Michael J. Sullivan: A Koronatorony

A Riyria-krónikák az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb fantasy-sorozata. A klasszikus high fantasy alapon, szerethető karaktereken és izgalmas kalandokon túl komoly mondanivalót is tartogat, ez a kombináció pedig könnyűszerrel elrabolja az olvasó szívét. Így van ez nem csak Magyarországon, de nemzetközi szinten is, a hatrészes, lezárt sorozat rajongói újabb történeteket szerettek volna, különösen egy bizonyos olvasó, Michael J. Sullivan felesége. Írónk pedig, okos ember lévén, nem állt ellen a nyomásnak: megszületett A Koronatorony.

Ha valaki olvasta a többi regényt, valószínűleg az egyik kérdés, amit időről időre feltesz, a következő: hogyan találkozott és barátkozott össze Hadrian és Royce, a három kardot viselő, nemes lelkű harcos és az ismeretlen múltú, rendkívüli ügyességű tolvaj?

Nos, a várakozás véget ért, A Koronatorony pontosan erről szól.

Hadrian Blackwater, az ifjú, de kiégett harcos északra indul, hogy Sheridanben, az egyetemen találkozzon Arcadius professzorral, apja egy öreg barátjával. Az út természetesen egyáltalán nem zökkenőmentes, amint partra száll Vernesben, kirabolják, és ez még csak a kezdet.

Ezalatt Gwen, egy fiatal medfordi kurtizán, elmenekül a kényszerű munkahelyéül szolgáló bordélyházból, miután egy másik lány brutális gyilkosság áldozata lesz és a tulajdonos a kártérítés bezsebelésén kívül semmit nem tesz az ügyben, és társnőivel együtt közös vállalkozásba kezd.

Michael J. Sullivan: Percepliquis - Az elveszett város (Riyria-krónikák 6.)

Michael J. Sullivan tökéletes finálét írt rendkívül szórakoztató és egyre komolyabbá váló sorozatához: kedvenc tolvajpárosunk ezúttal egy elveszett romváros felderítését kapja feladatul. A tét óriási: Percepliquis rejtheti a eszközt az emberek vesztét jelentő elf támadás megállításához. 

2012 óta folyamatosan lehetett számítani évente egy-két részre Michael J. Sullivan kimondottan színvonalas és modern high fantasy sorozatából. A Riyria-krónikák eleinte nem tűnt többnek kellemesen szórakoztató történeteknél, de idővel egyre komolyabb kérdések merültek fel és egyre összetettebb és egyedibb lett a kezdetben átlagos világ, mire öt kötet után elérkeztünk idáig. A Percepliquis - Az elveszett város abszolút méltó befejezés, különösen azután, hogy a sorozat közepe azért egy kicsit leült. All-star gála, valódi válaszok korábbi kérdésekre, itt végre sok karakter tényleg önmaga lehet, a sorozat világát pedig most látjuk először, nagyjából torzítás nélkül, annak, ami. 

Nyilván ha valaki elolvasta az előző részeket, nem most fogja abbahagyni, de ha úgy keveredtél ide, hogy ez az első találkozásod a sorozattal: már a legelső rész is is nagyon jó, de ez az, amiért igazán érdemes elolvasni az egészet. Szórakoztató, kalandos és izgalmas, szerethető karakterek vannak benne és a fordulatokat is szépen kimérve adagolja Sullivan, kevés olyan klasszikus alapokra építkező kortárs fantasy van, ami ilyen színvonalat tud hozni még a végén is (vagy inkább pláne a végén!) ahelyett, hogy elmenne mindenféle öncélú, fölösleges irányokba, esetleg szenvedős szappanopera lenne belőle.