Mit tennél, ha megtudnád, hogy fél év múlva megsemmisül a Föld? Csak magaddal törődnél? Foglalkoznál mások problémáival is? Megpróbálnád fenntartani a lassan széteső rendet? Ben H. Winters regényének főszereplője az amerikai Concord városának utolsó lelkiismeretes nyomozója, aki még a végzet árnyékában is igyekszik felderíteni a a bűntények hátterét, és eközben nem csak embertársaival, önmagával is szembe kell néznie.
A Gyilkosság világvége előtt nem kimondottan science fiction regény. Az összes sci-fis elem benne a preapokaliptikus környezet, a Föld felé közelítő aszteroidával és a lassan széthulló társadalmi rendszerrel, egyébként egy hagyományos, nyomozós krimiről van szó. Ilyen téren hasonlít valamelyest a Bezárt elmékre, de a konkrét ügyben még annál is kevesebb szerepet játszik a különben érdekesen felépített környezet.
Ben H. Winters korábban az Értelem és érzelem meg a tengeri szörnyek és az Android Karenina c. regényparódiáknak köszönhetően volt ismert, de Az utolsó nyomozó trilógia megírása után már nem csak a klasszikusok kifigurázásával, hanem saját jogán is elismert író lehet, a trilógia első része ugyanis Edgar-díjat, a középső kötet pedig Philip K. Dick-díjat is nyert. Ja, és persze egyébként is egy jó alapötletre épülő, izgalmas történet.
Fél év múlva, igen nagy valószínűséggel eltalálja a Földet egy aszteroida, ami ellen nem nagyon lehet mit tenni (a felrobbantás ugye csak annyit változtatna a helyzeten, hogy egy nagy helyett több kisebb szikla esne a fejünkre). Így, hogy a Maia rövid időn belül kukázza a fejlett életet a bolygón, az emberiség nagy része úgy érzi - teljesen jogosan -, hogy fölösleges a hosszabb távú következményekkel törődnie, inkább a bakancslistája kipipálására vagy egyszerűen csak lazításra használja a hátralévő hónapokat. A gazdaság összeroppant, a szolgáltatások egyre kevésbé működnek, és csak azon keveseknek köszönhető, hogy nem fulladt teljes káoszba minden, akik még megpróbálják fenntartani a rendet. Orvosoknak, pszichológusoknak, étterem-vezetőknek és néhány rendőrnek. A New Hampshire-i Concord városában nyomozóként dolgozó Hank Palace is közéjük tartozik, rendületlenül igyekszik felderíteni a gyanús eseteket, például az olyanokat, mint a helyi McDonald's vécéjében talált, halott biztosítási ügynöké. Öngyilkosságnak tűnik és ez nem is lenne szokatlan a körülmények ismeretében, Hank mégis úgy gondolja, hogy nem erről van szó, valaki megölte a férfit és megpróbálja öngyilkosságnak beállítani. Érthető, hogy mindenkiben felmerül a kérdés: fél évvel az apokalipszis előtt mi értelme nyomozgatni? Hank mégis elkezdi felgöngyölíteni az ügyet - és menet közben egyre mélyebbre ássa magát a város preapokalptikus társadalmában.
Krimiként olvasva is érdekes a regény, de az igazi ízét természetesen az elkerülhetetlen (-nek tűnő?) végzet adja. Ha tudjuk, hogy már csak fél év van hátra és utána szevasz, az emberek kilépnek a komfortzónájukból, ledobják az álarcot és megmutatják valódi, nyers énjüket. Akik pedig nem mernek ezzel szembenézni, nos, azok öngyilkosok lesznek. Concordban naponta több ember vet véget saját életének (ami egy negyvenezres város esetében nagyon sok), nem csoda, hogy az ügynök akasztott holttestét is öngyilkosságnak gondolja a többi rendőr. Ez persze csak egy átlagos, közepes méretű város (USA-szinten talán inkább kicsinek mondható), az igazán komoly dolgok nem itt történnek, ide senki nem jön azért, hogy beteljesítse élete vágyait, akik itt maradtak, vagy nyugira vágynak, vagy nem bírnak elszakadni az otthonuktól. Ők az átlagemberek, a kérdés csak az, hogy átlagemberek miért kezdik kinyírni egymást, ha egyszer hamarosan úgyis mindenkit utolér a pusztulás...
Winters elkezdi szépen körbejárni a témát, ahogy Palace detektív egyre több gyanús körülményre bukkan a néhai Peter Anthony Zell halálának körülményeit és hátterét vizsgálva, és ezzel gyakorlatilag dupla regényt ad az olvasónak. Az egyik a hagyományos krimi, a másik az elgondolkodtató, filozofikus, időnként moralizálós, érdekes pszichológiai és szociológiai (szociálpszichológiai?) kérdéseket fejtegető történet a Maia "árnyékában". Mindkettő megállná a helyét önállóan is és egyikhez sem szükséges feltétlenül a másik, de noha a párosítás szinte már groteszk módon amerikai (annyira azért nem, mint A jövő hírnöke a civilizáció jelképének kikiáltott postással), elég jól eltalált.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Gyilkosság világvége előtt egy trilógia nyitókötete, hiába állja meg önmagában is a helyét, hiába kapjuk meg a krimi-vonalat érintő válaszokat, az igazán nagy dolgok valószínűleg csak a folytatásban jönnek. Március huszadikán indul a történet és április tizenegyedikén véget is ér, a Föld utolsó hat hónapjából bőven van még hátra, lesz itt még sok komoly kérdés és érdekes téma.
Ben H. Winters korábban az Értelem és érzelem meg a tengeri szörnyek és az Android Karenina c. regényparódiáknak köszönhetően volt ismert, de Az utolsó nyomozó trilógia megírása után már nem csak a klasszikusok kifigurázásával, hanem saját jogán is elismert író lehet, a trilógia első része ugyanis Edgar-díjat, a középső kötet pedig Philip K. Dick-díjat is nyert. Ja, és persze egyébként is egy jó alapötletre épülő, izgalmas történet.
Fél év múlva, igen nagy valószínűséggel eltalálja a Földet egy aszteroida, ami ellen nem nagyon lehet mit tenni (a felrobbantás ugye csak annyit változtatna a helyzeten, hogy egy nagy helyett több kisebb szikla esne a fejünkre). Így, hogy a Maia rövid időn belül kukázza a fejlett életet a bolygón, az emberiség nagy része úgy érzi - teljesen jogosan -, hogy fölösleges a hosszabb távú következményekkel törődnie, inkább a bakancslistája kipipálására vagy egyszerűen csak lazításra használja a hátralévő hónapokat. A gazdaság összeroppant, a szolgáltatások egyre kevésbé működnek, és csak azon keveseknek köszönhető, hogy nem fulladt teljes káoszba minden, akik még megpróbálják fenntartani a rendet. Orvosoknak, pszichológusoknak, étterem-vezetőknek és néhány rendőrnek. A New Hampshire-i Concord városában nyomozóként dolgozó Hank Palace is közéjük tartozik, rendületlenül igyekszik felderíteni a gyanús eseteket, például az olyanokat, mint a helyi McDonald's vécéjében talált, halott biztosítási ügynöké. Öngyilkosságnak tűnik és ez nem is lenne szokatlan a körülmények ismeretében, Hank mégis úgy gondolja, hogy nem erről van szó, valaki megölte a férfit és megpróbálja öngyilkosságnak beállítani. Érthető, hogy mindenkiben felmerül a kérdés: fél évvel az apokalipszis előtt mi értelme nyomozgatni? Hank mégis elkezdi felgöngyölíteni az ügyet - és menet közben egyre mélyebbre ássa magát a város preapokalptikus társadalmában.
 |
| Concord belvárosa (Wikimedia Commons | John Phelan | CC BY 3.0) |
Winters elkezdi szépen körbejárni a témát, ahogy Palace detektív egyre több gyanús körülményre bukkan a néhai Peter Anthony Zell halálának körülményeit és hátterét vizsgálva, és ezzel gyakorlatilag dupla regényt ad az olvasónak. Az egyik a hagyományos krimi, a másik az elgondolkodtató, filozofikus, időnként moralizálós, érdekes pszichológiai és szociológiai (szociálpszichológiai?) kérdéseket fejtegető történet a Maia "árnyékában". Mindkettő megállná a helyét önállóan is és egyikhez sem szükséges feltétlenül a másik, de noha a párosítás szinte már groteszk módon amerikai (annyira azért nem, mint A jövő hírnöke a civilizáció jelképének kikiáltott postással), elég jól eltalált.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Gyilkosság világvége előtt egy trilógia nyitókötete, hiába állja meg önmagában is a helyét, hiába kapjuk meg a krimi-vonalat érintő válaszokat, az igazán nagy dolgok valószínűleg csak a folytatásban jönnek. Március huszadikán indul a történet és április tizenegyedikén véget is ér, a Föld utolsó hat hónapjából bőven van még hátra, lesz itt még sok komoly kérdés és érdekes téma.
--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés:
Eredeti cím: The Last Policeman
Fordító: Falvay Dóra
Borító: 2012
ISBN: 978-61-5552-239-0
Oldalszám: 270
Ár: 2980,- (borítóár) / 2235,- (Agavebolt) / 1980,- (e-könyv)
--
Szeretnéd azonnal olvasni a legújabb bejegyzéseket? Iratkozz fel a blog feedjére, lájkold az oldalt a Facebookon, kövess a Twitteren vagy a Google+-on, és ha kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, a Molyon is figyelhetsz!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése