Sebastien de Castell: Az áruló pengéje

A király halálával Tristia összeomlott. A birodalom romjain nemesek marakodnak, a király elit harcosaiból földönfutók lettek, a biztonság és a törvény tisztelete a múlté. A szélnek eresztett Öregkabátosok ifjú ex-vezetője és két barátja - mind nagyszerű fegyverforgatók - zsoldosként próbál boldogulni, de a sorsuk nem az, hogy tehetős utazókat kísérgessenek, ennél sokkal komolyabb feladat vár rájuk.

Jó dolog a hagyományos fantasy, de azért érdekesebb, ha egy író ki mer lépni a megszokott díszletek közül és behoz valami kevésbé megszokott témát. A régészetről többek között írásra váltó, kanadai Sebastien de Castell is ráérzett erre, a hagyományos, középkori világot modernebbre (de nem kortársra) cserélte, illetve "öregkabátba" (eredetiben greatcoat) bújtatta a mágiában nem igazán, kardforgatásban viszont annál inkább jeleskedő főszereplőit. Az igazi kérdés persze az, hogy ennyi elég-e egy jó regényhez (nyilván nem), és hogy sikerült-e egy jó történetet is alkotni mellé.

Egyvalami nyilvánvaló: de Castell jól tud harcjeleneteket írni. Persze ezt el is várhatjuk attól, aki színházaknak gyárt harci koreográfiákat és ha minden igaz, maga is vív, de azért más papíron visszaadni egy alapvetően vizuális dolgot. De szépen megoldotta, általában ezek a pillanatok a regény csúcspontjai. Ahogy ebből is látszik, Az áruló pengéje alapvetően a szórakoztatásra épít, és ezt nagyon jól teszi, szükség van az ehhez hasonló, nem különösebben bonyolult, de érdekes, nem kimondottan eszképista, de kikapcsoló történetekre is. 

(Sebastien de Castell)

Három főszereplőnk, Falcio, Kest és Brasti kiváló harcosok, ezt tudják magukról és ehhez illően is viselkednek. Na persze nem a sztereotip harcművészek bölcs, konfliktuskerülő, "csak akkor üt, ha muszáj, de akkor nagyon profin" típusú hozzáállása az övék, inkább Dumas három (plusz egy) testőre tekinthető szellemi elődjüknek. Élvezik az erőfölényüket, nem áll tőlük távol párbajt provokálni, de hogy azért ne tűnjenek csak kontrollált környezetben hetvenkedő embereknek, akkor sem futnak el, ha éppen nem nekik kedvez a szituáció és a megölt király volt vándorbíráiként a törvényt is jobban tisztelik nagyjából mindenki másnál. És ez az, ami nem egyszer bajba sodorja őket, ebben a világban nem éri meg tisztességesnek lenni, ez szinte kizárólag a szegény (és ebből adódóan jobbára ártalmatlan) emberek szemében erény.

Persze a történet nem (kizárólag) abból áll, hogy a trió vándorol és kardozik. Legutóbbi megbízójuk sajnálatosan korai és felettébb kínos halála után menekülniük kell, de ahelyett, hogy béke és nyugalom következne, az ország legveszedelmesebb városa felé vezető úton találják magukat. És ez még csak a kezdet, hamarosan belekeverednek egy összeesküvésbe, ami a néhai király és az Öregkabátosok örökségének teljes megsemmisítésével fenyeget. Ilyenkor szerencse, hogy Falcio és társai nem ijednek meg a saját árnyékuktól, de ilyen hatalmas ellenfelekkel szemben még az is kérdés, hogy egyáltalán életben maradnak-e.

Ha a karakterek a Három testőrt idézik, a szétesőben lévő világ és a tragikus múlt flashbackjei az Árnybíróra emlékeztetnek (a küzdelemben jártas vándorbírák rendjéről nem is beszélve, csak itt a nagykabát a mesterség címere, nem a lovas pecsétek), a hangulatban itt-ott felfedezni véltem egy csipetnyi Vajákot és Gemmellt, a világ és a történet randomitásában akár Steve Jackson Kaland, Játék, Varázslat sorozatára is ráismerhetünk. Hogy ez mit jelent? Kiemelkedő képességű főszereplőket, sötét hátteret és többnyire egyoldalúan gonosz ellenoldalt, jó humort, érdekes koncepciókat, illetve sajnos az ideálisnál jóval több véletlent és deus ex machinát.

Minden tisztességes fantasyhez szükség van legalább egy térképre.

Azért a negatívumok is jók valamire: ebben az esetben például felhívják a figyelmet arra, hogy de Castell milyen szórakoztatóan és gördülékenyen ír. Két-három furán inkoherens eseményen és deus ex machinán kívül nem is nagyon volt olyan probléma, ami olvasás közben komolyabban zavart volna (ezek is esélyes, hogy bizonyos részek kivágása miatt keletkeztek), ennyire lekötött a regény. Utólag visszagondolva azért már látszanak az említett hiányosságok, de ezeket jó eséllyel a folytatásban sikerül majd kiküszöbölni, Az áruló pengéje pedig így is olvasmányos és mindenekelőtt szórakoztató regény.

---

Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2017
Eredeti megjelenés: 2014
Eredeti cím: Traitor's Blade
Fordító: Galamb Zoltán
ISBN: 978-615-5514-92-0
Oldalszám: 391
Ár:  3995,-  3150,- a kiadónál

---

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot a Facebookon és oszd meg ismerőseiddel is! :)