Az északi nadír törzsek egyesült serege a Dreina Birodalom ellen vonul, az uralkodó egyetlen reménye Dros Delnoch hatalmas erődje, itt talán megállíthatják, de legalább feltartóztathatják a nomád hordákat. A vár viszont ugyan jól megépített, a békés idők során részben átépítették, katonáik jelentős része egyszerű földműves, akik soha nem láttak még csatát, ráadásul a vár ura haldoklik. Talán ha a várgróf fegyvertestvére, a legendás Druss eljönne segíteni, lenne némi esélyük, de Druss már a hatodik évtizedét tapossa és a világtól elvonulva él...Eddig egy legjobb esetben is b-kategóriás ponyvafantasyt idéz a történet, erre a könyv eleje sem cáfol rá. De aztán változik az érzés, némi hősi fantasymetállal ráerősítve nagyon könnyű beleélni magunkat a jellegzetesen középkorias viszonyokat idéző (tehát nem elfes-orkos) történetbe. Gyors nézőpontváltások, több főszereplő, nomád sámánokkal dacoló misztikus szerzetesek, és a közelgő ostrom nyomasztó hangulata (de leginkább az utóbbi) sablonból egyedivé teszi a Dreina sorozat (eredetiben Drenai) első kötetét (ami önálló műként is élvezhető, teljesen kerek történet).
Druss, oldalán Snaga névre hallgató csatabárdjával (a név ismerős lehet A gyűrűk urából, csak ott egy orkot hívnak így) gyalog érkezik az erődbe és hamar meg is kezdi az átszervezést és a katonák kiképzését, de akciózós helyett mégis inkább moralizálós fantasy a végeredmény, ahol az ellenfelek sem gyűlölik egymást, inkább csak a kihívást látják a másikban. Nem mondom, hogy nem lenne jó ötlet egy olyan történet, ami csak arról szól, hogy megállíthatatlan, sötét fellegként közelít az ostromló sereg a vár felé, közben a hangulat fokozódik, viszont a tényleges ütközet megkezdésének pillanatában elszakad a mese fonala, ebből nagyon jó lélektani történetet lehetne írni (vannak is rá ötleteim :)), de itt az ostrom nem marad el, százötven oldalnyi durva harc is helyet kap, az is kiderül, hogy a már életében mitikus hőssé vált Druss mire képes így vénségére...
Kiadó: Valhalla Páholy
Druss, oldalán Snaga névre hallgató csatabárdjával (a név ismerős lehet A gyűrűk urából, csak ott egy orkot hívnak így) gyalog érkezik az erődbe és hamar meg is kezdi az átszervezést és a katonák kiképzését, de akciózós helyett mégis inkább moralizálós fantasy a végeredmény, ahol az ellenfelek sem gyűlölik egymást, inkább csak a kihívást látják a másikban. Nem mondom, hogy nem lenne jó ötlet egy olyan történet, ami csak arról szól, hogy megállíthatatlan, sötét fellegként közelít az ostromló sereg a vár felé, közben a hangulat fokozódik, viszont a tényleges ütközet megkezdésének pillanatában elszakad a mese fonala, ebből nagyon jó lélektani történetet lehetne írni (vannak is rá ötleteim :)), de itt az ostrom nem marad el, százötven oldalnyi durva harc is helyet kap, az is kiderül, hogy a már életében mitikus hőssé vált Druss mire képes így vénségére...
Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1994
Eredeti cím: Legend
Eredeti cím: Legend
Fordító: dr. Máyer Júlia
Oldalszám: 380
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése