2012. október 6., szombat

Dan Simmons: Endymion

Dan Simmons legendát teremtett a Hyperionnal, a Hyperion bukásában beengedte az olvasókat a színfalak mögé, az Endymion majd' háromszáz évvel későbbi eseményei során pedig megmutatja, hogy mire lehet használni egy legendát. 

A Háló megsemmisült, a legtöbb bolygó gazdasága összeomlott, teljes káosz alakult ki az emberlakta területeken, melyből - ahogy az ilyenkor lenni szokott - erős vallási hatalom nőtte ki magát, a zavaros időszak mellett köszönhetően annak, hogy a Hyperionon megtalálták a keresztségeket és használni kezdték őket, hogy valódi feltámadást adhassanak az igaz keresztényeknek. A Hyperion bukása óta viszont tudjuk, hogy a Shrike nem ilyen jövőből érkezett, valaminek tehát történnie kell a Pax hatalmával, és ezt a Keats-kibrid és Brawne Lamia lányának, Aeneának kell megtennie Raul Endymion segítségével, aki természetesen - a mitológiai Endymionhoz hasonlóan - ha egyelőre nem is király, de pásztor és vadász. 

A Hyperion legendája - mely Martin Silenus költeménye képében beépült a helyi folklórba és tiltólistára került a katolikus egyház berkeiben - nagyon hamar valósággá válik a szereplők számára. Egy rég halottnak hitt zarándok indítja el Endymiont és a lányt útjukon, egy olyan úton, amelyet minden ismeret és józan ész alapján lehetetlen végigjárni. Ráadásul az egyház sem nézi tétlenül a hatalmára lehetséges veszélyt jelentő eseményeket, a Pax egyik tisztje, de Soya kapitány pápai parancsra azonnal a nyomukba ered, hogy bármilyen eszközzel, de elvigye a lányt a Vatikánba. A fanatikus pap-katonát a kor csúcstechnológiája segíti és a kínhalál sem tartja vissza célja elérésétől. Aenea, Endymion és android társuk, A. Bettik érdekes probléma elé néznek: hogyan lehet elmenekülni egy gyorsabb hajó elől, ami napokkal előttük érkezik meg az ugrás céljához?

(forrás: Uzi Berko)
A csupán regnálása alatt is hétszer újjászületett VII-XIV. Gyula pápa és szövetségesei által keresett és üldözött csapat (enyhe spoilerveszély!) Asimov Alapítvány és Föld c. regényéhez kísértetiesen hasonló ívű utat jár be, a legenda egyre több elemével találkoznak. Az idegen, mégis ismerős helyszíneken utazva nem csak a Bukás óta eltelt időszakot ismerik meg egyre jobban a szereplők és velük együtt az olvasó, hanem önmagukat is és Aenea is néhány lépéssel közelebb jut ahhoz, hogy a megjövendölt Tanítómesterré váljon.
A regény szerkezete miatt az nem kérdés, hogy a főszereplők túlélik-e az utazást, az igazi izgalmat az jelenti, hogy milyen módszerrel tudják elkerülni a nyakukban lihegő vatikáni zsoldoscsapatot, milyen helyekre jutnak el és kivel-mivel találkoznak. Na meg - mire a részletekből egyébként a figyelmesebb olvasó is összerakja - Dan Simmons azért azt is megvillantja, hogy mi is áll az az egésznek a hátterében.


A. C. Clarke szerint "egy kellőképpen fejlett technológiát nem lehet megkülönböztetni a varázslattól". Simmons már a Hyperion bukásában megmutatta, hogy ami a Hyperion zarándokai számára misztikum és mágia, voltaképpen csak egy későbbi kor technológiájának terméke. Az Endymion (és nyilván a jövőre megjelenő Endymion felemelkedése) még egy lépéssel tovább megy: a kialakulás bizonyos lépéseit is megmutatja - ami, figyelembe véve, hogy megfelelő energia felhasználásával az időutazás is lehetséges, valószínűleg annál is kuszább, mint amilyennek tűnik. Látszólag ugyanannak a technológiának egyszerre több fokozata van jelen, ráadásul bizonyos szempontból mintha az újabb lenne elavult, kíváncsi vagyok, hogy ebből mennyit magyaráz el Simmons a negyedik részben.
A szereplők - nekem legalábbis - kevésbé érdekesek, mint a világ: túl sok fejlődést nem mutatnak és az interakciók is átlagosak . Ámbár jobban belegondolva pont ettől lesz életszerű minden ógörög és keatsi párhuzam ellenére a sztori.


Nem tudom, hogy a többfelé pletykált Hyperion filmből mi lesz (egy nyolc-tíz részes HBO sorozat jobbat tenne a történetnek), az viszont egészen biztos, hogy ebből hihetetlenül látványos filmet lehetne készíteni és a könyv szerkesztése is a szerző hasonló reményeire utal. Csak ne filmplakátos borítóval nyomják újra majd a sorozatot, ahhoz túlságosan is jó ez a dizájn... (Apropó borító: a Hyperion bukása köteten a fényes betűk elkezdtek lemállani és az Endymionnal kapcsolatban is olvastam ilyet, óvatosan forgassátok.)
Minden sci-fi rajongónak és a műfajjal még csak ismerkedőknek is ajánlom a négy részes sorozatot, rendkívül igényes és jól megírt munka.


--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2012
Első kiadás: 1996
Eredeti cím: Endymion
Fordító: Huszár András
Oldalszám: 624
Ár: 3480,- (borítóár), 2610,- (Agavebolt)

2 megjegyzés:

  1. Huhh, tegnap értem végére a könyvnek.

    Egyszerűen... remek. Kavargott az egész az agyamban egy jó ideig, aztán már hajnali három körül muszáj volt aludnom. Nekem először a legjobban az arkangyal-hajók tetszettek a legjobban, végre nem az van, hogy pár óra alatt eljutnak bárhová, hanem iszonyatos árat fizetnek minden egyes ilyen utazásért.

    Egy 10-12 részes minisorozatnak én is nagyon örülnék, a Trónok harca, és a Róma alapján meg lehet csinálni. A film remélem tényleg csak pletyka, ezt 3 órában sem lehet feldolgozni. Most gondoljuk csak el, hogy a hyperioni zarándokok történeteire jusson kb 30 perc (rövidebben nem tudom, hogy lehetne elmesélni), és máris 3 óra elmenne vele, amiben nincs benne a kerettörténet... Nekem legalábbis olyan volt Paul Duré története a bikurákkal, hogy abból simán kijönne egy óra legalább. Jaj, de jó lenne, ha sorozat lenne belőle...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, a távnyelő elegáns és stílusos, az arkangyal-hajós megoldás pedig amellett, hogy fokozza a bukás utáni "barbarizmus" érzését, nagyon erős és hatásos ötlet. Simmonsnál persze egyébként sincs hiány ilyesmiből.

      A film látszólag behalt, legalábbis nem nagyon vannak új infók körülötte, viszont ha netán elkészül, akkor ráadásul egyből a tetralógia első két kötetéből, vagyis nem lesz igazán idő semmire: http://hyperionmovie.com/hyperion-movie/movie-facts/movie-information-82

      Törlés