Hamisítatlan Lovecraft-élmény huszonegyedik századi köntösben. A Fekete Tom balladája méltán többszörös jelölt és díjnyertes, kiválóan hozza a huszadik század eleji New York atmoszféráját és Lovecraft elképzelhetetlen szörnyűségekkel teli világának hangulatát, mindezt úgy, hogy Victor LaValle közben bizonyos szempontból túl is lép a nagy elődön.
H. P. Lovecrafttal, a horror egyik legnagyobb alakjával meglehetősen ellentmondásos a viszonyom. Vannak olyan történetei, amiket szeretek, az írásaiból származtatott művek közül az Eldritch Horror társasjáték az egyik kedvencem és az elődjét, az Arkham Horrort is kedvelem, viszont a köztudomásúan vállalhatatlan társadalmi nézetei és a sajnos meglehetősen sok gyengébb írása viszont egyáltalán nem jönnek be.
Épp ezért fogalmam sem volt, hogy mennyire fog tetszeni a The Horror at Red Hook című történetének újramesélése (magyarul Red Hook címen olvasható, például a Szukits-féle Lovecraft összes második kötetében), de úgy gondoltam, hogy egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele.
Charles Thomas Tester, egy csaló harlemi zenész leszállít egy apró könyvecskét Queensbe, egy öregasszonynak. Természetesen nem hétköznapi könyvről van szó és ő maga sem átlagos ember: mindketten természetfeletti képességekkel bírnak.
Tommy zenésznek csapnivaló, mégis énekhangja és gitárja miatt figyel fel rá egy hónappal később, utcazenélés közben egy meglehetősen gazdag és meglehetősen különös alak, aki felbéreli, hogy egy privát összejövetelen zenéljen. Eközben felkelti egy korrupt zsaru érdeklődését is, és hamarosan azon kapja magát, hogy olyan játszmába keveredett, amiben halandó embereknek semmi keresnivalója.
Victor LaValle merész volt: fogott egy ideológiai alapon rasszista és idegengyűlölő novellát, ami még Lovecraft saját bevallása szerint is gyenge, és megpróbált egy minden szinten huszonegyedik századi verziót írni belőle. Külsőségek szempontjából első ránézésre is sikerült: a főszereplő nem csak később elnyert nevében fekete, a korszak nyíltan rasszista hozzáállását is kellő objektivitással és kritikával mutatja be a szerző, az igazi kérdés viszont az, hogy a történet és a stílus milyen lett.
Nos, LaValle ilyen téren is felülmúlta az irodalmi tevékenységéért egyébként méltán tisztelt elődöt. A szöveg gördülékeny, kellemes olvasni és úgy tudja fenntartani a lovecrafti stílust, hogy jóval átélhetőbb, nem csak "megnevezhetetlen iszonyat" és "leírhatatlan rettenet" jellegű dolgokkal, meg random "sátánista" kifejezésekkel dobálózik. Fölöslegesen kacskaringós leírásból és hosszú (kör-) mondatból is sokkal kevesebb van, a kor követelményeinek megfelelően jóval letisztultabb az egész, mint Lovecraftnál.
Épp ezért fogalmam sem volt, hogy mennyire fog tetszeni a The Horror at Red Hook című történetének újramesélése (magyarul Red Hook címen olvasható, például a Szukits-féle Lovecraft összes második kötetében), de úgy gondoltam, hogy egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele.
Charles Thomas Tester, egy csaló harlemi zenész leszállít egy apró könyvecskét Queensbe, egy öregasszonynak. Természetesen nem hétköznapi könyvről van szó és ő maga sem átlagos ember: mindketten természetfeletti képességekkel bírnak.
Tommy zenésznek csapnivaló, mégis énekhangja és gitárja miatt figyel fel rá egy hónappal később, utcazenélés közben egy meglehetősen gazdag és meglehetősen különös alak, aki felbéreli, hogy egy privát összejövetelen zenéljen. Eközben felkelti egy korrupt zsaru érdeklődését is, és hamarosan azon kapja magát, hogy olyan játszmába keveredett, amiben halandó embereknek semmi keresnivalója.
Victor LaValle merész volt: fogott egy ideológiai alapon rasszista és idegengyűlölő novellát, ami még Lovecraft saját bevallása szerint is gyenge, és megpróbált egy minden szinten huszonegyedik századi verziót írni belőle. Külsőségek szempontjából első ránézésre is sikerült: a főszereplő nem csak később elnyert nevében fekete, a korszak nyíltan rasszista hozzáállását is kellő objektivitással és kritikával mutatja be a szerző, az igazi kérdés viszont az, hogy a történet és a stílus milyen lett.
Nos, LaValle ilyen téren is felülmúlta az irodalmi tevékenységéért egyébként méltán tisztelt elődöt. A szöveg gördülékeny, kellemes olvasni és úgy tudja fenntartani a lovecrafti stílust, hogy jóval átélhetőbb, nem csak "megnevezhetetlen iszonyat" és "leírhatatlan rettenet" jellegű dolgokkal, meg random "sátánista" kifejezésekkel dobálózik. Fölöslegesen kacskaringós leírásból és hosszú (kör-) mondatból is sokkal kevesebb van, a kor követelményeinek megfelelően jóval letisztultabb az egész, mint Lovecraftnál.
Tommy karaktere nem csak egy fricska Lovecraftnak, aki az eredeti novellában a bevándorlókat (értsd: nem angol anyanyelvű, fehér amerikai) ekézi és hibáztatja gyakorlatilag mindenért. Önmagában is jól működő karakter, ezt úgy mondom, hogy a Red Hookot szándékosan csak a Fekete Tom balladája után futottam át. A történetnek jól áll az új karakterrel behozott új nézőpont és történetszál, a szerkezeti változtatások pedig életszerűbbé tették Malone nyomozó és az okkultista Suydam karakterét is.
A kisregény-formátum közel ideális, így még véletlenül sem lett túlírt vagy fölöslegesen kalandregényes az eredmény, viszont nem is olyan túlzsúfolt, mint az eredeti novella. Igazság szerint olyan jól sikerült, hogy kizárólag az extra információ kedvéért hasonlítom a másikhoz, Lovecraft világához írt teljesen önálló alkotásként is gyönyörűen megállja a helyét. A jelölések és díjak abszolút megérdemeltek, a Fekete Tom balladája kiváló huszonegyedik századi Lovecraft-élmény és LaValle-től is nagyon szívesen olvasnék még mást, amire egyébként a Fumax jóvoltából lehetőség is lesz.
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Eredeti cím: The Ballad of Black Tom
Fordító: Rusznyák Csaba
Borító: Robert Hunt
ISBN: 978-963-470-006-7
Oldalszám: 126
Ár:
Beleolvasó: pdf (7 oldal)
Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése