Még mielőtt bármi mást írnék, muszáj megjegyeznem, hogy csak 900 magyar forintba került a könyv...Hogy ez miért lényeges? Mert ha többet adtam volna ki rá, mondjuk amennyibe eredetileg kerülne, akkor bizony nem lennék valami elégedett. Persze így sem vagyok, de azért mégiscsak kisebb az anyagi veszteség.
Valószínűleg a világ jobban járt volna, ha Brown megmarad a repülésnél az amerikai légierőben és nem tör írói babérokra, bár lehet, hogy a többi irománya magasabb színvonalat képvisel és azért lett bestseller, nem pedig a nagy amerikai nép közmondásos elbutulásának köszönhetően.
Ez a könyv is kiválóan illik a hisztériakeltésre épülő amerikai politika propagandakiadványaiba, a baj csak az, hogy ez elsőre nem látszik rajta, ezért került bele a kosaramba...
Az átlag USA-polgárnak nyilván nem okoz gondot beleélnie magát a történetbe, az újgenerációs szuperhős (aki átlagember, nem természetfeletti képességű csodalény, ugyanakkor mégsem, hiszen titkos katonai fejlesztéseken dolgozik...), a neonáci motorosbandák, a városáért küzdő rendőr és hasonlók mind-mind az amerikai városi legendák ismert elemei.
Én viszont valahogy nem tudom komolyan venni a neonáci kaszinórablók által megsebesített rendőr testvére miatt bosszút esküdő ex-hadmérnök szuperhőssé válását, amibe ráadásul mindenféle oda nem illő szál is vegyül, végső csavarként egy ex-kommandós fegyverkereskedővel.
De legalább azt megtudhatjuk jó részletesen, hogy hogyan kell metamfetamint készíteni és mennyiért lehet eladni az Államokban, bár az árfolyam kicsit idejétmúlt...
Kiadó: Szukits
Kiadási év: 1999
Eredeti cím: The Tin Man
Fordító: Szántai Zsolt
Oldalszám: 303
Én még kétezerért vettem meg ezt a művet, szóval az már elég régen volt.
VálaszTörlésNem újkeletű dolog, hogy egy harcászatban, háborús politikában járatos "jómunkásmeber" írni kezd. Mégiscsak kevés lehet az a fizu, amit egy afgán falu lerombolásáért adnak. Végülis csak egy gombot kell lenyomni.
A lényeg az, hogy Dan Brown a háborús/politikai ponyvában sokadhegeűs, de még mindig kiemelkedő abban, amit csinál. Hitelessége az, ami igazán értékessé teszi munkáit. A Páncél ilyen szempntból a legrosszabb műve lehet. A legaljasabb klisékkel operál és ez megbocsájthatatlan.
Azt kell azonban látni, hogy ez az ember járt titkos katonai támaszpontokon, ült kísérleti repülőgépekben. Tehát amikor a jövő új fegyvereiről beszél (akármilyen bugyuta módon teszi ezt), legalábbis el kell gondolkodnunk egy picit.
Tetszik a blogod!!
Annyit nem adtam volna érte szerintem semmiképpen :D Így is azok a legendák jutnak az eszembe, amikor az újgazdag "értelmiségi" vesz 70 centi Jókait a polcára, mert jól néz ki, na ez meg 3 centi thriller.
VálaszTörlésSajnos mást nem olvastam tőle, talán majd egyszer utánanézek a könyvtárban...de csak jobb lehet.
Persze, ez a javára írható, de ez a sztori eleve fikciószagú minden ízében, talán ha dokumentumregényeket írna, mint Corso ezredes a roswelli ufóról és kapcsolódó dolgokról, élvezhetőbb lenne amit csinál. Vagy akár ha Dan Brown szintjén művelné, aki szintén járt érdekes helyeken az Angyalok és démonok, stb. megírásakor.
Örülök, hogy tetszik, hogy olvastad és még írsz is, ritka madár a kommentelő betévedő :)
Az felém is ritka. Tetszik a blogod, belinkelhetem a sajátomra, ha gondolod. Ellátogathatnál az enyémre is.;)
VálaszTörlésnorubicreativemind.wordpress.com
dirtyplace.wordpress.com
Nos Dale Brown-t én inkább Tom Clancy-hez hasonlítanám, bár ő az első vonal, brown pedig, mint írtam a sokadik.:) Ponyvát amúgy ritkán olvasok. Sci-fi-kedvelő vagyok.
Na ez már OFF szóval el is köszönök.:)
Tuvábbi jó munkát és gyakran benézek ég!
Megnéztem mindkettőt, jónak tűnnek és kíváncsian várom a sztorit, így az előzetes alapján :)
VálaszTörlésPersze, örülnék neki és én is kiteszem ide a linkeket :)
Amúgy én is inkább sci-fis vagyok, csak nem nagyon van mostanában olyan a műfajban, amit még nem olvastam és érdekelne... De ha lesz, természetesen felkerül ide is, mint minden más, amit elolvasok :D