Nem tudom, ki hogy van vele, engem mindenesetre zavar, ha egy könyv hátsó borítóján olyasmiket lehet olvasni, hogyaszondja: "Green meghökkentő regényében Verne és Wells képzeletének technikája csap össze az űrbéli hódítókéval, akik a maguk szájíze szerint értelmezik Darwin tanait, és halálra szánják vetélytársukat, az embert...". Nem csak az a gond, hogy erőltetett, hanem akkor most hol is van ebben az író saját fantáziája? Az persze nem segít, ha észrevesszük, hogy a W. H. G. meglepően hasonlít Herbert George Wells monogramjára, de ez legyen véletlen egybeesés. A könyvet kinyitva kiderül, hogy bizony hazánkfia írta a történetet, de azért ez sejthető volt eddig is. A fejezetek elején pedig mindenféle idézetek találhatóak, a héten tanultuk pszichológiából, hogy ez leginkább a hitelesség érzetének fokozását szolgálja.Odabent pedig, mármint a kötet belsejében, az idézetek között mindenféle más is lapul, például sok-sok ötlet összezsúfolva, Darwintól hódító németeken át marslakókig, mélytengeri lényektől folyamatosan gyilkolászó titkosügynökökön át szökött néger rabszolgákig, indián mondáktól Zeppelineken át természetfölötti képességű emberekig. Nem mondom, hogy koncepció nélküli zagyvalék lenne, mert van történet, csak egyszerre túl sokat és túl "nagyot" akar mondani Galántai Zoltán, pedig ha nem háromszáz oldalba nyomta volna össze, hanem elemenként részletesebben is kifejtette volna, és persze a kiadó nem hivatkozna Vernére és Wellsre, valami tényleg jó is kisülhetett volna a próbálkozásból, többkötetes sorozat formájában.
Kiadó: Valhalla Páholy
Kiadási év: 1997
Eredeti cím: -
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 294
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése