2011. március 25., péntek

Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Alternatív történelmi regényt írni egyszerre nehéz és könnyű feladat. Egyfelől nehéz, mert hatalmas háttértudás szükséges hozzá, ha az ember olyasmit akar összehozni, mint A rizs és a só évei Kim Stanley Robinsontól; másfelől talán könnyű, ha valaki kisebb léptékben dolgozik, nem távolodik el annyira a közelmúlt valós eseményeitől és így hagyja kibontakozni szerzői fantáziáját, mint Trenka Csaba Gábor az Egyenlítői Magyar Afrika című regényében, ahol szocialista helyett fasiszta diktatúra van a világ kilátástalanabbik felén, Afrikában pedig magyar gyarmat. 


A szerzőről: 
Trenka Csaba Gábor magyar-történelem szakon végzett, forgatókönyvíró és egyéb, filmkészítéssel kapcsolatos dolgokkal is foglalkozott, ez az első regénye (1990-ben jelent meg először). 

A tartalomról: 
Fülszövegben a háttér (nincs is jobban kibontva), nagyjából annyi a lényeg, hogy a fasiszták legyőzték a kommunistákat és békét kötöttek a maradék szövetségesekkel, Magyarország pedig gyarmathoz jutott Nyugat-Afrikában, a Guineai-öböl partján. Az Egyenlítői Magyar Afrika fővárosában, Hungarovillben született a regény főszereplője, igazi gyarmati magyarként, meglehetősen zavaros családi környezetbe. Ő Lajtai Gábor, akinek ifjúkorát követi a regény a bennszülött óvodában játszadozástól küzdelmes iskolaévein át egészen addig, amíg ki nem jut a fasiszta világból oda, amit jobbnak feltételez. Hányattatott, viszontagságokkal és negatív élményekkel teli életszeletről olvashatunk, melyben sajátosan magányos a főszereplő és bár alkalmazkodik a kommunizmus-szocializmus évtizedeinek leírásához kísértetiesen hasonló, csak vörös csillag helyett horogkeresztet lobogtató, Sztálin helyett Hitlert dicsőítő körülményekhez, mégis ettől eltérő, egyszerre idealista és önző értékrendnek próbál megfelelni kamaszos lendülettel és több-kevesebb sikerrel. Nincsenek nagy álmai, nem akarja megváltoztatni a világot, csak túlélni igyekszik és lehetőleg a többieknél jobban boldogulni, nőket és pénzt szerezni, hogy aztán mindezt feladva belevághasson valami másba, a diktatúrán kívül. 
Tekintve, hogy nem sokkal a magyar rendszerváltás után jelent meg az első kiadás, valószínű, hogy az előző rendszer bezártságát, önáltatását és lepusztultságát (vagy legalábbis a "nyugati világtól" való lemaradását) próbálta a túloldalra tükrözve megírni a szerző, illetve Lajtai Gábor "szökése" és a rendszerváltás mint hasonló felszabadulás között sem teljesen hiábavaló párhuzamot keresni. 
Kultkönyvnek nem tartanám, de akit foglalkoztatnak a "mi lett volna, ha..." jellegű kérdések, nem idegenkedik a nyomasztó háttértől és valami szokatlanabb olvasnivalóra vágyik (bár azóta mások is írtak olyan történeteket, ahol a fasiszta-nemzetiszocialista oldal győzött), lapozza fel ezt a regényt. 

A kiadásról: 
A borító nagyságrendekkel igényesebb az eredetinél - még ha a képi humor elég egyszerű is -, jobban illik a történethez. Az első megjelenés óta dolgozott még a regényen a szerző, úgyhogy ez a végleges verzió. 

Egyebek: 
A szerző honlapja

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2010
Eredeti cím: -
Fordító: -
Oldalszám: 247

A kötetért köszönet az Agave Könyvek kiadónak! 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése