Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Kelemen Zoltán első 21 novellájában a fantasztikum különféle területein kalandozhat az olvasó, a misztikus sci-fitől a keresztény mágikus realizmusig. Lelkes, de még kiforratlan ötletparádé egy elsőkönyves szerzőtől. 

Nincs könnyű dolga egy kezdő szerzőnek. A kiadók érthető okokból a már bejáratott neveket kedvelik, a szinopszis, kézirat visszautasítása (vagy éppen válasz nélkül hagyása) sokadik alkalommal komolyan elveheti az ember kedvét a további kísérletezéstől. Néhányan persze nem adják fel, tesztolvasókat toboroznak, a visszajelzések alapján átírják a történetet, megértik saját gyengeségeiket, javítják a hibákat, finomítanak rajta és az új, immár vállalható szintű kézirattal kilincselnek tovább - és ha szerencséjük van, találnak is olyan kiadót, ahol megjelenhetnek. Lehet pályázatokon is indulni, több kiadó is indít olyan programot, melyben kezdő írók megmérettethetik magukat és a legjobbaknak akár még szerződést is ajánlanak. A legjobb esetben is középszerű, szépreményű írópalánták naiv tengerében viszont csak elvétve akad igazán színvonalas műveket alkotni képes szerző, a naiv többséget egyáltalán nem rosszindulatból vagy sznobizmusból utasítják el (vagy hagyják teljességgel figyelmen kívül), hanem mert egyszerűen nem éri el az olvashatóság szintjét. 

Aztán van olyan is, aki ezeket a köröket kihagyva a szerzői magánkiadás nem kevésbé rögös útját választja. Vannak viszonylagos sikertörténetek, például az Animusnál megfelelő marketing híján megbukott Csodaidők sorozat harmadik-negyedik része már az előrendelésekből behozta a kiadáshoz szükséges összeget, de ez a ritkábbik eset. Általában az író megnézi random self-publishing cég weboldalát, az árak láttán úgy dönt, hogy a kötettervezést, szerkesztést, lektorálást, tördelést és hasonló, lényegtelennek gondolt, a valóságban viszont nagyon is fontos dolgokat majd megcsinálja ő és jobb esetben a baráti körből vagy a családból is besegít valaki, mert épp elég drága lesz a nyomda is. Sajnos ez az esetek nagy részében meg is látszik a végeredményen, a sztoriban logikátlanságok és ténybeli tévedések maradnak, a szövegben helyesírási hibák és elgépelések, a betűtípus kiválasztásakor nem az olvashatóság az elsődleges szempont, a borító pedig gyenge, egyáltalán nem olyan, amit az ember levesz egy könyvesbolt polcáról, hogy megnézze, milyen könyvet rejt.

Kelemen Zoltán is a magánkiadás mellett döntött és itt is szükség lett volna egy erős kezű szerkesztőre. A borító nem igazán szerencsés választás, a tördelésen pedig érezhető, hogy nagyon próbálták könyvméretűvé alakítani a végeredményt (annak idején én is hasonló módszerekkel próbáltam száz A5-ös oldal fölé tornázni egy regénykezdeményemet) és sajnos elgépelések, meg kellő utánajárással vagy szemfülesebb szerkesztővel elkerülhető tévedések is előfordulnak, az viszont kétségtelen, hogy ennyi fantáziával kellően sok gyakorlás és olvasás után egész jó író válhat belőle. 

A kötet százharmincnégy oldalán olvasható huszonegy novella ugyanis hatalmas ötletparádé, kifejezetten fantáziadús és tényleg használható gondolatok tömege, huszonegynél jóval több akad, ami megérne egy-egy önálló történetet. Azonban ugyanitt érhető tetten a tipikus elsőkönyves hiba is: a szerző sokkal többet szeretett volna megmutatni képzeletéből, mint ami ideális, hiába a rengeteg ötlet, ha nincsenek rendesen kibontva, körüljárva, bemutatva, hanem csak elrohanunk mellettük egy alig néhány oldalas novellában.

Ezért kell a szerkesztő, aki könyörtelenül meghúz és átírat (akkor talán nem maradnak a szövegben értelmetlen mondatok sem), ezért kell rengeteget olvasni abban a zsánerben, amiben alkotni akarunk (és még többet a zsáneren kívül), ezért tény az, hogy az íráshoz nem csak fantázia kell, a technika legalább olyan fontos. A jó hír viszont az, hogy az írástechnika tanulható, rengeteg magyar nyelvű könyv is létezik a témában Umberto Ecótól Stephen Kingig, és ami a legfontosabb: gyakorolni kell. Egy-két, gyakorlásképpen az asztalfióknak megírt regény (vagy sok tucat novella) után már eljuhat az ember arra a szintre, hogy bátran kopogtathat kiadóknál (legalább antológiába vagy magazinba bekerülésért) vagy magabiztosan indulhat irodalmi pályázatokon, addig viszont rengeteg munkát kell beleölni a projektbe.

Mindezt abszolút jó szándékkal írom, mert a kötet novellái már így is mutatnak ígéretes lehetőségeket, ugyanakkor nem is többek ennél. Az ókor és a huszadik század, gyakorlatilag az összes földrész, mágikus valóságok és bizonytalan elhelyezkedésű bolygók között mozgó történetek különös fantáziavilágba kalauzolják az olvasót, melyet leginkább a "keresztény mágikus realizmus" címkével lehetne illetni. Földi mítoszok, idegen lények, angyalok és furcsa emberek elevenednek meg a kötet lapjain. Hol kedves, hol bizonytalan, máskor pedig felemelő, nyomasztó vagy éppen elgondolkodtató hangulatú történetekkel találkozhatunk, érdemesebb nem egyszerre, hanem néhány novellánként olvasni a könyvet.

Még ha nem is kiforrott munkáról van szó, azért érdemes lehet belelapozni, egy izgalmas írói életút kezdetének lehetünk szemtanúi, ha összejön az átgondoltabb, összeszedettebb folytatás. A keresztény mitológiára épülő (de nem fölöslegesen ideologizáló!) fantasynek vagy mágikus realista történeteknek lehet jövője, ha jól csinálják, erre a koncepcióra érdemes felépíteni egy összefüggő novellafüzért és/vagy regényeket - persze nem "vörös pöttyös" angyalokkal, hanem komolyabb szinten. Nem lennék meglepve, ha Kelemen Zoltánt még viszontlátnánk fantasztikus irodalomban érdekelt magyar kiadók irodalmi pályázatain, aztán pedig jöhet az új, az ötletek magasságait technikailag is elérő kötet.

--

Kiadó: szerzői magánkiadás
Kiadási év: 2013
Borító: Kelemen Zoltán
ISBN: 978 973 0 14798 8
Oldalszám: 134
Ár: 2210 forint (könyvesbolt) / 1700 forint, 25 lej vagy 6 euró (szerzői ár)

--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is.