Steampunk urban fantasy-krimi kapitalista istenekkel, mágus-jogász-detektívekkel, élő vízköpőkkel, kocsis nélküli hintókkal és majdnem szó szerint alvilági szórakozóhelyekkel egy négymilliós, élettől nyüzsgő, színes metropoliszban. Max Gladstone tudja, hogyan kell kihozni a maximumot ebből az alapanyagból, a Nagyrészt halott vitán felül a nyár egyik legjobb megjelenése.
Az említett regények, az erős miéville-i hatásokat mutató Lépcsők városa és az elbeszélési formákkal kísérletező geofantasy, Az ötödik évszak csavartak néhányat a hagyományos fantasy-toposzokon, ezt az utat követi a Nagyrészt halott is. Max Gladstone kiváló érzékkel épít világot, jól használja a karaktereket és ügyel arra, hogy a történet kellőképpen egyedi hangulatú legyen - nagyjából így érdemes fantasyt írni.
Nem sok isten maradt életben a regény idejére, de a még létezőek meghálálják híveik figyelmét: szerződéseket kötnek velük és az áldozatokért, tiszteletért cserébe hatalommal látják el őket. Így tett Alt Coulomb városának tűzistene, Kos is, gyakorlatilag monopolhelyzetet garantált egyházának az energetikai piacon, saját isteni erejének munkába állításával. Azonban Kos halott, az ilyesmi pedig elég ritka és nagy horderejű esemény ahhoz, hogy bevonják az ügy feltárásába az egyik leghatalmasabb máguscéget is (nem elírás, a mágiahasználók üzleti alapon működő vállalkozásokba tömörülnek). A tűzisten halálával kapcsolatos nyomozás ugyanakkor veszélyt jelent bizonyos ellenérdekelt felekre, akik minden eszközzel igyekeznek megakadályozni Elayne Kevarian és ifjú munkatársa, egyúttal főszereplőnk, Tara Abernathy munkáját.
A Nagyrészt halott világa meglepően emlékeztet a miénkre. Ugyan mágiára és isteni hatalomra épül a gazdaság, szoborszerű, néma rendőrök és kocsis nélküli lovasfogatok járják Alt Coulomb utcáit, a szórakozóhelyeken gyakori vendégek a vámpírok és az eleven vízköpők baljós jelenléte is megkerülhetetlen, bizonyos dolgoktól nehéz elvonatkoztatni. A világ földrajza és történelme hasonlónak tűnik, amennyiben itt is van egy régóta lakott "óvilág" és egy nyilvánvalóan később felfedezett "újvilág", a korlátlan lehetőségek hazája és kulturális olvasztótégely, ismerősek a nevek és egy ponton Kínára is utal a szerző, úgyhogy akár alternatív történelmi fantasyként is olvashatjuk. Viszont ezt ügyesen, logikusan és egyáltalán nem tolakodóan sikerült megoldani, így semmit nem von le a regény élvezeti értékéből (ellentétben más, hasonló próbálkozásokkal), megkockáztatom, hogy sok olvasónak még csak fel sem tűnik.
Gladstone világépítési tehetsége nyilvánvaló: élő világot hoz létre anélkül, hogy túlmagyarázná a dolgokat, jól érződik a konkrétan le nem írt, de kidolgozott és használt rendszer mélysége a közvetlenül bemutatott környezet és jelenetek mögött. A karakterekkel is ügyesen bánik, a legtöbben persze hozzák a krimikből és (urban-) fantasykből ismert sablonokat, de az egyedi vonásaik többnyire nem csak a látszat kedvéért lettek megalkotva, hanem a történet szempontjából is van jelentőségük, ami nagyon fontos. Igen, a láncdohányos kispap sem véletlenül füstöl annyit :)
A bevezető határozottan ütős, a főbb szereplőket és az alaphelyzetet bemutató első egy-két fejezet viszont gyengébbnek tűnt. Emiatt kissé szkeptikus hangulatban olvastam eleinte a regényt, de szerencsére kiderült, hogy Gladstone kifejezetten jól ír, innentől pedig már nem volt megállás. Az persze már viszonylag korán nyilvánvaló lesz, hogy ki áll az istengyilkosság mögött, ám a mellékszálak talán még izgalmasabbak is, a nagy, végső jelenet pedig bármilyen színpadias is, határozottan badass. A szöveg is kellemesen gördülékeny (leszámítva azt az apró furcsaságot, hogy a fordító nem fordította le "asszonyom"-nak a "ma'am" szót), a leírások, akciójelenetek és ügyes párbeszédek egyaránt jó színvonalúak.
