James Goss: A halál városa

Kellően szórakoztató volt a Shada is, de valahogy nem hozta tökéletesen azt a hangulatot, amit a(z új) Doctor Who sorozattól megszoktam. A halál városa a maga abszurdba hajló humorával és az időutazást valódi eszközként, nem csak hangulatelemként használó történetével már közelebb áll a személyes DW-érzésemhez, és mintha Douglas Adams stílusa is jobban érződne rajta.

Pusztán a sors iróniája, hogy nagyjából azzal egy időben érkezett meg a könyv, hogy pár volt ulánbátori kolitársammal megbeszéltünk egy párizsi összeröffenést, így a francia főváros sima díszlet helyett valamivel komolyabb figyelmet kapott olvasás közben. Aztán abban csak reménykedni lehet, hogy mi nem fogunk majd embernek álcázott földönkívüliekkel, őrült tudósokkal, “előbb üt és aztán sem kérdez” mentalitást valló brit nyomozókkal, időlordokkal és egyéb kellemetlen alakokkal összefutni. Persze a (negyedik) doktor és Romana is vakációzni indultak, pezsgő az Eiffel-torony tetején, croissant egy hangulatos, belvárosi kávézóban, vörösbor, Louvre, Montmartre, Champs-Élysées meg ilyenek, aztán valahogy mégis belekeveredtek a meglehetősen barátságtalan jagaroth faj föltámasztása és a Mona Lisa ellopása körüli bonyodalmakba…

Jó Doctor Who- és Douglas Adams-történethez illően A halál városa eleje meglehetősen kaotikus, folyamatosan egyre több szál csatlakozik az alaptörténethez és az olvasó soha nem lehet biztos abban, mi is várja a következő oldalon. Ám amilyen kusza, olyan szórakoztató is: ahogy a doki is rendszeresen teszi, egyszerűen csak hagyjuk magunkat sodortatni az árral és ne töprengjünk fölöslegesen sokat azon, hogy vajon pontosan mi is történik és mi a jelentősége, amikor szükség lesz rá, úgyis letisztul az egész, addig pedig a főszereplőnkhöz hasonlóan élvezzük nyugodtan a káoszt és a jellegzetes brit humorral teli agymenést.

A decemberi magyar megjelenés ismét jól volt időzítve: ha az ember nem olvassa el azonnal, egy kicsit enyhíti a regény az elvonási tüneteket a következő DW-évad előtt. Illetve a nagyrészt kritikán aluli legutóbbi évad esetében ehelyett inkább visszaadja az ember abbéli hitét, hogy lehet még értelmes és élvezhető DW-történeteket gyártani... Egyébként soha nem éreztem komolyabb késztetést a régi évadok/epizódok megnézésére, ezen végül a Shada sem tudott változtatni, A halál városát viszont komolyan kedvem támadt eredetiben is megismerni a részben átírt és kibővített regényverzió után.

Sokat töprengtem most is azon, hogy a Doctor Who világában járatlanoknak érdemes-e ezzel a regénnyel kezdeni az ismerkedést. Nagyon mellélőni valószínűleg nem lehet vele, már ha valaki egyébként fogékony az abszurdba hajló, angol humorral fűszerezett történetekre, és legalább annyit tud, hogy a sorozat főszereplője egy magát Doktornak nevező időlord, aki egy angol rendőrségi telefonfülke külsejét viselő időgéppel utazik és valami rejtélyes okból megmagyarázhatatlanul vonzódik a huszadik századi Föld iránt. De akármilyen szórakoztató is legyen James Goss és Adams koprodukciója, igazán jó szívvel csak első DW-regénynek tudom ajánlani, első élménynek a Blink a tökéletes és - a sorozat alkotóinak jelenlegi tevékenységét elnézve - valószínűleg felülmúlhatatlan.

A magyar kiadás ebben az esetben is szép (és nem olyan brutálisan szorosan kötött, mint a korábbi Gabo SFF könyvek), a Shada stílusához passzoló, eredeti borító a legelvetemültebb Doctor Who rajongó szívét is megdobogtatja, és a fordítás minőségére sem lehet panasz. Ráadásul James Goss már dolgozik a harmadik Douglas Adams-forgatókönyvre épülő regényen, a The Pirate Planeten is, melynek angol nyelvű megjelenése idén várható, úgyhogy talán magyarul sem maradunk sokáig új Doctor Who-regény nélkül.

--

Kiadó: GABO

Kiadási év: 2015

Eredeti megjelenés: 2015

Eredeti cím: City of Death

Fordító: Beke Zsolt

Borító: 'Two Associates', Peter McKinstry

ISBN: 978 963 406 161 8

Oldalszám: 328

Ár: 2990,- 2542,- a kiadónál

--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)