És Kivirähk után Brian McClellant is sikerült elcsípni egy rendkívül jó hangulatú és érdekes beszélgetésre. Az interjú az SFmagnak készült, de hogy véletlenül se maradjatok le róla, az elejét itt is megosztom.
Márciusban Budapestre látogatott a Fumax Kiadó meghívására Brian McClellan, a Lőpormágus-trilógia harmadik kötete, az Őszi köztársaság bemutatójára. A könyvbemutató másnapján beszélgettem a szerzővel.
Brian McClellan nézegeti a könyvbemutatón kapott űrhajót :)
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak. Kicsoda Brian McClellan?
Oké. Én vagyok Brian McClellan, a Lőpormágus-trilógia szerzője. 2012 óta vagyok főállású író, ebben az évben adtam el az első kötetet, ami 2013-ban jelent meg az USA-ban. Jelenleg epic fantasyt írok megélhetésként.
Hogyan lettél író? Hogyan lesz valakiből író az Egyesült Államokban?
Ez a folyamat mindenkinél más. Nekem elég hagyományos történet volt, először csak úgy írogattam magamtól itt-ott, aztán még tizenéves koromban úgy döntöttem, hogy ez tetszik és író akarok lenni Az egyetemen kreatív írást tanultam és folyamatosan a saját írói készségeim fejlesztésén dolgoztam. Miután végeztem, továbbra is annyit írtam, amennyit csak tudtam, és olyan munkákat vállaltam, amelyek mellett ez lehetséges volt. Aztán amikor befejeztem az első könyvemet, a Vérrel írt ígéreteket, beküldtem néhány ügynökségnek, kaptam pár pozitív visszajelzést és találkoztam egy nagyszerű irodalmi ügynökkel, aki segített fejleszteni a könyvön, szerkeszteni meg ilyesmik, majd elvitte egy aukcióra, ahol le is csaptak rá. Nagyjából így lettem publikált író.
Azért ebben a szerencse is közrejátszhatott, másoknak biztos nem megy ilyen simán és gyorsan.
Igen, ezt tényleg elég gyorsnak éreztem. Vannak olyan szerzők, akiknél még kevesebb időt vesz igénybe a dolog, de a legtöbbeknél azért eltart egy darabig. Nekem olyan hét év volt az egész, attól a ponttól, amikor eldöntöttem, hogy tényleg írni akarok, az első regényem kiadásáig. Van, akinek húsz-harminc évébe is beletelik.
Gondolkodtál azon, hogy magánkiadásban jelentesd meg a regényeidet? Ez mostanában elég népszerű, Michael J. Sullivan vagy Andy Weir is így lett ismert.
Akkoriban nem nagyon tudtam semmit a magánkiadásról, ezért nem is gondolkodtam rajta. A hagyományos utat akartam követni.
Mit tanultál az írásról, mialatt megírtad ezt a három regényt és a kapcsolódó novellákat?
Sokat tanultam a történet ritmusának fontosságáról és egyéb alapvető strukturális dolgokról. Megtanultam, hogyan tervezzem meg előre a történetet és hogyan tartsam meg a szöveg tempóját. Amikor írsz valamit, halad a történet és tudnod kell, hogyan tartsd megfelelő szinten, hogy az olvasó ne veszítse el az érdeklődését, de azért követhetetlenül gyors se legyen. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, nem egyszerű megtalálni.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése