is Bradbury írta: sokkal inkább szomorkás, meseszerű, mégis pozitív érzelmeket keltő novella.
Hasonló Az időgép is: semmi science, inkább csak fiction: bármelyik szépirodalmi novellagyűjteményben megállná a helyét ez a rövid, de megható és szép történet.
A nyári futás hangja pedig végképp visszaterel minket a saját világunkba, a fogyasztói társadalom kritikája mellett viszont arra is ráébreszt, hogy egy olyan hétköznapi tárgynak is lehet mitológiája, mint egy futócipő.
--
Ray Bradbury stílusa jellegzetes és összetéveszthetetlen. Nem jellemző rá a környezet alapos kidolgozása, inkább színeket, foltokat, érzelmeket felvillantva teremt hangulatot, sokszor a történet is csak másodlagos szerepet kap, sokkal fontosabbak a szimbólumok és jelentésük. Ezért, kiemelkedően igényes, szinte már költői szóhasználata és sokszor meseszerű történetelemei miatt sokan nem is tartják kifejezetten science fiction írónak, sokkal inkább a szigorúbb értelemben vett szépirodalom egyik, kísérletezőbb kedvű alakjának. Írásain keresztül egy méltán híres, kiemelkedő szerzőt ismerhet meg az olvasó.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Eredeti cím és megjelenés: Fahrenheit 451 (1953), Frost and Fire (1962), R is for Rocket (1962), Uncle Einar (1955), The Time Machine (1962), The Sound of Summer Running (1962)
Fordító: Loránd Imre, Török Krisztina, Pék Zoltán
Oldalszám: 230
ISBN: 978 61 5527 209 7
Ár: 2880,- (borítóár), 2160,- (agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
Váratlanul komor és komolyan elgondolkodtató történeteket rejt a barátságosan kékellő borító. A címadó regény (vagy inkább már csak kisregény, az ötszáz-ezer oldalas kötetek korában?) nem véletlenül Bradbury legismertebb műve: klasszikus disztópia a javából. Talán a két évtizeddel korábbi náci könyvégetések ihlették, talán a televízió egyre komolyabb térnyerése (a szerző ez utóbbit emeli ki), az viszont biztos, hogy egy olyan világképet vázol, melyet nem szeretnénk a valóságban is megtapasztalni.
A Fahrenheit 451-et követő első novella, a Tűz és jég egy különös, nappal szélsőségesen erős napsugárzásnak kitett, éjjel viszont rendkívül hideg világ emberi telepeseinek kegyetlen sorsáról és küzdelmeiről szól. A sugárzás módosította az emberi életciklust, nyolc nap alatt felnő, harcol, családot alapít és meghal minden egyes személy és utódaikra is ez a rövid, céltalan élet vár. A hajnal és az alkonyat röpke órái jelentenek egyedül megnyugvást és örömet, naponta kétszer két órára akár ki is mehetnek a sziklák gyomrából a szabadba, gyümölcsöket szedni, szerelmeskedni és háborúzni a szomszédos barlangok lakóival. Bármit megtennének azért, hogy néhány nappal meghosszabbítsák életüket, de vajon lehetséges egyáltalán ilyesmi? A novellából 1984-ben rövidfilm is készült.
Az R. mint rakéta jellegzetesen hatvanas évekbeli novella: más kortárs történetekben is hangsúlyosan megjelenő elem a rakéta, mint az interkontinentális és bolygóközi közlekedés tökéletes eszköze, a rakétákat figyelő gyerekek, a tehetségeseket kiválasztó, csodált és titokzatos szervezet és az egész hangulat, ami a novellát körüllengi. Eredetileg egy másik kötet címadó novellája, de akár a Marsbéli krónikák ciklusnak is szerves része lehetne. Ahogy az előző novella még a kötet sötétebb feléhez tartozik, ez már sokkal optimistább és barátságosabb: a környezet, a szereplők és a történet is, illetve a többinél kevésbé "lóg a levegőben", érezhetőbben része egy valódi világnak.
Einar bácsi egyfajta mutáns - vagy legendabeli teremtmény -, ember ugyan, de hatalmas, lepkeszerű szárnyai vannak és a denevérekéhez hasonló radarral is rendelkezik, hogy sötétben is tudjon tájékozódni. Nyugalom, nem egy korai X-Men kísérletről van szó, ezt a történetet is Bradbury írta: sokkal inkább szomorkás, meseszerű, mégis pozitív érzelmeket keltő novella.
Hasonló Az időgép is: semmi science, inkább csak fiction: bármelyik szépirodalmi novellagyűjteményben megállná a helyét ez a rövid, de megható és szép történet.
A nyári futás hangja pedig végképp visszaterel minket a saját világunkba, a fogyasztói társadalom kritikája mellett viszont arra is ráébreszt, hogy egy olyan hétköznapi tárgynak is lehet mitológiája, mint egy futócipő.
--
Ray Bradbury stílusa jellegzetes és összetéveszthetetlen. Nem jellemző rá a környezet alapos kidolgozása, inkább színeket, foltokat, érzelmeket felvillantva teremt hangulatot, sokszor a történet is csak másodlagos szerepet kap, sokkal fontosabbak a szimbólumok és jelentésük. Ezért, kiemelkedően igényes, szinte már költői szóhasználata és sokszor meseszerű történetelemei miatt sokan nem is tartják kifejezetten science fiction írónak, sokkal inkább a szigorúbb értelemben vett szépirodalom egyik, kísérletezőbb kedvű alakjának. Írásain keresztül egy méltán híres, kiemelkedő szerzőt ismerhet meg az olvasó.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Eredeti cím és megjelenés: Fahrenheit 451 (1953), Frost and Fire (1962), R is for Rocket (1962), Uncle Einar (1955), The Time Machine (1962), The Sound of Summer Running (1962)
Fordító: Loránd Imre, Török Krisztina, Pék Zoltán
Oldalszám: 230
ISBN: 978 61 5527 209 7
Ár: 2880,- (borítóár), 2160,- (agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről!
Na ezen már gondolkodtam, hogy megveszem. A borító amúgy nekem is tetszett, pedig az Agavénál nem minden cover-art jön be... Majd erre is sor kerül.
VálaszTörlésÉs sikerült meggyőzni, hogy érdemes? :) Az azért túlzás, hogy tetszik a borító, de azért nem rossz, elfér a többi között és passzol is az eddigi Bradbury-kötetekhez, viszont a nemrég megjelentek közül inkább a Ready Player One és A szivarhajó utolsó útja borítóit szeretem.
Törlés