Szám szerint a nyolcadik Bradbury-kötet kerül A Toynbee-átalakítóval a gyűjtők polcaira. Bradbury most is elvarázsol, borzongat, megnevettet és olyan esztétikai-intellektuális utazásra visz egyes történeteivel, ami egészen ritka az irodalomban.
Az új Bradbury-kötetben érzésre minden eddiginél kevésbé van jelen a fantasztikum. A történetek többsége legfeljebb mágikus-realista, időnként horrorba hajló, néhány pedig egyszerűen csak furcsa. Viszont a lényeg mindegyik novellában ott van: ez a Bradbury védjegyének számító stílus, és ez az, amiért szeretjük az írót.
A Toynbee-átalakító huszonhárom hosszabb-rövidebb novellája különleges helyekre, különleges pillanatokba repíti az olvasót. Néha történetet mesél, mint a kötetkezdő-címadó novella (ez is lett az egyik kedvencem a kötetből, annyira aranyos a dupla csavar benne), máskor egy képet vagy hangulatot próbál átadni, esetleg félelmetes vagy szimplán bizarr, és aminek a legjobban örültem: Bradbury humora is meg-megcsillan.
Talán ez az amerikai író magyarul is olvasható munkái közül a legszínesebb novelláskötet: stílusok, érzelmek és hangulatok rendkívül széles skáláján viszi végig az olvasót. Épp ezért nem is lehet folyamatosan olvasni, bőven elég napi két-három novella, így bőven van idő elgondolkodni rajtuk, nem fekszik meg az ember agyát és sokkal tovább megmaradnak, mint ha csak végigdarálja az ember az egész kötetet, a végén pedig semmire sem emlékszik belőle.
Egy novelláskötetnél a szerkesztés is fontos. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sorrendben követik egymást a történetek, még ha egymástól függetlenek is. Fontos a bevezetés, nagyon sokat számít, hogy mi van a végén, és közben is komoly jelentősége van a kötet ritmusának. Az Agave-féle kiadás ebben eltér (az egymással szintén nem mindig megegyező) angol nyelvű verziók novellasorrendjétől, ami nem rossz, de más utóízt hagy maga után. Abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar olvasóközönség azon kis szeletének, akik aktívak irodalmi/könyves közösségi oldalakon, az "Osztozkodás" hatásosabb lezárás, mint a "Stonesteel ezredes saját gyártású, igazi, eredeti egyiptomi múmiája", és ez is lehet egyfajta szempont, még ha nem a legfontosabb is (és valószínűleg egyáltalán nem is ez volt a szándék).
A novellák jelentős része eredetileg különféle magazinokban jelent meg a Playboytól a Weird Talesen át a Woman's Dayig, ez az eklektikusság a legfontosabb ismertetőjegye (természetesen a Bradbury-stílus mellett) a kötetnek. Emiatt időnként az az érzés fog el, hogy a szerkesztő berendelt egy oldalpár sztorit, Bradbury pedig megírta, a többség viszont szerencsére sokkal jobb ennél. Igazán nagyszerű novellából persze kevesebb van, általában már annak örülni szoktam, ha egy novelláskötet tíz százaléka olyan, ami odavág. Ezt az arányt A Toynbee-átalakító is hozza, nekem például a címadó novella és a "Búcsúpohár" a személyes kedvenceim (és legalább öt másikban találtam még olyan gondolatot, poént vagy hangulatot, ami szintén nagyon tetszett), de biztos vagyok benne, hogy személyes ízléstől függően a többi történet is sokak tetszését elnyerik majd. Kezdő és "haladó" Bradbury-olvasóknak egyaránt ajánlom, tökéletes tavaszkezdő kötet.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 1988
Eredeti cím: The Toynbee Convector
Fordító: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Török Krisztina
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5544 229 2
Oldalszám: 233
Ár: 3280,- (borítóár), 2460,- (Agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnaplót más felületeken is elérheted: Facebook, Google+ és Twitter. Ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
Talán ez az amerikai író magyarul is olvasható munkái közül a legszínesebb novelláskötet: stílusok, érzelmek és hangulatok rendkívül széles skáláján viszi végig az olvasót. Épp ezért nem is lehet folyamatosan olvasni, bőven elég napi két-három novella, így bőven van idő elgondolkodni rajtuk, nem fekszik meg az ember agyát és sokkal tovább megmaradnak, mint ha csak végigdarálja az ember az egész kötetet, a végén pedig semmire sem emlékszik belőle.
Egy novelláskötetnél a szerkesztés is fontos. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sorrendben követik egymást a történetek, még ha egymástól függetlenek is. Fontos a bevezetés, nagyon sokat számít, hogy mi van a végén, és közben is komoly jelentősége van a kötet ritmusának. Az Agave-féle kiadás ebben eltér (az egymással szintén nem mindig megegyező) angol nyelvű verziók novellasorrendjétől, ami nem rossz, de más utóízt hagy maga után. Abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar olvasóközönség azon kis szeletének, akik aktívak irodalmi/könyves közösségi oldalakon, az "Osztozkodás" hatásosabb lezárás, mint a "Stonesteel ezredes saját gyártású, igazi, eredeti egyiptomi múmiája", és ez is lehet egyfajta szempont, még ha nem a legfontosabb is (és valószínűleg egyáltalán nem is ez volt a szándék).
A novellák jelentős része eredetileg különféle magazinokban jelent meg a Playboytól a Weird Talesen át a Woman's Dayig, ez az eklektikusság a legfontosabb ismertetőjegye (természetesen a Bradbury-stílus mellett) a kötetnek. Emiatt időnként az az érzés fog el, hogy a szerkesztő berendelt egy oldalpár sztorit, Bradbury pedig megírta, a többség viszont szerencsére sokkal jobb ennél. Igazán nagyszerű novellából persze kevesebb van, általában már annak örülni szoktam, ha egy novelláskötet tíz százaléka olyan, ami odavág. Ezt az arányt A Toynbee-átalakító is hozza, nekem például a címadó novella és a "Búcsúpohár" a személyes kedvenceim (és legalább öt másikban találtam még olyan gondolatot, poént vagy hangulatot, ami szintén nagyon tetszett), de biztos vagyok benne, hogy személyes ízléstől függően a többi történet is sokak tetszését elnyerik majd. Kezdő és "haladó" Bradbury-olvasóknak egyaránt ajánlom, tökéletes tavaszkezdő kötet.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 1988
Eredeti cím: The Toynbee Convector
Fordító: Pék Zoltán, Gálla Nóra, Török Krisztina
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5544 229 2
Oldalszám: 233
Ár: 3280,- (borítóár), 2460,- (Agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnaplót más felületeken is elérheted: Facebook, Google+ és Twitter. Ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése