2017. szeptember 5., kedd

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja

Dan Wells John Cleaver sorozata az utóbbi évek legjobb urban fantasyje, thrillere, horrorja vagy nevezzük bárminek. Alapos, precíz, nincs túlírva, a karakterek izgalmasak és érdekesek, a történet és a háttér egyedi, logikus és szórakoztató. Ráadásul mindez a negyedik részre is igaz, sőt: Az ördög egyetlen barátja még mélyebb és még komplexebb lett, mint az előzőek. Nagyon ritkán adok a saját szubjektív listámon 10+-os értékelést, de ez megérdemli.

A bejegyzés néhány (kevés, de elkerülhetetlen) spoilert tartalmaz a korábbi részekkel kapcsolatban.

Az ördög egyetlen barátja pont ott folytatja, ahol az előző kötet abbahagyta: a fiatal, félig-meddig szociopata John Wayne Cleaver továbbra is Sorvadtakra vadászik. Ezúttal azonban az FBI is támogatja, pontosabban van pár specialista, akikkel egy csapatban módszeresen vadássza le a démonokat.

Közben Brooke, korábbi imádatának – szociopata birtoklási vágyának – tárgya, akit az előző részben megtámadt egy Sorvadt, és mostanra elmegyógyintézetben kezelik. Ráadásul a Sorvadtak sem ostobák, ellentámadásba lendülnek, így lassan egy háború kezd kibontakozni.

A történet a sorozat egyik darabjához híven nem nagyon halad az eseményekkel. Már csak azért sem, mert John története eredetileg három részes volt, azonban annyira nagy siker lett, hogy Wells írt hozzá egy folytatást. Így egyértelmű, hogy kicsit lassítani kell a tempón és ideje tisztázni, hogy mi is ez az egész.

Wells mindezt a tőle megszokott alapossággal teszi: megmagyarázza a Sorvadtak erejét, a képességeik és gyengéik mibenlétét, miközben arra is van ereje, hogy a története ne legyen unalmas. John és a karakterek interakciói folyamatosan hozza az izgalmakat, előbbi karaktere elképesztő mértékben fejlődik és változik, ráadásul folyamatosan képes valami újat hozni: dühös, mert nem értékelik eléggé, bűntudat gyötri Brooke miatt, ráeszmél arra, hogy a világ nem fekete-fehér, szenved, mert hiányzik neki Mary.


Ó Mary! Hiába töröm a fejem, nem nagyon jut eszembe olyan női karakter, akit ennyire imádtam volna, mint Maryt. Filmekben és játékokban már sikerült meg-megfogni, de könyvben soha. Pedig nem is kifejezetten főszereplő, és a harmadik részben meghalt – egy világ omlott össze bennem –, de Wells nem hagyta annyiban, és bár nem él, folyamatosan vissza-visszatérő eleme a történetnek.

Ő John karakterfejlődésének és motivációinak forrása, egy fontos és megkerülhetetlen tapasztalat. Egy olyan – és az egyetlen releváns – szerelmi szála a történetnek, ami valójában nem is az, mégis hihetetlenül koherensé válik általa az egész könyv. Nem tudom, hogy mi lesz Brooke-kal és Johnnal, mert irtózatos potenciál van a kettőjük kapcsolatában is, és nagyon izgalmas lesz látni, hogy alakul alakulnak majd a dolgok, pláne Mary függvényében. De ugyanez igaz a Sorvadtak elleni harcra is, mert még mindig vannak tisztázatlan kérdések, miközben a szocipátiáról is nagyon sokat megtudunk.

Dan Wells sorozata tele van potenciállal, tele van érzelmekkel és izgalmakkal, Az ördög egyetlen barátja pedig az eddigi legjobb (erős késztetést érzek, hogy csak emiatt újraolvassam a harmadikat). Egyszerűen nem tudok benne hibát találni, ehhez képest még a Szellemváros is csak egy unalmas, átlagos kis nyári limonádé.



Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Eredeti cím: The Devil's Only Friend
Fordító: Rusznyák Csaba
ISBN: 978-615-5514-37-1 
Oldalszám: 310
Eredeti ár: 2995,-
Kiadói ár: 2350,-

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése