Az első benyomásom a könyvről az volt, hogy a Trivium kiadónak nem erőssége a borítókészítés. Az egy dolog, hogy az író nevét Hepburn-átírással, a címszereplőét pedig a magyar fonetika szerint nyomtatták, efölött talán még elsiklik a kevésbé figyelmes és/vagy kritikus szem. Na de hogy nyomdába küldés előtt nem nézi meg senki a kész borítót, vagy ha igen, nem tűnik fel neki a cím elírása, az azért már enyhén szólva is különös.Aztán hazaértem és belekezdtem. Olyan öt oldal után úgy voltam vele, hogy ez lesz a második soha be nem fejezett könyv az életemben (az első és mindeddig egyetlen a Dosztojevszkij-féle Bűn és bűnhődés - de ha Emi eleget mondja, talán befejezem azt is :p), úgyhogy napokig pihent a kötet a szobámban, más könyvek, újságok, dvdk, egyetemi beiratkozáshoz szükséges papírok és egyéb holmik között-alatt, én meg azon gondolkoztam, hogy mit is mondjak Annának, ha netán megkérdezi, hogy hogy tetszett... Aztán a beiratkozásos ügyintézésnek és hasonlóknak vége lett és hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal. Előástam a könyvet és elolvastam egyben, a mediaplayer adatai szerint 69 perc alatt (közben Melinda kínai zenés cdje ment). És annyira nem is volt rossz.
Maga a történet meglepően emberközeli, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a saját életével megegyező részlete(ke)t benne. Stílusát tekintve leginkább a 19. századi európai íróknak a műveire hajaz, hosszú monológ az egész, egyetlen szemszögből elbeszélve, de hiába Maria Sirakava, egy tokiói egyetemista az elbeszélő, mégis mindent unokatestvérén, a halálos beteg Cugumin keresztül, illetve "Cugumi függvényében" mesél el. Tulajdonképpen az önző, akaratos és zsarnokoskodó Cugumi utolsó nyarát írja le, visszaemlékezésekkel tarkítva. Vegyes az összkép, a helyszínek és jellemrajzok is a szellemképtől a tökéletes realizmusig változnak, de ha másért nem is, gondolatébresztőként, illetve változatosságnak megérte elolvasni.
Kiadó: Trivium
Maga a történet meglepően emberközeli, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a saját életével megegyező részlete(ke)t benne. Stílusát tekintve leginkább a 19. századi európai íróknak a műveire hajaz, hosszú monológ az egész, egyetlen szemszögből elbeszélve, de hiába Maria Sirakava, egy tokiói egyetemista az elbeszélő, mégis mindent unokatestvérén, a halálos beteg Cugumin keresztül, illetve "Cugumi függvényében" mesél el. Tulajdonképpen az önző, akaratos és zsarnokoskodó Cugumi utolsó nyarát írja le, visszaemlékezésekkel tarkítva. Vegyes az összkép, a helyszínek és jellemrajzok is a szellemképtől a tökéletes realizmusig változnak, de ha másért nem is, gondolatébresztőként, illetve változatosságnak megérte elolvasni.
Kiadó: Trivium
Kiadási év: 2004
Eredeti cím: Goodbye Tsugumi (a japán eredetié Tsugumi)
Fordító: Frigyik László
Oldalszám: 174
Nekem nem igazán jött be a Cugumi, szóval kár volt tartanod a reakciómtól XD Meg amúgy se harapom le emberek fejét csak azért, mert más a véleményük.
VálaszTörlésHa tudnád, mekkora kő gördült le... :D
VálaszTörlésEgyébként meg csak simán nem akartalak megbántani azzal, hogy valami erőteljesebb kifejezéssel illetem a könyvet úgy, hogy neked nagyon tetszett, de így minden oké :D