Kis túlzással minden második zsánerregény krimi, vagy krimis alapokra épül, a Nagyrészt halott mégis kimondottan tetszett. Ugyan nem váltja meg a világot, de kellő színvonalon műveli a szórakoztatást, új jelentőséget ad a vízköpőknek, kapitalizálja az isteneket, behoz néhány intelligens lovat (?) és egy szinte már pratchetti vámpírkaraktert, és nem mellesleg életszerű, a kifejezés pozitív értelmében erős női (és férfi, de ez ugye alapértelmezett) karaktereket mozgat. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy kedvet csináljon a folytatáshoz (nyugi, normális vége van) és bátran tudjam ajánlani a zsánert kedvelőknek: olvassátok, érdemes.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés:
Eredeti cím: Three Parts Dead
Fordító: F. Nagy Piroska
Borító: Chris McGrath
ISBN: 978-96-3419-136-0
Oldalszám: 375
Ár: 3680,- 2760,- a kiadónál
Nem sok isten maradt életben a regény idejére, de a még létezőek meghálálják híveik figyelmét: szerződéseket kötnek velük és az áldozatokért, tiszteletért cserébe hatalommal látják el őket. Így tett Alt Coulomb városának tűzistene, Kos is, gyakorlatilag monopolhelyzetet garantált egyházának az energetikai piacon, saját isteni erejének munkába állításával. Azonban Kos halott, az ilyesmi pedig elég ritka és nagy horderejű esemény ahhoz, hogy bevonják az ügy feltárásába az egyik leghatalmasabb máguscéget is (nem elírás, a mágiahasználók üzleti alapon működő vállalkozásokba tömörülnek). A tűzisten halálával kapcsolatos nyomozás ugyanakkor veszélyt jelent bizonyos ellenérdekelt felekre, akik minden eszközzel igyekeznek megakadályozni Elayne Kevarian és ifjú munkatársa, egyúttal főszereplőnk, Tara Abernathy munkáját.
 |
| (sleepless-katith illusztrációja) |
Gladstone világépítési tehetsége nyilvánvaló: élő világot hoz létre anélkül, hogy túlmagyarázná a dolgokat, jól érződik a konkrétan le nem írt, de kidolgozott és használt rendszer mélysége a közvetlenül bemutatott környezet és jelenetek mögött. A karakterekkel is ügyesen bánik, a legtöbben persze hozzák a krimikből és (urban-) fantasykből ismert sablonokat, de az egyedi vonásaik többnyire nem csak a látszat kedvéért lettek megalkotva, hanem a történet szempontjából is van jelentőségük, ami nagyon fontos. Igen, a láncdohányos kispap sem véletlenül füstöl annyit :)
A bevezető határozottan ütős, a főbb szereplőket és az alaphelyzetet bemutató első egy-két fejezet viszont gyengébbnek tűnt. Emiatt kissé szkeptikus hangulatban olvastam eleinte a regényt, de szerencsére kiderült, hogy Gladstone kifejezetten jól ír, innentől pedig már nem volt megállás. Az persze már viszonylag korán nyilvánvaló lesz, hogy ki áll az istengyilkosság mögött, ám a mellékszálak talán még izgalmasabbak is, a nagy, végső jelenet pedig bármilyen színpadias is, határozottan badass. A szöveg is kellemesen gördülékeny (leszámítva azt az apró furcsaságot, hogy a fordító nem fordította le "asszonyom"-nak a "ma'am" szót), a leírások, akciójelenetek és ügyes párbeszédek egyaránt jó színvonalúak.
 |
| (illusztráció: ismeretlen) |
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés:
Eredeti cím: Three Parts Dead
Fordító: F. Nagy Piroska
Borító: Chris McGrath
ISBN: 978-96-3419-136-0
Oldalszám: 375
Ár:
Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése