Harry Harrison Éden-trilógiája érdekes kísérlet. Alternatív történelmi regény, de nem a szokásos értelemben: jóval korábban játszódik annál, amit "történelmi időknek" szokás nevezni. Itt a dinoszauruszokat nem pusztította ki a hatvanötmillió évvel ezelőtti meteorit-katasztrófa és kifejlődött egy intelligens hüllőfaj. A több tízmillió év "előnnyel" induló jilanèk egzotikus biotechnológiát alakítottak ki és eszközként használható élőlényekkel próbálják meghódítani a tüzet és tárgyakat használó emberek területeit.
A trilógia első kötete, az Édentől nyugatra, e közdelem kezdetét mutatja be. A jégkorszak közeledtével az emlősök dominálta Észak-Amerikában élő emberek és a magukat Afrika napsütötte vidékein otthon érző jilanèk is melegebb vidékekre kényszerülnek, elkerülhetetlen, hogy egy csapat jilanè felfedező ne emberek által benépesített területre, valahova Florida környékére érkezzen. A két intelligens fajt gondolkodásuk, viselkedésük, életmódjuk idegensége a széles óceánnál is nagyobb mértékben választja el egymástól: félelmetesen idegenek egymás szemében és kölcsönösen rettegéssel és felsőbbrendűségi érzéssel vegyes agresszivitással fordulnak a másik felé, ahogyan az ilyen helyzetben teljesen logikusan várható is.
A történetben a konfliktus fókuszpontja két karakter, egy ifjú vadász és egy jilanè vezető, a szereplők mégis elvesznek a rendkívül alaposan kidolgozott, különleges háttér előtt. Ez tulajdonképpen nem is probléma, egyszerűen érdekesebb a "mi lett volna, ha..." és a jilané biotechnológia az egyes szereplők motivációjánál és gyakran idegesítő viselkedésüknél. Nem egy könnyű olvasmány, a marbak és jilanè szavak nagy számban, sokszor egészen fölöslegesen történő alkalmazása rendszeresen kizökkenti az olvasót az egyébként is bonyolult ritmusból, de akit érdekel a dolog, érdemes végigrágnia magát rajta még úgy is, hogy egyelőre csak az első két rész jelent meg magyarul.
 |
| Tanakok és jilanèk (forrás: Michael Carroll) |
